Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard

viselet" többségét С és D jellegű, tehát fiatalabb sírokban találjuk (hét В jelzésű sírral szemben, tizennyolc С és D sírban találjuk, A sírban pedig egyben sem). Ez pedig annyit jelent, hogy a nemzetség idősebb, s éppen legrangosabb tagjainak még nem járt „aranyruha", akkor, amikor elhunytak. Nyilván azért, mert a nemzetség feje még nem volt fejedelem, s így családjának sem járt az ,,aranyviselet". Mindebből tehát két dolog válik világossá, éspedig: először az, hogy amikor a bócsai nemzetség megtelepedett Kiskőrös környékén, a nemzetség feje még nem volt fejei lelem. A második következtetés már természetesen folyik ebből; az ugyanis, hogy a bócsai fejedelem hazánk területén nyerte el méltóságát. Mindez nem sokkal Kiskőrösön való megtelepedésük után történhetett. Ekkor nyerhették el a család tagjai is az uralmuk alá tartozó többi nemzetségek és törzstöredékek feletti hatalmukat is. Ez abból következik, hogy a temető déli csoportjaikissé fiatalabbak, mint a tényleges családi temető. Ezek a megfigyelések egyúttal megadják az álcsatos aranyöv és a többi méltóság jelvények korát is : ezeket néhány évvel Kiskőrösre telepedtük után kaphatta a bócsai fejedelem, tehát nagyjából a 660-as évek táján. Az itt előrevetett eredmények nagy részét néhány eddigi még közöletlen, vagy már régebben közölt hazai lelet tanulságait is felhasználják és főként néhány fontos szovjetföldi lelet vizsgálatán alapulnak. Ezért a továbbiak folyamán előbb ezeket a leleteket ismertetem, s ezek tanulságaival gazdagodva térünk majd vissza a bócsai fejedelmi sír értékeléséhez. (Ld: AH XXXIV.) 106