Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben
Figyelembe véve azonban, hogy tekintélyes részük ún. eltartott (földjáradékból élő), háztulajdonos, nyugdíjas volt, a polgárság aránya 45—47%-ra növelhető. A tulajdonosi és a proletár lét határán hullámzott a szegényparasztság egy része, a félproletár törpebirtokos réteg (a keresők 6—7%-a) 21 melynek tagjai 2—3 holdjuk mellett gyakran kényszerültek napszámos munkára. Meglevő kistulajdonosi szemléletük miatt ugyanakkor a paraszttársadalom felsőbb régióihoz is kötődtek, s így nagyon lazán a kispolgári csoportokhoz is. A félproletár törpebirtokos réteg átvezet bennünket a korabeli kalocsai társadalom másik pólusához, az elnyomott dolgozó osztályokhoz. Az agrárproletariátus a mezőgazdasági és a külön meghatározás nélküli napszámosokból (keresők 14%-a) 22 ill. az uradalmi cselédségből (keresők 4%-a); a proletariátus városi osztálya az ipari és kereskedelmi, közlekedési munkásságból (keresők 13 és 3—4%,-a), valamint a házi cselédekből (keresők 10%,-a) tevődött össze. Mindezek alapján Kalocsa társadalmának osztálytagozódását így összegezhetjük : polgári és kispolgári rétegek középpolgárság 14—15% kispolgárság 15—16% birtokos parasztság egyéb 15-16' 51— 54 e elnyomott dolgozó J "étegek napszámosok 14% cselédek 4% ipari munkásság 13% keresk. közi. műnk. 3 -4% házi cselédek 10% összesen 44-45% Nem esett szó eddig a statisztikában személytelenül szereplő egyházi uradalomról 23 amely gazdasági megalapozását adta a konzervatív katolikus papság társadalmi, ideológiai és politikai befolyásának. Kalocsát az érsekség szükségletei és az érsek gondoskodása tették várossá. A rétegstruktúrák mozgásának, eleven életüknek legfőbb meghatározói, Kalocsa politikai viszonyainak csaknem egyedüli irányítói a XX. század elején is az érsek és papjai voltak. Erdei Ferenc találóan állapította meg a vizsgált kortól néhány évvel később : „Kalocsa az érsek városa". 24 Az ideológiai befolyásolással erősített közvetlen anyagi függés politikailag is a papság érdekeinek kiszolgálójává tette az értelmiség és a kisiparosság túlnyomó részét. Az ügyvédek részben, a tanárok, a tanítók és az orvosok teljes egészében az érsekség anyagi függőségében álltak. Az uradalom ügyeit intézték, a papi iskolákban tanítottak, a klérus finanszírozta kórházban gyógyítottak. Politikai hasonulásukért egy biztos anyagi helyzetet tudhattak magukénak. A kisiparosságra jellemző tőkeellenesség, antikapitalizmus mindentől függetlenül is rokonságot mutatott a papi nagybirtok gyáripar-ellenességével. Szorosabbá fűzte a köztük levő kapcsolatot az, hogy az ipari kisárutermelés részben az érseki uradalom függvénye volt, annak gazdasági mechanizmusához kapcsolódott. Ezeknek a rétegeknek a függése a szervezeti és egyesületi élet szintjén is kifejeződött. Az intelligencia legfelsőbb rétege az 1860-as évek óta az érseki védnökség alatt álló Üri Kaszinóhoz tartozott. Az egylet helyisége is az uradalmi épületek egyikében volt. Az iparosság és az intelligencia alsóbb csoportja a Katholikus Körbe tömörült, de papi befolyás alatt állt az 1882-ben alakult Ipartestület is. 25 1872-ben alakult a Kalocsai Katholikus Legényegylet 26 ; 1885-ben 157 iparosfiatal tartozott soraiba. 27 Az egylet alapításának indoka: egyre nagyobb érdeklődéssel tekintenek „a francia kommunisták, a belga anarchisták, a német szociáldemokraták és 21 Lásd a 4. számú jegyzetnél közölteket. 22 A külön meghatározás nélküli napszámosokat egyes kutatók az ipari proletariátushoz számítják. (Vesd össze pl. : LACKÓ Miklós: A magyar munkásosztály fejlődésének fő vonásait a tőkés korszakban. Bp. 1968. Kossuth Könyvkiadó. 49 p. 12. old. (Lackó módszeréről való ! eltérésünket azzal indokoljuk, hogy a lecsapolási munkákat végző később Budapestre is járó napszámosok a század elején — legalábbis Kalocsán — még nem szakadtak ki teljesen a paraszti társadalomból, s szezonmunkák idején többségük Kalocsán, részint az érseki uradalom, részint a gazdag parasztok birtokain dolgozott. (Lásd erre: KN. 1910. szept. 17. 34. évf. 37. sz. 3. old.) 23 A kalocsai érsekség 85 633 kat. holdas földbirtokából Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye területére 63 753 kat. h. esett. A papi birtok 3/5 részét bérlők művelték, 2/5 része pedig házi kezelésben volt. Utóbbiból 4 gazdaságba szervezve Kalocsa környékére esett 3327 kat. h. (Vö. BOROVSZKY: i. m. II. köt. 79. old.) 24 ERDEI Ferenc: Futóhomok. A Duna—Tisza köze. Bp. 1957, Bp. 1957, (3. kiad.) Gondolat Kiadó. 279 p. 236. old. 25 BOROVSZKY: i. m. II. köt. 540. old. és WINKLER: i. m. 120. old. 26 WINKLER: i. m. 120. old. 27 Uo. 320
