Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

oldhatatlanná válik mikor (s nem is ritkán) a Stephanus Constantin személynévvel találkozik a kutató. A névcserélés lehetőségét ugyanis csak később egy 1817. évi rendelet szüntette meg. Az 1740-es évektől magyar nyelven is író görög kereskedők mondanivalójának megértése pedig felér egy nyelvészeti tanulmánnyal, emellett a városi tisztségviselők íráskészsége sem állt elismerésre méltó színvonalon. A latin, magyar, német nyelvű források a még teljesen kiforratlan, bizonytalanul ejtett hangalakot kísérelték meg papírra vetni latinos, magyaros, németes formában, s ezt még az egyéni stílus is motiválta. Az iratok (főként a kecskeméti anyag) zömükben datálatlanul és fogalmazvány formában maradtak fent, ami egyrészt forrásértéküket növeli, másrészt felhasználásukat nehezíti, hiszen a korabeli magyarok, de főként a messzi idegenből jött görögök a szépírás és a latin nyelvtan tudományában nem értek el magas szintet, olyannyira, hogy számos esetben ettől szinte érthetetlenné válik a szöveg. Az egyes iratokban előforduló személynevek csak arra engednek teljes bizonyossággal következtetni, hogy az adott időpontban az illető görög Kecskeméten tartózkodott. A legfontosabb összeírások esetében rendelkezünk a helyi (kecskeméti) összeírással, valamint a járási összesítéssel, s a két összeírás keletkezése közben eltelt viszonylag rövid idő már egy-két személy kicserélődését mutatja. Különféle szempontú összeírások, vagy a kereskedők és személyzetük létszámának megállapításához használható adatok közül néhány támpontul szolgál arra is, hogy mióta él az említett kereskedő Kecskeméten. Az így nyert létszám-megállapítások—tekintettel arra, hogy a kereskedők egy része minden időpontban távol volt— csupán hozzávetőlegesek. A legelső összeírás az 1737-es évbeli állapotokat tükrözi, ettől az évtől kezdve van jelentősebb mennyiségű adatunk nemcsak a létszámra, de anyagi helyzetükre vonatkozóan is. A hazai görögségről 3 országos összeírás maradt fenn (1754—55, 1769—70, 1778—79), ezekből származnak a legjelentősebb adatok, melyeket kiegészítve a más évekből származó helyi jellegű összeírásokkal, viszonylag pontos képet kapunk a XVIII. században Kecskeméten élő görögség helyzetéről. I. MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE ÉS AZ ÜJ KERESKEDŐELEM TÉRHÓDÍTÁSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSEI A XVII. század végére Európában már végbement az a döntő változás, mely a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet irányába hatott. Magyarország gazdasági és társadalmi arculata az egyenetlen és ellentmondásos fejlődés jegyeit viselte magán. A döntő politikai változás -- a török elleni felszabadító háború — az eddigieknél élesebben vetette fel a problémák megoldásának szükségességét. Lipót császár már Buda visszafoglalása után hozzáfogott uralkodói jogai elismertetéséhez. Caraffa vértörvényszéke árnyékában összeülő országgyűlés 1687ben elismeri a Habsburg-ház trónöröklési jogát, s ezáltal Magyarország a Habsburg állam örökös tartományává vált, osztozva annak megsokasodott anyagi terheiben. A Habsburg gazdaságpolitika ebben az időben az átalakulás nehézségeivel küszködött, s a magyar gazdasági életnek a kialakulandó új merkantilista programból adódó feladatokhoz kellett idomulnia. Kollonich Lipót tervezetének alapelve az ország adóalapjának minden eszközzel való növelése volt. Az ország lakatlan területeinek benépesítéséről a telepítési politika gondoskodott. Az államháztartás deficitjének ellensúlyozására egy másik fontos eszköz volt a kereskedelem. A vámmentességi és egyedárusítási jogokat főként a bécsi kereskedők kapták, s érdekeik védelme volt a magyarországi kereskedelem szabályozásának egyik lényeges szempontja. Magyarország kereskedelmi élete még mindig az elmaradott, középkori formák adta határok között tengődött; s a gazdaságilag fejlett országokkal ellentétben a helyi vásárok voltak a kereskedelmi tevékenység gócpontjai. /. Л „görög" elnevezés értelmezése A XVII. század második felében új kereskedőelem kezdte meg térhódítását a magyar gazdasági életben: ,,. . . Grieche, Zinzar, Armenier und grösstentheils auch der Serbler (. . . Ráczok) in den kleinen und grossen Städten, lebt lediglich vom Handel und der 18