Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása
140 Elő munkás parasztot Tessz mit meg emésszen a' has De hogy ha a' Tagokba Meg s^űn az erő mit raknak A Mágnások magokba ? — 145 így szokták már, mindennapi Praxisok e% azoknak, Kiket fiaid kö\t nevéig A világ Mágnásoknak. Lásd! Nagy Nemesseidbe a' 150 Magyar gyomráho^ való felebaráti és véri tirées már félbe haló. A' vér 's tisztség 's hasion szomja Ez a' Társaság döge, 155 'S Gratia várát kánona, Mint Jóbot, a\ ördöge. Az ember Társ, a% üldöző Szabadság nyomoréka. Hl költözött tol lök a' S ^ent 160 Egyenlőség árnyéka. Jaj pedig mind ezek nékünk Oh ! hallát'la/ küszködő I lunniám ! valljon mit remélsz, Tény eget, vaj mi idő. — 165 Most ugyan némely híveid Tordítani kezdenek Sorsodon, hogy Etel fiad Hegyére fel gyűlének, Kiket késért Themis is, de 170 Még félénk szeméremmel, Bizonytalan remények közj Tőidre szegezett szemmel. A míg álhatatos szívvel Hartzolának mellette, 175 Tán a' tsata némellyiket Tlezßrba is ejtette, A mig ősi Szabadságunk Már ingó oldalának Gyámol oszlopokat vetni 180 Alája akarának. Táttam ! láttam ! jó Hunnia Hogy szemeidből esett Öröm könnyed, fejed felly ebb Emelted egy keveset 185 Midőn éretted hartzpló Egynehány gyermeked e Burkus hadnál tovább tartó Ostromnak nem engede. De ez cC kis örömed is 1 90 Egy darab isorbát kapott Mert a' sokkal nagyobb többség Ebbe bele harapott. Lármával, nagy tekintettel Pompával, tán egy kis el195 Bolondító magért többen Erkez/ek meg Erissel. Azok, kiknek sok titulust M.ellyére 's oldalára Kakál, széles uradalmat 200 Vetél a' birtokára, Kiknek az ajj népek, holtig Szüntelenbe folyó sok Ezreket érő tizeddel 'S uzsorával adóssok, 205 Azpk, kiknek Hlyen bőven Pa\érlád jó tétedet, Ládd! azért ők keserűvel Kínálgatnak tégedet, W ollykor ol/ykor még annak is 210 Tottsántának szájába, Ki az flott kar-dot fogott Melletted <?' markába. Édes Anyánk, nyoltzszÁ'K, e nß s K, Esztendőn át táplálod 215 Tiaid e kenyér mezpn, Ugyan kérlek találod? Ha vissza nézel azokra, Hogy rád s' fiad éltére Alkudoztak volna mint a' 220 Szfíts a' medve bőrére. Vásárt ütöttek most abból De nem költ, — a' Róka sem Többet hoz%á nem kaphatott, Nem lőhetett Sem-scy sem. — 225 A Te egyetlen egy védőd A Törvény, ezt gyom-rózsák, 161. Jajj pedig mind e^ek nélkül( !) 167. Sorsodon, hogy htel fiad (Budavára) 177'. A' míg ősi Szabadsággal 183. Öröm könnyed felly ebb felly ebb 201 Kinek az ajj népek boltig 207. Ládd azokért keserűvel TIA. Nem lelhetett Semsei sem 186
