Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

6. Л görögök biróválas^tási joga és a kompánia tevékenysége A görögök egymás közti ügyeik intézésére, a tagok közti nézeteltérések felszámolására maguk közül bírót és esküdteket választottak, akik természetesen a legrégebben ott lakó és a legtekintélyesebb görögök voltak. A bíró a kamarai városokban a kamara előtt tette le a hűségesküt, (Tokaj, Diószeg, Székelyhida) Kecskeméten a városi tanács és földesúr előtt. A földesúr a görög bíró mellé választott 4 esküdtön kívül még kettőt kinevezett. m

Az elöljárók a városi tanácstól függtek, végzéseik ellen is oda lehetett fellebbezni. A fellebbezés előtt a végzéssel elégedetlen kereskedő bizonyos összeget tartozott fizetni, melynek fele a bírót, másik fele pedig a felsőbb hatóságot illette. Ha a városban lakó görög idegent megsértett, a vétkes görögöt a sértett csak a görög bíró előtt foghatta perbe. Görög kereskedő és városi lakos ügye a városi tanács és az úriszék elé tartozott.

165 Ha görög kereskedő adós maradt egy magyar polgárnak, az a városi bíróhoz fordul, aki a görög bírót arra utasítja, hogy a kompánia fizettesse meg a göröggel tartozását. Ha bűntett a görög bíró tudomására jut, azt köteles a város főbírájának bejelenteni.

166 Ha a görög más bíróság előtt nem jelenik meg, a görög bíró pénzbírsággal kötelezheti őt arra. Mindegyik általam ismert szerződés kiemeli, hogy a görög kereskedő mielőtt Törökországba megy köteles szándékát a bírónak bejelenteni, aki megesketi, hogy ott nem tesz semmit Magyarország ellen, fegyvert sem visz ki, és amennyiben hazájában valamiféle Magyarország ellenes cselekedetről értesül, azt visszatértekor közli. Bejelenteni köteles a kivitt és behozott 64 HAJNÓCZY im. 12.1. A város és a görögök 1721. évi egyezkedése alkalmával keletkezett iraton a városi görögök közül csak 5 képviseli a kompániát, akik közül 1 a bíró és négy esküdt. BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 16—17. f. 165 I. Lipót 1701. szeptember 15-i kiváltságlevele ennél jóval nagyobb kedvezményt adott: ,,. .. ha nemes ember kereskedik, ebben a dologban nem élvezheti nemesi kiváltságát, ő is olyan, mint a többi közönséges kereskedő és kereskedelmi ügyekben ugyanazon kereskedelmi bíróság alá van vetve. TAKÁTS Sándor: Erdélyi görög kereskedők 1701-iki kiváltságlevele. MGS2. 6 (1899) 286—287.1. 1735. HODINKA és TAKÁTS 160. sz. 161. sz. jegyzetben idézett műve. i

66 BKmL KvL Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 14. f. (d. n.) árukat, s ezt a bíró továbbítja a kamarának, vagy az illetékes városi és földesúri hatóságnak. A kereskedők 1725 után kötelezik magukat, hogy a behozott áruk után a harmincadot kifizetik.

167 A görög bíró és az esküdtek feladata volt a földesúrnak járó cenzus és a megyei adók behajtása, s ha nem tudták feladatukat ellátni, a város főbírájának tartoztak jelentést tenni. A bírákat feltehetőleg évente választották, s a tisztség előző évi viselője gyakorta ott található esküdtként a bíró mellett, különösen akkor, amikor hatósági közegeknek kell segédkezniük.

168 A kecskeméti kompánia 1752. évi bírája Pille, Pulyo vagy Pulyi György volt, aki már 1737 óta Kecskeméten lakott, s az egyik legtöbb segéddel és inassal íendelkező, gazdag kereskedő volt. A kompánia tagok boltjainak lepecsételésekor felemelte szavát a kereskedők áruinak védelmében. Tekintélyét mutatja, hogy véleményét a szolgabíró meghallgatta.

169 A bíró legfőbb hivatása tehát a görögök egymás közti ügyeinek elintézése, s a kompánia érdekeinek más kompániák, hatóságok előtti védelme. A kereskedők szövetkezésének befelé és kifelé irányuló célja egyaránt volt. A kompánia tagjai egymásért felelősséget vállaltak, igyekeztek gazdasági tekintetben is biztosítékot nyújtani egymásnak. Ami a kifelé, más kompániák felé irányuló tevékenységet illeti, a kompánia mint testület szavatolta tagjai gazdasági hitelét, s vállalta a hatóságokkal szembekerülő kereskedőtagok elmulaszott kötelezettségeinek teljesítését. Ezzel az adósnak segítséget, a hitelezőnek (vagy a hatóságnak) biztosítékot nyújtott. Ez történt 1718-ban, mikor a gyöngyösi kompánia egyik tagját adósságai meg nem fizetése miatt, a kecskeméti kompániabírájánakbejelentésére, Kecskeméten aristomba vetették, majd onnan a gyöngyösi kompánia kérésére feltételesen szabadon engedték. A szabadlábra helyezés feltételeként az adósság kifizetését a gyöngyösi kompánia bírója a kompánia nevében magára vállalta ; s arról (a hasonló esetekben szokásos eljárást követve) az esküdtek és a maga 167 A tokaji, diószegi és székelvhidai kompánia esetében 1725, 1735. HODINKA és TAKÁTS 160. és 161. sz. jegyzetben idézett műve. 168 BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 146—149. f. 169 Uo. 145. f. 49