Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben
ját. 121 A világi értelmiség állásfoglalásáról Várkonyi Gyula politikai nyomozó április végi jelentése szól a legbeszédesebben: „ ... az ügyvédi karból akad 2—3 személy segítőtársa a Direktóriumnak (Madarász, Fodor esetében láttuk, hogyan. —• R. I.) ellenben dr. Valkányi, az egyenesen alkalmi szocialista... dr. Mócsy István . . . viselkedése valóságos ellenforradalmár, a törvényszéki bírók mind a reakció felé hajlanak, ezek közül Nagy Zoltán nézetét mindenütt kifejezésre is juttatja. Az ügyészi karból Pintér, volt királyi ügyész hivatalát valósággal bürokratikusán kezeli, a fogházőrökkel egyenesen basáskodik. Azokat azzal fenyegeti, hogy lesz még más világ is . . ." 222 Az értelmiség másik része, az érsek iskoláiban tanító tanárok pedig nemcsak a Dóra képviselte diktatúrával nem szimpatizáltak, hanem korábban Valkányival sem, sőt követve az érsek példáját, a köztársaságra sem tették le az esküt. A tanítók közül mindössze kettő akadt, aki a proletárforradalom segítőjének bizonyult, de a döntő pillanatban — az ellenforradalom idején — ők is a lázadók mellé álltak. 223 Április végére a város kispolgári rétegei, a birtokos parasztság, a kisiparosok és a kiskereskedők is szembehelyezkedtek a proletárdiktatúrával. A nagybirtok szocializálásáról szállingózó hírek Dóra hatalomra jutása után Kalocsán is realitássá váltak. Kommunizálták az érseki és főkáptalani uradalom földjeit. 224 Ismerve Dóra túlbuzgóságát, a XXXVIII. sz. rendelet gyakorlattá válása után sok 50—100 holdas gazdagparaszt kezdett hinni a paraszti birtokok szocializálásáról elterjedt rémhíreknek. A középparasztok földosztást vártak a Károlyi-kormánytól, s most olyan hírek jártak, hogy a tulajdonukban levő földtől is megfosztják őket. Sokukat rettentette meg Magyar Lajosnak az Emberben április 5-én megjelent cikke, melyet most a Néplap is közölt: „A kis- és közép221 PmL. MT. PPSKk Vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. 8. Kalocsai j. sz. n. Déri—Zsuga politikai nyomozók jelentése: „Madarász elvtárs, az érseki birtok kezelője teljesen megbízhatatlan..." és ,,Fodor Hermann ügyvéd politikailag megbízhatatlan, új elvtárs a káptalani vagyonkezeléssel s a Közgazdasági Bank kezelésével bízatott meg az előző gyenge Direktóriumtól". (Uo. 93. old.) 222 PI-Arch. MT. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke 1918—1919. i. m. 182. old. 223 KN. 1919. okt. 16. 43. évf. 50. sz. 3. old. 224 B-KmL. Kalocsa, kig. ir. 231/1920. birtokosok egyesítsék birtokaikat, alakítsanak termelőszövetkezeteket . . . Abba egyetlen szocialista író sem nyugszik bele, hogy feleslegesen, értelem nélkül földosztással szaporítsák a kisbirtokot, a paraszti magántulajdont." 225 A nagybirtok köztulajdonba vétele, az idézett és az ehhez hasonló cikkek közlése megingatta a kalocsai birtokos parasztság biztonságérzetét, felkeltette a magántulajdonban levő föld féltésének érzését, és április végére szembeállította э Tanácsköztársasággal. Még március 26-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács IX. sz. rendelete, mely szerint „mindazok az ipari, bánya- és közlekedési üzemek, amelyek munkáslétszáma 1919. március 22-én a húszat meghaladta, társadalmi vezetés, munkásellenőrzés alá kerülnek". 228 Mivel Kalocsán ilyen üzem nem volt, az április 13-ig működő Tanács és Direktórium nem államosított. Ennek ellenére Dóra és a megalakított Ipari- Kereskedelmi és Pénzügyi Bizottság szocializálták a villanytelepet — 12 munkás, 227 a mezőgazdasági gépgyárat — ? 228 — , az olvasógyárat —12 munkás, 229 a két malmot — 16 és 18 munkás, 230 a kéményseprő üzemeket —?, 231 a nyomdákat — 12 és 19 munkás 232 . Varga Jenő szerint a húsznál kevesebb embert foglalkoztató üzemek szocializálása országosan azért következett be, mert ott könnyebb volt foganatosítani a 8 órás munkanapot, a magasabb béreket és a fizetett szabadságot. 233 Kalocsán a munkásoknak ilyen követeléseiről nem tudunk, valószínűbb, hogy ebben is Dóra maximaiizmusát kell látnunk, amivel valójában nemcsak hogy nem segített, de egyenesen rontott a kalocsai proletárdiktatúra helyzetén. Politikailag különösen helytelen volt szocializálással fenyegetőzve 225 KN. 1919. ápr. 5. 43. évf. 14. sz. 2. old. 226 A rendeletet közli: L. NAGY: i. m. 33—34. old. 227 Szociális Termelés. 1919. május 18. 1. évf. 4. sz. 10. old. 228 PI-Arch. 619. f. 1921—B. 12. őe. 65. old. és B-KmL. Kalocsai j. főszb. ir. 2099/1919. 229 KN. 1919. dec. 10. 43. évf. 69. sz. 4. old. 230 KN. 1919. máj. 23. 43. évf. 21. sz. 2. old. 231 BKmL.. Kalocsa, kig. ir. 2310/1919. 232 Uo. 233 A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 6. köt. A Magyar Tanácsköztársaság 1919. márc. 21. — 1919. aug. 1. 2. rész. 1919. jún. 11-—aug. 1. (Továbbiakban: MMTVD. 6/B.) Bp. 1960, Kossuth Könyvkiadó. 786 p. 97—98. old. 341
