Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Muradin J.: Nagybányától Kecskemétig. Egy művészeti különválás történetéhez

menyekkel egyidőben — írott cikkrosozatában még azt érezteti, hogy a lázadó fiatalok elképzeléseire reflektál az alföldi város. Szó szerint a következőket írja. Kecskemét „nagy intelligenciájú polgármestere megtudva a hajlandóságot és lehetőséget a festők részéről — a legnagyobb előzékenységgel, dologismerettel tette meg propozicíóit — sa mindkét részre előnyös alku megköttetett. Kecskemét közgyűlése egyhangúan, lelkesedéssel szankcionálta."

13 Grünwald szerepéről egy más helyen ezt írja: „Nagybányán ő lett a hasonló törekvésű fiatalok bátorítója, vezére, akikkel együtt aztán a kecskeméti exodust tervezte és meg is valósította."

14 Ezzel szemben a nagybányai művésztelepről írott könyvében — az események történetet tartalmazó fejezetben — lényegében már eltérő interpretációját találjuk a történteknek. A „megmérgezett városi közhangulat" illetve ,,a véletlenül jelentkező lehetőség — olvassuk — érlelte gyorsan tetté a gondolatot Iványi Grünwald Bélában, hogy elfogadja Kada Eleknek, Kecskemét híres polgármesterének lelkes és mindent ígérő meghívását egy festőkolónia megszervezésére."

15 Bárhogyan is történt, a részleteknél fontosabb, hogy a szándékok találkozása végül is igen gyorsan egy új művésztelep életrehívását eredményezte. A megbeszéléseket, Kecskemét és a nagybányaiak között, Falus Elek

16 és kecskeméti barátja Tóth Kálmán közvetítette. Eddig sehol — sem Nagybányán, de sem Szolnokon, sem Gödöllőn — nem tapasztalt lendülettel és anyagi áldozattal indul meg az új művésztelep szervezése. A leköltözők ígéretet kaptak, hogy számukra elkerítenek egy alkalmas parkrészletet, ugyanakkor lakást is biztosító komfortos műtermek építéséhez kezdenek. Kada Elek rendeléseket, állandó támogatást ígért — és adott! — a leköltöző művészeknek. Kecskemét tehát minden ígéretét beváltotta. S a város azért is vonzott, mert „csaknem külvárosnyi 13 RÉTI István idézett cikksorozatából (1909). 14 RÉTI István: A nagybányai művésztelep, 221. 1, 15 RÉTI István: A nagybányai művésztelep, 72. I. 16 FALUS Elek (1884—1950), 1903-ban tanul Nagybányán a szabadiskolában. Kiváló iparművész és dekoratőr. Kecskeméten 1910-től vezetett szőnyegszövő műhelyt. Nagy szerepe volt abban, hogy a kecskeméti telep iparművészeti jelleget is kapott. közelségben" volt Budapesttől. A leköltözők úgy vélték, ilyenformán könnyebb lesz lépést tartaniuk a művészeti életben történtekkel, könnyebben vihetik fel munkáikat kiállításokra és pesti rendelésekhez is biztosabban jutnak. Ezek voltak a lehetőségek és reménységek. Tudjuk azonban: nem voltak elégségesek ahhoz, hogy az Alföld szívében „új Nagybánya "alakuljon. A telep működése beindult, de a várakozásokkal ellentétben a művészek nagyobb csoportjának megtelepedése már nehezebben ment. Iványi Grünwald Béla tíz évig maradt itt, és példaadásával összefogni igyekezett a Kecskemétre költözőket. Akik azonban Nagybányáról vele jöttek egy-kettejük kivételével, nehezen barátkoztak meg az alföldi táj számukra szokatlan festőiségével. Hiányoztak Nagybánya hegyei, a megszokott tájmotívumok, a természeti képben feszülő nagy különbségek, a kontrasztok vonzása. Mikola András például, aki Cézanne példáján került közel a lázadó fiatalokhoz, szinte azonnal visszautazott Nagybányára. Jellemző, hogy Perlrott Csaba Vilmos, a fiatalok ügyének Czóbel és Boromisza mellett a leglelkesebb propagátora is újra és újra visszatér Nagybányára.

17 Sokan — Réti is — a kecskeméti megtelepedés viszontagságos útját azzal a körülménnyel magyarázzák, hogy a spontaneitás el nem hanyagolható fenntartó ereje hiányzott belőle. Mindezek felemlegetésével azonban nem csökkenteni kívánjuk a kecskeméti művésztelep önmagában elért és értékelhető ereményeit. Grünwald és a fiatalok 1909-es leköltözése után úgy tűnt, a nagybányai művésztelep nem éli túl a válságot, liollósy és iskolájának távozása sem volt talán ekkora csapás a számukra. A szabadiskola vezetői a legkomolyabban foglalkoztak a gondolattal, hogy tanártársuk kiválása után maguk sem folytatják a tanítást. Ez, szerencsérc, nem következett be. A sokkhatás elmúltával éppen a történtek tanulsága döbbenti rá a várost és kolóniájának művészeit, hogyan találják meg a válságból kivezető utat. A nagybányai sajtóban ismét vezércikk-téma lesz a festőtelep sorsa. A kiválás és a telep megszüntetésének 17 A két világháború között a romániai városokban rendezett kiállítás-sorozata keretében Perlrott Csaba Vilmos tanítványával, majd feleségével (a Kecskeméten is dolgozó) Gráber Margittal, Kmetty Jánossal és — egy alkalommal — Mattis-Teutsch Jánossal állított ki. 310