Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard

Ebbe egyszerre verte bele az egymásra tett arany és réz bádogot. Majd a rézlemez széleit gondosan körülnyírta, és külső aranylemez kiálló szegélyét ráhajtotta a merevítő lemezre. A korong árkába két bronzszeget forrasztott. Az árkot fehéres színű gipszes anyaggal töltötte ki, hogy a szíj bele ne gyűrődjék. Lehetséges, hogy a szegek tövére is kis bronzlemezt húzott, éppen azért, hogy az övre veréskor a szíj ne gyűrődjék. Mivel az erősítő szegek végét rákalapálta a szíjra, a felerősítésnek még a rekesz megtöltése előtt kellett megtörténnie, egyébként ugyanis a beleillesztett üveg összetörött volna. A rekesz és az azt övező valódi rovátkolt huzal felforrasztása után verték rá a szíjra a korongokat. Majd a rekeszt fehéres masszával töltötték meg, erre vékony aranylapot helyeztek, ráillesztették a félgömbalakú sárgás üvegbetétet, és a rekesz szélét ráhajtogatták. A ráhajtás sávjában a rekesz falát, ott, ahol gyűrűje összeér, ékalakúra vágták, úgy, hogy amikor ráhajtották az üvegbetétre, a fal pereme nem fedte egymást, hanem egymás mellé simult. Sem az álcsatokon, sem pedig a többi véreteken nem láttuk a betét alá tett aranylemezt. Ez az ötvösfogás — amely az áttetsző, vagy éppenséggel átlátszó berakás alól átcsillantja az aranyat — a gót és hun idők öröksége. Annál fontosabb számunkra, hogy ez az alátét nincsen meg az álcsatos öv rekeszes vereteinél, mert a korongos öv szíjvégei közül van egy, amelyet minden bizonnyal az álcsatok mestere készített pótlásként. A korongos öv szíjvégeinek (6 db) készítése egyformán történt sima első és hátsó lapját kinyírták és egy vastagabb barázdált szalagra forrasztották (17— 18. ábra). A színén rovátkolt huzalt utánzó szalaggal keretezték. Ez az egyiknél egyezik az álcsatok oldalára forrasztott szegéllyel. Biztos, hogy ugyanabból a pántból nyírták ki. Ennek a szíjvégnek aranya is 920 finomságú. Kétségtelen tehát, hogy ezt a szíjvéget az álcsatok mestere készítette, nyilván egy elveszett darab pótlására. A különbségekből azonban az is nyilvánvaló, hogy a korongos öv nem az álcsatok műhelyéből került ki. Mindezeknek az apró részleteknek igen jelentős szerepük lesz akkor, amikor a bocsai fejedelem hatalmának természetét vizsgáljuk. A szíjvégek egyike ezüstből készült, szélesebb, mint a többi csüngők, és fent barázdált szalag övezi. A szíjon (1. ábra) ezenkívül még két ezüstveret lehetett. Az egyik (19. ábra) a továbbiak szempontjából igen fontos veret, kétfejű sast ábrázol, alatta szíj számára való téglalapalakú nyílással. A másik hosszúnyakú, ezüst függesztő, végén két 100