Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

éki tömegből április végére kivált egy ekkor még néhány emberből álló aktív ellenforradalmár csoport, kik rágalmazó és fenyegetőző levelekkel árasztották el a Direktóriumot, elsősorban Dórát. Április 27-én délután felhívták a kalocsai Vörös Őrség parancsnokát, és segélyt kérve közölték: a Kalocsától délnyugatra, 20—22 km-re fekvő Hajóson lázadás ütött ki. A Vörös Őrséget megverték, lefegyverezték és fehér lobogót tűztek ki.

243 Klein Ignác városparancsnok egy szakasz vörösőrrel azonnal Hajósra indult, ott azonban mindent a legnagyobb rendben talált.

244 Az illegalitásban működő aktív ellenforradalmi csoport vezetői Szabóky Jenő mérnök, a polgári demokratikus forradalom idején a Nemzetőrség parancsnoka; dr. Jagicza Antal ügyvéd; Koringer Antal főhadnagy, a Vörös Őrség korábbi parancsnoka voltak.

245 Koringer a március 21 — április 13. közötti polgári demokrata jellegű hatalmat támogatta. Mint a Vörös Őrség parancsnoka Dóra megválasztása után is megpróbálta ezt az irányvonalat folytatni, ezért Dóra elfogatta és Kecskemétre vitette. Néhány nap múlva azonban kiszabadult, és visszatért Kalocsára. Valkányiék táborából egyedül ő jutott el az ellenforradalmi összeesküvés gondolatáig. Motiválta ebben Dóra János ellen érzett személyes bosszúvágya is. Dr. Jagicza és Szabóky 1919 elején a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt helyi megszervezői voltak, Nagyatádi programját fogadták el.

246 Valkányitól s a polgári demokrata értelmiségtől tehát mérsékeltebb politikát akartak folytatni, de végsősoron ők is a polgári demokráciát támogatták. A szervezkedés élére tehát nem szélsőjobboldali nézeteik miatt kerültek, ellenforradalmiságuk a Dóráék képviselte proletárhatalommal való szembefordulásra bizonyíték. Dóra János és Klein Ignác látva a város általában proletárdiktatúra-ellenes hangulatát,

247 válaszul az ellenforradalom első lépéseire szankciókat léptettek életbe. A tánciskolákat, kaszinókat bezáratták; korlátozták a kávéházak, éttermek nyitvatartási idejét; megtiltották az utcai csoportosulást és 22 óra utánra kijárási tilalmat rendeltek el.

248 243 PI-Arch. MT. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke 1918—1919. i. m. 183. old. 244 Uo. 175. old. 245 B-KmL. Kalocsa, kig. ir. 210/1920. 246 Magyar Politikai Lexikon. (Magyar politikusok). 1914—• 1929. Szerk. T. BOROS László dr. Bp. é. n. 398. old. A lakosság 3/4-vel állt szemben április végén az ipari és agrárproletárok nagyobb része, akik ekkor még a Direktórium és a Munkástanács mögött sorakoztak fel. Ezek azok a rétegek, akiknek érdekeit a Tanácsköztársaság intézkedései elsősorban szolgálták. Az 1—2 holdas törpebirtokosoknak, akik igaerő nélkül nem tudták volna megművelni földjüket, a Direktórium ideiglenes használatra lovat adott.

249 Azoknak az állattartó szegényeknek, akiknek nem volt legelőterülete, a Birtokrendező Bizottság legelőt jelölt ki. A Közélelmezési Bizottság tejet biztosított a terhes és szoptató nőknek, a 10 éven aluli gyermekeknek, az aggoknak és betegeknek. Összeírták a rokkantakat, hogy szociális támogatásban részesüljenek.

250 A későbbi események ismeretében — e pozitív szociális intézkedések ellenére — ugyanakkor joggal tételezhetjük fel, hogy az agrárproletárok egy része, elsősorban a cselédség már ekkor is közömbös volt a forradalom ügye iránt. Erre utal az április 13-i választásokra felvonuló mezőgazdasági munkások korlátozott száma, s a földmunkás tanácstagok politikai arculatát bemutató már idézett jelentés.

251 Összegezve a március végétől április végéig az egyes társadalmi csoportok politikai állásfoglalásában beállt változásokat megállapíthatjuk, hogy a forradalom ügyét tekintve kedvezőtlenül alakult. A forradalom első 2—3 hetében, amikor a változás lényege Kalocsa lakosságának többsége előtt még nem volt világos és kézzelfogható, s az új hatalom vezetőinek zöme is polgári demokratikus eszméket vallott, az agrár és ipari munkásság követte régi vezetőit, Valkányit és Csupót, és a Direktórium mellé álltak. Potenciálisan a tanácshatalom kibontakozását segítette elő a nagyszámú kispolgárság közömbössége is. Az április 247 Várkonyi Gyula politikai nyomozó írta 1919. ápr. 29-én: „Kalocsának közhangulata nyomott. A tanácskormányhoz való hűség ingadozó . . . Kalocsa hangulatán valóságos örömet keltett ottlétünk alatt a szerbek által alig pár kilométerrel előretolt nyomulás híre. Szóval, ha Kalocsa most nem is hírhedt tűzfészek, de tény az, hogy egyetlen szerb katona megjelenése ellenforradálmárrá változtatja." (PIArch. MT. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke 1918—1919. i. m. 182—183. old.) 248 OSZK. Plakáttár. MT. plakátjai. Kalocsa. „Rendelet!" 1919. ápr. 27. Árpád nyomda Rt. 47x32 cm. (Piros színű papíron fekete betűs szöveg.) 24!

» B-KmL. Kalocsai j. föszb. ir. 2020/1919. 260 KN. 1919. ápr. 26. 43. évf. 17. sz. 3. old. 251 Lásd a 339. oldalon írottakat, valamint PmL. MT. PPSKk Vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. 8. Kalocsa j. 98. old. 343