Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Szakács M.: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége

Böszörményi László hírlapíró, a Magyar Újság szerkesztője, 48-as párti képviselő. 1862 körül. Le journalist Böszörményi László, rédacteur de Magyar Újság (Journal Hongrois), mandataire du parti de 48. Vers 1862. nyék esetén, megfelelő büntetést ró ki. Simonyinál súlyosbító körülménynek vették, „hogy ő Fourier tanainak elvakult követője, . . . hogy ezeket az eszméké t ő plántálta át Magyarországra, s hogy érintkezést akart felvenni külföldi szocialistákkal." Enyhítő körülménynek vették, hogy mindketten, „nyugodt emberek", akik kevéssé vettek részt a forradalomban, hogy a szocializmus terjesztésében nem értek el nagy eredményeket, s hogy hosszú vizsgálati fogságot álltak ki. Némethy esetében még enyhítő körülménynek vették azt is, hogy őt Simonyi tette szocialistává. Gasparichot később és más ügyből kifolyóan tartóztatták le, de egyik vádpont ellene is a szocialista tanok terjesztése volt, s a két ügy itt kapcsolódott egybe. * Vallomása kétségkívül befolyásolta Simonyi tevékenységének megítélését, mert bár az ellene szóló vádat megerősítette, ugyanakkor enyhítette azzal, hogy élesen szembeállította saját forradalmi módszerét Simonyinak a törvényes eszközökkel való megvalósítást hirdető módszerével. Ebből adódott a vádirat enyhítő körülménynek vett „nyugodt emberek" megjelölése, amely a büntetés kiszabását is befolyásolta: az egy évet meghaladó vizsgálati fogsággal büntetését kitöltöttnek vették. 1852 októberében szabadult ki, de elbocsátása után még egyideig a pesti rendőrigazgatóság által „különös szemmeltartás" alatt állott.

9 Simonyi ekkor 31 éves, nőtlen, foglalkozásra nézve portréfestő. Végleg Pesten telepedett le, lakása a Dorottya u. 8. sz. alatt volt Nagy Dániel ügyvédnél. Feltehetően kevés munkája akadt s emellett folytatta behatóbban, és elsősorban a külföldi szakirodalomra támaszkodva, fényképészeti tanulmányait, mert 1855ben már teljes felkészültséggel vett részt a párizsi világkiállításon. Ettől számíthatjuk szakfényképészi működését. 1855 márciusában szülővárosa anyagi támogatásával utazott Párizsba. Útjának célját úgy határozta meg: „hogy a sokoldalú alkalmazást nyert, bámulatos tökélyre fejlett photographiât, és az egyetemes ipartárlatot tanulmányozzam." A látottakról írott levelének egy részletét a sajtó is közölte.

10 Ebben elragadtatott hangon írt a fényképészet fejlődéséről, szinte megsejti jövőjének távlatait: „. . . van-e tudomány, van-e művészet, mellyel a fényírászat kapcsolatba nem jönne? melynek az beláthatatlanul sok oldalú és fontos szolgálatokat nem teend?" Három hónapig tartózkodott Párizsban, ahol megtalálta a szakavatott mestert, akitől tanulhatott. Szívós kitarLUKACS L.: Magvar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak. 1849 -4867. Bp. 1955. с munkájáb an a Gasparich per részletes leírását adja. Ezzel összevetve a bírósági jelentéseket megállapítható, hogy nem egyidőben és egy ügyben történt a letartóztatás. 9 Hadtörténelmi Intézet Levéltára. Rendőrségi Lapok. Dátum nélkül, de 1852 végére datálható, mert Simonyinak októberben történt elbocsátásáról van benne szó. 10 Családi Lapok. 1855.

1. 12. sz. 570. 1.: „ . . . Kecskemét városa hazafias segítsége mellett jöttem Párizsba . . ." kezdi levelét. Meg kell jegyezni, hogy nem véletlen, hogy éppen a Családi L. -hoz írta levelét, ennek szerkesztője ugyanis Ney Ferenc volt és a lapban megjelent Kelmenfynek egy posthumus cikke is, tehát régi elvbarátjáról van szó. —Párizsban utazásáról hírt adott a Budapesti Hírlap. 1855. 677. sz. 3743. és a Vasárnapi Újság. 1855. 12. sz. 96. 1. Ez utóbbinak ígéretet is tett, hogy "beszámolót küld a lap számára, de ez csak terv maradt. 252