Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Muradin J.: Nagybányától Kecskemétig. Egy művészeti különválás történetéhez

sehol nem találtunk hivatkozást. A „neósok" mozgalmának vezető tagjai közül többen — például éppen Czóbel és Perlrott Csaba — a szabadiskola keretében Iványi Grünwald tanítványok voltak! A szabad tanárválasztás elve szerint kérték fel őt a korrigálásra. Természetes tehát, hogy bizalmasabb volt köztük a kapcsolat, és hogy párizsi munkáikat is tanárukkal vitatták meg legelébb. Talán ez a részlet is közelebb visz annak megértéséhez, miért lett a nagybányai alapítók mái idős mestere, Iványi Grünwald Béla, a fiatalok tényleges vezetője. Miért éppen ő lesz az, aki a „kecskeméti exodust" megvalósítja. A fiatalok robbanást okozó újító mozgalma még egy Kecskemét előtti intermezzónak tekinthető eseményt tart számon. Ez a MIÉNK csoport megalakulása és kiállítása illetve kudarca. A történtek eléggé ismertek, ezért inkább csak összegezve idézzük fel. A festőtelep művészei a század első évtizedének közepétől egyre nagyobb számban vettek részt budapesti kiállításokon. 1908ban, a MIÉNK köre már számos nagybányai művész részvételével alakul meg, s a hagyományosabb, de a modernebb ágat képviselők közül is vannak benevezők. E mesterséges alakulat azonban éppen belső egyenetlensége —• a semmilyen programmal nem egyensúlyozott feszítő ereje miatt — tiszavirág életűnek bizonyul. Kiállításainak nem mindennapi kudarca, a lesújtó sajtókritika a szélsőségek között még jobban kiélezi az ellentéteeket. A résztvevők egymást vádolják a sikertelenségért, s ez a kudarc a nagybányai művésztelep életében is éreztette bomlasztó hatását. Jellemző, hogy a fiatalok a MIÉNK 1910-es felbomlása után sem tértek még napirendre a történtek felett. Boromisza Tibornak a Nagybányai Hírlap 1911. március 26. számában megjelent cikkéből idézzük a tanulságokat levonó összegezést. „Mikor Magyarországon az első szelek fújtak Cézanne—Gauguin—Van Gogh újszerű piktúrájáról. . . megtörtént a MIÉNK csoportjának kiválása a Műcsarnokból. . . Nagy volt tehát az öröm a fiatalok között. A Miénk kiválása új perspektívát nyitott, és ezt hangsúlyozottan ki is nyilatkoztatta a fiatalok, új törekvésűek előtt. Ámde a csalódás gyors és gyökeres volt. A Miénk csak félig tett egy óvatos lépést az új mezők felé. Míg a Műcsarnok kiállításait ott hagyta, habozott kilépni a Képzőművészeti társaságból, akkor, amikor e tekintélyes csoport. . . együttes kilépése maga után vonta volna a teljes erkölcsi csődjét e két intézménynek. ... És a Miénk első kiállításának rendezése körül is már protekciós zavarok merültek föl. Mellőzések. A tegnap programjának és Ígéreteinek be nem váltása." A nagybányai kolóniát tehát a lehető legérzékenyebben érinthette ez a budapesti kudarc. Az amúgyis neuralgikus helyzetet csak rontották a sikertelenségek miatt elhangzott kölcsönös vádaskodások.

12 S ezek az érvek voltak épp azok, amikor a nagybányai művésztelepről alig írtak a budapesti lapok. Első forradalmának elmúltával, a Műcsarnok-beli kiállításaik egykori szenzációjának elültével mintha megfeledkeztek volna róluk. Időnként csak egy-egy hír jelent meg a lapokban, mely tudtul adta, hogy a szabadiskola az évben is várja a tanulni vágyók jelentkezését, és számukra, mint korábban is, a kedvezményes vasútjegyet biztosítja. Nagybányán még mindig nem épültek meg az annyiszor beígért műtermek, s a város érdeklődése is erősen megcsappant a festőtársadalom iránt. A fiatalok szecessziója viszont elég kétes és félremagyarázott visszhangot keltett a polgárságban. Ekkor jelentkezett — talán érzékeltetőbb a kifejezés: robbant be a — kecskeméti lehetőség. A nagybányai „szecesszió" hívta vajon életre a kecskeméti telepet, vagy pedig csak a lehetőséggel éltek Grünwald és a hozzá csatlakozók? A kérdés árnyaltabb megvilágítása a kecskeméti művészteleppel foglalkozó kutatók feladata. A részletek elmélyült tisztázása nélkül is megállapíthatjuk azonban, hogy körülbelül a két álláspont és feltételezés között kell keresnünk az igazságot. A szándékok, az intenciók találkoztak! Egy „városépítő", messzire látó polgármester tervei estek egybe a kirajzani vágyó, rebellis fiatalok szándékaival. Réti maga is bizonytalankodik a fentebb feltett kérdés pontos eldöntésénél. írásaiban legalábbis ellentmondások fedezhetők fel. A Nagybánya és Vidéke című helyi lapban 1909-ben — tehát az ese12 A fiatalokat vádoló ellenvéleményt Réti fogalmazta meg: „Az új egyesülés — a művészi szabadság elvi alapján — tagjai közé sorozta az akkortájt jelentkező »neomodern« mozgalom néhány katonáját. Ezek az idegen célú és erkölcsű harcosok nem ismertek törvényt s a táboron belül megbontották az egységet." (A nagybányai művésztelep, 67. 309