Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez

Nemes Marcell két nappal az alapítólevél kelte után, 1911. május 22-én megtetézi adományát. A 79 kép mellé még egy igen értékes munkát ajándékoz. Szándékáról így értesíti Kada Elek polgármestert: „A városi múzeum céljára adományozott képgyűjteményemmel együtt Kecskemét városának egy Domenico Tintoretto által festett, Keresztelés című nagy oltárképet is adományozok, azon óhajom kifejezése mellett, hogy azt az ottani rom. kath. Nagytemplom egyik oltárán elhelyeztetni méltóztassék. Ezen kép adományozását kulturális rekompenzációul szántam a rom. kath. egyház kecskeméti vezető férfiainak . . . kik építkezéseiknél az ottani művésztelep tagjait foglalkoztatni szívesek voltak és ezzel példát mutattak a város társadalmának, hogyan kell felkarolni a helyi művésztelep embereit." Ezzel a gyűjteménnyel korábban az egyik legrangosabb vidéki képtár alapjait rakta le Nemes Marcell. Sem az alapító, sem a lelkes múzeumvezető nem tudhatta akkor, milyen sok akadály gördül még a gyűjtemény „közkinccsé tétele" elé. A képek megérkezése után megkezdődik a gyűjtemény kálváriája, mely a mai napig sem ért véget. A Levéltár szűknek bizonyul az elhelyezésre és a város hivatalaiba adnak ki képeket. A hivatali szobák falát díszítve, megint csak nem láthatja szélesebb közönség a mostmár szétszórt gyűjtemény darabjait. Múzeumi és állagmegóvási szempontból sem volt célszerű a képek ilyen tárolása, hiszen sérülésveszélynek és állandó piszkolódásnak lettek kitéve. A Nemes-féle gyűjtemény egy része

31 a Városi Múzeum Képtárának avató kiállításán került először nagyobb közönség elé (1924. július 6—október 26.). Utána megszokott helyükre, a hivatali szobák falaira vándoroltak vissza a képek. A város a gyűjteménnyel együtt vállalt kötelességeit még mindig nem tudta maradéktalanul tel31 A gyűjteményből kiállították: Molnár József: Madárdal, Jakobey Károly: Jézus és az írástudók, Munkácsy Mihály; Nagy-interieur és Tájkép, Székely Bertalan: Tájkép, Lotz Károly: Kompozíció, Kalivoda Kata: Festő-interieur, Thorma János: Csókolódzók, Keményffi Jenő: Interieur alakkal, Jávor Pál: Virágok, Székely Andor: Brugge-i vásári jelenet, Vastagh György: Cigányfiú, Zombory Lajos: Ökörfogat, Kernstok Károly: Tájkép, Csók István: Tájkép, Háry Gyula: Budapesti látkép, Lcchner János Ödön: Tájkép, Brück Miksa: Tájkép, Márk Lajos: Parkban ülő nő, Margitay Tihamér: Csókolódzók, Herrer Cézár: Spanyol nő, Ferenczy Károly: Csendélet, Újvári Ignác: Tengeri táj, Pentelei Molnár János: Rózsák, Iványi Grünwald Béla: Kecskeméti táj, Magyar-Mannheimer Gusztáv: Pulyka, Kárpáthy Rezső: Tunisz, Kosztolányi Kann Gyula: Csendélet. jesíteni. Egyedül a megszabott keretű évi képvásárlás haladt zökkenőmentesen és jelentős darabokkal gyarapodott a rangosodó képtár. A Nemes-féle gyűjteményt teljes egészében soha nem sikerült bemutatni a közönségnek. A két világháború közti időben megvolt ugyan ennek a lehetősége, de csak válogatott darabokat állítottak ki, időnként, a gyűjteményből, és el is homályosult a gyűjtemény összetartozásának tudata. Csikós Tóth András 1942-ben méri föl a múzeum képgyűjteményét és joggal fakad ki: „alig van Kecskeméten valaki, aki tudná, hogy milyen nagy értékű képgyűjteménye van a városnak. Olyan, kb. 200 darabból álló országos hírű, sőt nem egy világhírű mester kiváló, vagy igen jelentős alkotásainak gyűjteménye, amely büszkesége lehetne akármelyik városnak. Büszkesége lehetne Kecskemétnek is, de nem büszkesége. Mert Munkácsy, Székely Bertalan, Lotz, Rippl-Rónai, Csók, Vaszary, Ferenczy képeit elraktározva vagy hivatali szobák falán rendszertelenül szétosztva tartja a város, rossz és stílustalan keretekben, véglegesen beléjük fojtva azok építő és gyönyörködtető értékeit."

32 Csikós Tóth hiánytalanul előszámlálja az egész gyűjteményt. Azt ugyan ő már nem tudja, hogy ennek gerincét egy gyűjtemény-egészként Nemes Marcell adományozta. A kitűzött feltételek folyamatos teljesítéséről közben a város megfeledkezett. Csikós Tóth leírása az utolsó bizonyíték arra, hogy a gyűjtemény hiánytalanul együtt volt még 1942-ben. A következő években erősen megtizedelték. A fasiszták vandál fosztogatása és kényszerű visszavonulása feltehetően számos értékes képet sodort el a gyűjteményből a háború végén. A város lakosságát kitelepítették, gazdátlanná vált a Városháza épülete is, ahol a képek szabad prédává lettek. A múzeum többi anyaga is nagy veszteséget szenvedett. Az egy közeli tanyára kitelepített anyagrészt bombatalálat érte, és az országos hírű gyűjtemény szinte teljesen megsemmisült. A felszabadulás után nehezen állt lábra az intézmény. Újabb ásatásokkal és gyűjtéssel sikerült ugyan számottevő anyagot összegyűjteni, de a háborús károkat nem lehetett pótolni. A képzőművészeti anyagot 1956-ban szakszerűen, pontos műtárgyleírással dr. Telepy Katalin leltározta. E leltárból kitűnik, hogy a Nemes hagyaték múzeumban levő része 49 darabot számlál. 32 CSIKÓS TÓTH András: Egy képzelt látogatás a kecskeméti Képtárban. Hajnalodik, 1942. 298—301. 282