Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön

közelebb visz bennünket a Lónyai és Karácsony közti ellentétek kibontakozásának, majd a tragédia kirobbanásának megértéséhez. Eszerint Karácsony 20 000 forintot, Lónyai 28 000 forintot fizet a bérleti összegből a Consilium Oeconomicumnak. De mivel Lónyai már 20 000 forint értékű salétromot szállított az országnak, sőt még külön 10 000 forintot előlegezett is, Karácsony kötelezte magát, hogy a ráeső részt

80 1710 végéig leteszi. A harmincadhivatalok személyzetének irányítását, fizetését Karácsony vállalta magára, azzal, hogy a hivatalok működéséhez az utasítást Lónya' • al közösen adják ki. (Valószínűleg ezért volt alacsonyabb a bérleti összeg ráeső része.) Kötelezte magát Karácsony arra is, hogy minden jövedelmet, az ajándékokat vagy az elkobzott árukat megfelezi Lónyaival. Az elszámolás negyedévenként fog történni, s ennek elmulasztása esetén Lónyainak jogában áll karhatalom segítségével, vagy bírói végrehajtás útján elégtételt venni rajta. A bérleti szerződés lényege tehát az volt, hogy Lónyai futott a pénze után, amit salétromszállítás és kölcsön formájában adott a kuruc államnak, az viszont átengedte egyik bevételi jogát azért, hogy adósságát megfizethesse s Karácsonytól újabb abaszállítmányokat kaphasson, Karácsony viszont így jutott pénzhez a már financiális csődbe jutott kuruc államtól. Ez utóbbinak a bizonyítéka az az öt elismervény is, amelyek szerint a felkelés vezetői a harmincadok bérleti díjának terhére 1710 második felében 8508 magyar forint 40 dénárt utaltak ki különböző kifizetésekre, bár a bérleti összeg nagyrészt le volt kötve a Lónyai által hitelezett összeggel. Sőt ezeket az újabb utalványozásokat is Lónyai Ferenc fizette ki.

21 A bérlőknek tehát az volt az érdeke, hogy minden kereskedőt megvámoljanak, mégpedig minél nagyobb összeggel. Miután a harmincad- és vámtételek го A recognitio egyszer 20 000, máskor a 48 000 forint feléről, vagyis 24 000 forintról beszél. Ez az eltérés valószínűleg abból fakad, hogy egyszer magyar, máskor rénes forintról van szó. 21 Az elismervények dátumai: Tass, 1710 október 18. (2 db.) Tass, 1710 október 27. Munkács, 1710 decembe. 10. Kisvárda, 1710 december 16. OL. P. 452. Lónyai III. Ferenc iratai. — Hogy annak a 3122 rénes forintnak a kifizetésére is sor került-e, amelyre a Consilium Oeconomicum utasította Lónyait, nem tudjuk. Rovno, 1710 október 4. OL. P. 474. Galambos-cs. lt. 2. es. az áru értékéhez igazodtak, az pedig nagy eltéréseket tett lehetővé, erre a bérlőknek módjuk is nyílott. Lónyai számára ezenkívül az is fontos volt, hogy Karácsony — aki a harmincadhivatalok személyzetét irányította, s így a harmincaddíjakat beszedte — rendszeresen és lelkiismeretesen elszámoljon vele s a befolyó jövedelem felét átadja neki. Az utólagos vizsgálatok szerint Karácsony a kereskedők harmincadolását kíméletlenül el is végezte, sőt gyakran a szokásos díjak két-háromszorosát is behajtotta. Viszont a jelek szerint rendszeresen elmulasztotta a Lónyaival való elszámolást, aki persze joggal nyugtalankodott emiatt, hiszen — mint láttuk —• meglehetősen sokat előlegezett már az államnak, s ennek megtérítését most bérlőtársától, illetve a befolyó harmincadjövedelmekből várta. Karácsony, aki két testvérét is bevonta a harmincadhivatalok személyzetének irányításába, azonban nem volt hajlandó elszámolni. Ezért Lónyai, aki a kuruc állam magasrangú funkcionáriusa volt, 1710. október 25-én elfogatta őt, amire egyébként a kettejük közötti szerződés is jogot adott neki. A görög kereskedő előbb Ecsed várában, majd Munkácson raboskodott. 16 hét után kiszabadult ugyan, de még 1711. április 29-én is Munkács várában tartózkodott.

22 Egy későbbi tanúsítvány szerint Karácsony Sándor bebörtönzésére Munkácson 1710. decemberében került sor.

23 Akárhogyan is történt, tény volt, hogy a két egykori üzlettárs ekkor már ellenfélként, sőt gyűlölettel eltelt ellenségként állott szemben egymással. Karácsony még Munkács várában raboskodott, vagy legalábbis tartózkodott, amikor Lónyai nagyot fordított saját sorsán: csatlakozott a császáriakhoz. Politikai átállása ellenére azonban gróf Pálffy János császári főparancsnok felszólította, hogy számoljon el a felkelés idejéből nála maradt harmincad- és salétromjövedelemmel (Nagykálló, 1711. január 29.)

24 Lónyait tehát mostmár nemcsak saját érdeke, hanem a császári hatóságok is sürgették az elszámolásra. Ezt úgy vélte elérni, hogy a császári főparancsnoktól 22 A gyilkossággal kapcsolatos vizsgálati anyag alapján. OL. P. 452. Lónyai III. Ferenc iratai. — Rákóczi 1711 március 27-én Lengyelországból írja Sennyei Istvánnak, a munkácsi őrség parancsnokának, hogy ,,Munkács várában arestumban levő Karácson Sándor" Prinyi János főbejárónak 12 arannyal tartozván, azt hajtsa be rajta s ha biztos alkalma lesz, küldje el a pénzt. Arch. Rák. III. 712.1, 23 10. sz. irat. 24 9. sz. irat. 83