Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

Vakalopoulos felfedi a macedón városok keletkezésének és az azokból való kivándorlás okait. A török benyomulás után hamarosan a síkvidéki és utak mentén fekvő városok elnéptelenedtek, a lakosok a török—albán pusztítások elől menedéket nyújtó hegyek közé menekültek, s ott új városkákat alapítottak. Ekkor a XV. század elején alakult a legtöbb macedón város, amelynek lakói főképpen állattenyésztéssel tartották fönn magukat. Az idők folyamán elszaporodó nép a szegény, hegyes vidéken már nem tudott megélni, ezért életszükségletté vált az európai kereskedelembe való bekapcsolódás. A görög kereskedők karavánokba tömörülve folytatták tevékenységüket, 1650—1850 között 11/2 millió embert mozgatott meg ez a kereskedelmi forma. A macedón kereskedők áruval megrakott öszvéreken, lovak sokaságával indultak el a sokszor hetekig tartó útra, amely rengeteg veszélyt rejtett magában a rablók miatt. A karavánokat mindig fegyveres őrök kísérték, akik sokszor komoly harcba keveredtek a fosztogatókkal. A karaván vezetéshez nagyfokú éberségre, leleményességre volt szükség, az ily módon szerzett képességeiket felhasználták új hazájukban is, ahol tekintélyes kereskedőkké váltak. A karavánok rendszerint májusban indultak, kiindulópontjuk legtöbbször Janina, Kozáni, Moszchopolisz és a gazdagsága miatt arany városnak nevezett Sziatiszta voltak. A nyugat-macedóniai görög város, Koránt lakosai ,,. . . messze földre eljutottak és mint kereskedők bőségesen megkeresték a megélhetéshez szükségeseket." Kalinderisz görög történetíró véleménye szerint ,,. . . legfontosabb állomásuk Magyarország volt, ott sokan meggazdagodtak és boldogították szülőföldjüket is."

x Kozániból már 1662-ben több kereskedő jött hazánkba, s a kecskeméti görögök jelentős része is ezt a helyet vallotta szülővárosának. A török hódoltság idején nagy szerepe, európai híre volt a Koricától észak-nyugati irányban 20 km távolságra fekvő, 1200 méter magas fennsíkon elterülő Mos^chopolis^nak (ma Moszkopolje). A görög kultúrájú várost 1300 körül alapították, virágkorát 1600 és 1767 között érte el, ekkor 12 000 8 HORVÁTH Endre: Magyar vonatkozások újabbkori görög feljegyzésekben. Egyetemes Philológiai Közlöny 65. (1941.) 340. 1. (Továbbiakban: Magyar vonatkozások . . . EPhK.) Az ismertetett könyv: Mich. Ath. Kalinderisz: Törökkori írott emlékek Nyugat-Macedóniából. (Ptolemaisz 1940.) háza és 60 000 lakosa volt. 1767 táján különféle zavargások voltak a városban, melynek oka nem ismeretes. A portyázó rablóbandák teljesen elpusztították a gazdag várost, s lakosait kivándorlásra kényszerítették. 1770 és 1916 között újra benépesedett, s régi fényének előteremtésében jelentős szerepe volt a kivándorlásból meggazdagodva hazatérő lakosainak. A házakon a magyaros építkezés nyomai is megmaradtak. Igen érdekes adalék a szoros kapcsolatra, hogy az (I. világháború idején végbement nagy pusztulás után is) fennmaradt moszchopoliszi Szent Miklós és Szent Borbála templomban a XVIII. századi donátorképek a jótevőket magyar népviseletben ábrázolják.

9 A kereskedelmi összeköttetés fontosságát jól érzékelteti egy 1746-ban Moszchopoliszban kiadott könyv ajánlása, mely ,,A Magyarországon élő kereskedők használatára" szolgált. S^iatis^ta városnak körülbelül 200 családja állott összeköttetésben az osztrák birodalom városaival, közülük éppen Kecskeméttel is. A két helység kereskedő családjai állandó levelezésben állottak egymással.

10 Moszchopolisz környékén még különösen jelentős város volt S^ipis^ka. Magyarország különböző helyein őrzött, egykorú görög sírfeliratok tanúsága, valamint egyéb források szerint kereskedelmi kapcsolatban voltak hazánkkal. S^iányiban egy kolostor harangján áll a következő felirat: ,,Varszia Anasztaziu Hadzidiamandi ajándéka Sziányi kolostorának 1847." A görögnyelvű felirat után magyarul „Pesten 1847". S^ervia városának lakói a XVIII. század elején szintén kapcsolatban álltak hazánkkal; bizonytalan körülményeik miatt a polgárai átköltöztek Kozániba, majd legtöbben Magyarországra és Ausztriába vándoroltak. Nyugat-Macedónia görög és egyéb származású kereskedőit (az új piacok keresését eredményező ,J

Uo. MARTEMIANOSZ Joakim: Xanthi metropolitájának „Adalékok Moszchopolisz történetéhez I. A Szent János kolostor a benne őrzött kódex alapján 1670—1875. Athen 1939. с. műben. 10 Sziatisztai és kozáni válaszlevelek a kecskeméti görög egyház levéltárában. Görög rész I—

II. csomó. Idézte: HAJNÓCZY Iván: A kecskeméti görögség története. Bp. 1939. Magyar—Görög Tanulmányok 8. sz. 1. 1. (Továbbiakban: HAJNÓCZY I.: im. MGT . . .) 20