Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Fazekas I.: Móra Ferenc két diákkori beszéde

Szeretett Osztályfőnökünk ! Már az udvariasság és az illem is megkívánná, hogy mi is eléd hozzuk szerény megemlékezésünket ezen a napon. Ámde bennünket nem egyszerűen ez vezet, nem, hanem a legkedvesebb és legszentebb kötelesség: a hála. Hogy a VI.-ik osztály milyen hálával tartozik neked, azt csak érezni tudom és tudjuk, kifejezni aligha. Mikor a hervadás útjára lépett természetre az enyészet takarója kezdett borulni, akkor gyűltek össze életkedvvel és önbizalommal a szellem munkásai, hogy, mint a szorgalmas méhek tavasszal, ők ősszel kezdjék meg a mézgyűjtés nehéz, de gyönyörűséges munkáját, hogy a pihenés rövid napjai után újra felvegyék a legnemesebb munkának kis időre elejtett fonalát, — s akkor vetted át ennek az osztálynak a vezetését, amelyet öt hosszú esztendőn keresztül a gymnázium aljának, salakjának, szennyének tekintettek, amelyre kígyót-békát kiáltottak, lehet, hogy joggal, de minden esetre túlságosan elfogultan. S ezt a hírhedt osztályt vezetted azóta, oly feláldozó buzgósággal, oly szeretettel, amely megérdemli, hogy megkoszorúzzon a szent hála és elismerés. Ez a hála, ez az elismerés késztet arra, hogy befussam most azt a három esztendőt, amelyet intézetünk falai között töltöttél. Csak onnan kezdem, mikor a tanári pályára léptél, egyrészt, mert tudtad, hogy a nevelés a foglalkozások legmagasztosabbika, másrészt, mert érezted, hogy e téren a nemes, jóindulattal, kötelességérzettel teljesített munka még cxélt nem érve is felemelő, megnyugtató. És minő pálya volt ez! Mióta a tanári pályára léptél, tele fénnyel, ragyogással világítasz, lelked tüzével, jóságoddal melegítesz! Azóta nőtt a röpke évek száma, ámde nem apasztották ezek tudásod olajos orsóját, sőt gyarapították, ma már számosan vannak, kikben tudásod fényével te oszlattad el a tudatlanság sötétségét kikben te voltál megindítója a szellemi munkásságnak, s kik mindezért hálával tekintenek rád vissza, mint forrására, melyből eredt, a hegyi patak. A lelki tanítás, a Móra Ferenc Eyszrich Györgyöt köszöntő beszédének kézirata Manuscript der Begrüssungsrede von Ferenc Móra (zum Namenstag von György Eyszrich) Рукопись поздравительной речи ференца Мора, посвященной Дьёрдю Эйсриху. Eyszrich György fényképe az 1893—1895 közötti évekből Photographie von György Eyszrich aus den Jahren 1893—1895 Фотография Дь'фдяЭйсриха 1893-1895 годов. nevelés terheit korán vállaidra vetted, reggel, még nehezebbekkel váltad fel élted alkonyán, s hordod, míg a nap leáldozik. Ez a tanár biográfiája! Az ember jellemzésére nem találok szebb szavakat, mint amelyekkel Szemere jellemezte Kölcseynket: ,,Az önzésnek, az erkölcsök e romlásának közepette hasonlít ő egy jó illatú virághoz. Hű fia a természetnek, aki vagy hallgat, vagy igazat mond; de hamisat sohasem szól. Puritán jelleme Homér világára emlékeztet. Szenvedélyt nem ismer. Egész lelke szeretetből áll. Kételkedni csak ott kezd, ahol más már kimondá végítéletét. Meg kell csalatnia, hogy valakinek ne higyjen. О előtte nem akkor lesz valaki rossz, mikor megszűnt jó lenni, hanem mikor nemes lelkének védő okai a mentegetésben kifogytak. Az ókor erkölcseivel ékeskedik, de az újkor ismereteivel ragyog".

3 !) SZEMERE Bertalan: Kölcsey emlékezete. Buda-pesti árvízkönyv. Szerk.: EÖTVÖS József, Pest. 1840. 4. köt. 207— 224. p. (Egyéni szövegkiemelés, változtatással!) 267