Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
ket is pontosan rá tudjuk illeszteni helyükre: a felső gyűrűs veret alsó szalagja a markolattöredék csúcsától 18,4 cm-re, az alsó veret felső szalagjai pedig kb. 43 cm-re volt. A második tartófül a kard közepétől kissé lejjebb kellett helyezkedjen, hogy a kard felső szíja is feszülhessen és a kardot olyan szögben csatolhassák fel, ami éppen a legkényelmesebb volt gazdájának. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a penge lefelé keskenyedik, tehát könnyebbé válik, továbbá azt, hogy a markolatrészek súlyosak, akkor a tartófül helyzete alapján is körülbelül 110 cm hosszúságot számíthatunk. A csengelei kard hossza 107 cm volt 16 . 3. A koptató. A szétvágottan behozott aranykoptató (IV. t. 6.) vizsgálatakor — megfelelő párhuzamok nélkül — Zichy Istvánnal együtt arra gondoltunk, hogy az aranycső nem a kardhoz tartozott, hanem talán korbácsnyél — kamcsi — volt. Egyideig így is volt kiállítva a múzeumban. Már ekkor feltűnt erős egyoldalú kopása. A csengelei kard 17 és párhuzamai azonban meggyőztek arról, hogy a kardhüvely végéről való koptató volt. Hossza 20 cm; lefelé keskenyedik (helyreállított méretei: fent 3,6 cm — alul 3,1 cm). Mindkét végét a többi kardveretekkel egyező szalaggyürű szegélyezi, bár tisztább öntés, valószínűleg későbbi pótlás, mert finomsága 920. 4. A keresztvas aranyborítása (III. t. 3—4, IV. t. 3.) úgy készült, hogy először a szíjvégszerű tokot készítették el, sima aranylemezből. Ezután a korongos öv szíjvégeiről ismert barázdált szalaggal szegték hátlapjukat és oldaluk belső peremét. A felső lapon a szegélyt valódi rovátkolt huzalból forrasztották fel. Az előlap mélyített tükrébe öntött rekeszlapot illesztettek, amelyet elkészülte után még utána is véstek. A rekeszeket felragasztás előtt almandin lapocskákkal töltötték meg, amelyek tehát közvetlenül ráfekszenek a veret alapjára. A keresztvas két végére ráhúzott véreteket egy-egy vasszeggel szegezték rá a keresztvasra. 5. A függesztőfülek (III. t. 5—6., IV. t. 4—5.). 18 Folia I-II: 130. 17 Folia I-II: (124.) Alapjuk 1,1 mm-es öntött aranylemez, amit alaposan utánavéstek. Nyilván csak az alapformát öntötték ki és a felület megdolgozását a vésőre hagyták. A vésőnyomok jól láthatók pl. a fogazásos részen, ahol a véső nekiszaladt a szemben levő falnak (21. ábra). Megmunkálása és szerelése a következőképpen történt. Miután II. germán állatstílusú mintáját kivésték a lapra, a háromszögalakú rekeszekbe lilás árnyalatú almandinlapocskákat illesztettek, és alájuk vékony aranylemezt forrasztottak, ugyanígy készítették a Jankovich-féle aranyak kőberakásait is 18 . A középső és két szélső domború követ szeges rekeszbe illesztették. A keretre öntött, gyöngyözött szalagot forrasztottak; oldalfalnak pedig barázdált simaszélű aranyszalag szolgált. E szalag teljes szélessége 1,25 cm, ebből a barázdált rész 0,9 cm. Sima szegélyét ráhajtották a függesztőfül bélésére. A kardot tulajdonképpen e fül hátára szegezett ezüst kengyel tartotta, ebbe fűzték bele a tartószíjat. A gyöngyözött tartópántokat a két szélső rekesz fejű szeg járta át és ezt az ezüstlemezt is. Ezenkívül a tartólemezt még két szeggel szegezték oda a fül fabéléséhez. A kardszíjakat két rovátkolt karikájú ezüstcsat (22. ábra) csatolhatta az övre. Ezekbe a csatokba beillenék a keskeny szíj végek, s ezért rajzomon (1. ábra) e csüngőszíjakra csatoltam a kardot. A két másik ezüstcsat is van a leletben (23. ábra). Lehetséges, hogy ezek az íjtegez (?) csatjai voltak. Semmiképpen nem taitom lehetségesnek, hogy az aranytegezhez szolgáltak volna. E két csatnak megfelelő két szíjvég is a korongos övről való. 18 A Hung. I. I tábla 2. • • ' - . 102
