Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön

országon mégsem volt könnyű helyzetük. Ha a kuruc és császári csapatok parancsnokainak politikai meggondolásokból ügyelniök is kell a török kereskedőkre, viszont azok nekik voltak kiszolgáltatva. Nemcsak arról volt szó, hogy az irreguláris egységek és csapatok gyakran szélsőséges és a központi hatóságok intencióival ellentétes akciókra ragadtatták magukat, hanem elsősorban arról, hogy egy-egy körzetben a reguláris egységek parancsnoka tulajdonképpen korlátlan úr volt, akinek beleegyezése és hozzájárulása nélkül semmiféle gazdasági, tehát kereskedelmi tevékenységet sem lehetett folytatni. A Duna—Tisza köze és a Délalföld ebből a szempontból sajátos helyzetben volt : a két szembenálló fél ellenőrzése alatt álló terület nem különült el egymástól. A szegedi császári őrség parancsnoka természetesen arra törekedett, hogy minél nagyobb területre terjessze ki hatáskörét. A Duna—Tisza közi mezővárosok is a felkelés egész ideje alatt kénytelenek voltak figyelembe venni, hogy a szegedi császári őrség ellenőrzése részben rájuk is kiterjed, s a kuruc csapatok ez ellen nem képesek védelmet nyújtani. A tényleges katonai erővonalakat a kuruc állam vezetőinek dörgedelmes parancsai és büntetései sem tudták megváltoztatni és módosítani.

30 Karácsony Sándor mindezt nagyon jól tudta és alkalmazkodott ehhez a sajátos helyzethez. A kecskeméti harmincadért a bérleti díjat a kuruc államnak fizette, de nagyon jól tudta, hogy a másik féllel is jó viszonyban kell lennie, s hogy tevékenységét csak a szegedi császári parancsnok nyílt vagy hallgatólagos beleegyezésével folytathatja s ezt valamilyen formában meg kell vásárolnia. Mindez hozzátartozott a korabeli kereskedő életéhez s természetesen bele volt kalkulálva az árakba is. Viszont a szegedi kamarai prefektus, Joseph Comet is rászorult időnként, hogy valahonnan a fizetetlen őrség részére kölcsönt kérjen. Ez a kölcsönös egymásrautaltság alakította ki azt a sajátos helyzetet, hogy a szegedi császári őrség — a külpolitikai okokon alapuló meggondoláson túl — nemcsak eltűrte, hanem támogatta a török alattvalók kereskedelmi tevékenységét ebben a körzetben, holott a katonai szempontok annak megakadályozását követelték volna. Végezetül a közölt iratokról annyit, hogy igyekeztünk minden olyan dokumentumot felkutatni és közrebocsátani, amely Karácsony Sándor tevékenységére (kereskedelem, a kecskeméti és más harmincadok bérlete), a kuruc állam pénzügyi helyzetére és tevékenységére, a török—magyar áruforgalom szerkezetére, a katonai hatóságok szerepére vonatkoznak. Ügy hisszük, hogy ezek publikálása hozzájárul a Rákóczi szabadságharc eddig kevéssé ismert vonatkozásainak megismeréséhez, illetve Kecskemét gazdasági múltjának felderítéséhez. 30 Az ebből a szempontból tipikusnak tekinthető Duna-Tisza közihelyzetre: HORNYIK János, Kecskemét város törtenete, oklevéltárral. IV. kötet, Kecskemét, 1866.— KOSÁRYDomokos, Pest megye a kuruckorban. Bp., 1965. — Szeged ckorbeli helyzetére: REIZNER János, Szeged történet?. 1—4. kötet. Szeged, 1899—1900. — VARGA Ferenc, II. Rákóczi Ferenc kora Szegeden. Szeged, 1906. 85