Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

Mátyási József emléktáblája Kecskeméten Die Gedentafel des Mátyási József-s in Kecskemét nck abból a leveléből, mellyel a gróftól szerény birtokadományt váró Csokonainak válaszol: ,,De generaliter is az Úr fel tételéről az a' vélekedésem, hogy egy Sans-soucit, vagy nem Nagy Úrnál hazánkban, vagy ha annál, tsak Erdélyben lehet reményleni. A tapasztalás bőven megesmertetett engemet a' Mi nagyjaink szalma tüzével, mig tsak dicsérni vagy ingerelni kell, magno promissores hiatu; mikor tselckedctre kél a do og, nem akarásnak nyögés a vége." Az 1807-es országgyűlés idején Mátyási József fiatal házasként Izsákon élt. Ez nem zárja kia azt, hogy az országgyűlésnek legalább is az első szakasza alatt nem tartózkodhatott volna Pesten. Hogy a versezetet Pesten írták, arra a sárospataki könyvtár kéziratának címe vitai: ,, . . . így beszélget Hunniával Pesten, július utolján." Országgyűlési versezetünk egyik jellegzetes ismérve írójának jogászi racionalizmusa. Éppen ez az, mely olykor visszarántja 140 VARGHA Balázs I960. 143. hevületéből az érvek kiteregetéséhez. A költő ismerhette az országgyűlés belső, hivatali szervezetét is, feltételezhetjük, hogy barátai voltak a jegyzőkönyvek vezetői, másolói között. Mindezeken a feltételezéseken túl, bizonyítékul szolgálhat számunkra : 1. Az OSzK. Oct. Hur g. 58. és Quart. Hung. 5. jelzésű Mátyási kéziratok közt feltalálható ,,Szükség-é a papoknak az ország dolgába szólni az 1790/91-ki Diétakor", illetve annak 1807-es változata, mely már halasi kéziratunk címére utalva „Hunniával való beszélgetése egy Magyarnak. 1807." címet viseli, kétséget kizáróan Mátyási József költeménye. 2. A sárospataki kollégium kézirattárában és könyvtárában megtalálható kéziratok és kiskunhalasi kéziratunk közül a Sárospatakiak a régebbiek. 1790/91-ből származó, alexandrinusi sorokból álló betétjük alábbi sorokkal többet ád halasi kéziratunknál : E% a minden módon, a mint lehet ártó Kómái Dédains, Le/ki kötél jártó; Ki rab nyűgöket köt a Fejedelmeknek Fábára, s a Nemes jó^an értelmeknek S a' Szabad Lelkeknek, ujj jármot fejele A' he Ilyet t a' me Ilyet József el tör de le Főbb sugarlási is lehetnek e'sfélö Hogy el ásott titka meg terem olly élő A ' Félek szájával árulkodó nádat Melly testen idővel még Midásról vádat. Halasi kéziratosunkban (316—370.): Ki rab nyűgöket kötö% a'' Bu^gó Fejedelmeknek Fábára 'x era's gátot vét A jo^an értelmeknek Л Jóseftó'l s\ét töretett jármokat már ujabban Fejelik, a' szabad lelkek Hogy sinló'djenek abban S lehetnek még több elásott Sugarlási ebeknek . . . stb. Л sárospataki kéziratmásolatok tehát olyan régebbi fogalmazvány másolatai, melyekben a fentebb kimutatott szövegrész ugyanabban a versezetben külön-külön caudatus és alaxandrinusi sorokkal csaknem szóról szóra azonosan szerepel. Halasi kéziratunkból az alexandrinusi sorok közül mint feleslegesek ezek már hiányoznak. A költő átdolgozva művét, feleslegeseket törölte. Eltekintve attól, hogy a caudatus sorok Mátyási legkedvesebb formái közé tartoznak, a beillesztést más költő is megtehette volna. 3. Állításunk legmeggyőzőbb igazolásául szolgáljon Mátyási József Frankfurti utazás című művének egyik jellegzetes tájrajza, összevetve kéziratosunkkal: „Tövében folyik a Duna, de még ott csak Dunácska, mert igen karcsú, mint a kígyó a farka felé. Nem is csuda, mivel annak forrása ezen tartományban Doneschingánál vagyon, és még eddig nem igen tehetős jobbágy folyóvizek szaporítják adajuk215