Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Balassa I.: Hermann Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról

hogy arra felmászni márcsak azért sem nagyon lehetett. A nézeteltérések megmutatkoztak a szolgája, s^olgavas esetében is, amit HERMAN Ottó vasszolgának írt, ami ugyancsak kihívta KADA Elek ellenkezését. Ez a szóhasználat kétségtelenül elírásnak eredménye, arra azonban mégiscsak jó volt, hogy a vas változatok feltűnésének korát megismerhessük belőle. ,,A HERMAN Ottó úr által rajzban is közölt szolgavas újabb eredetű tárgy. Az 50-es években Héka lakatos készített először ilyen szolgavasat."

31 HERMAN Ottót azonban tovább is foglalkoztatta Bugac, a kecskeméti puszta. Tovább levelezett és kérdezősködött, így Bessenyei Ferenctől kapta az alábbi népdalt: Gulyás bojtár búsan őrzj a gulyát, Eskövőre most viszik, a babáját, Muzsikaszó kihallik a cserényig, Váj a szjve, fáj a níógrepödésig. Л számadó vitte el a babáját ; Mért dringe hát tovább a gulyáját ; Kecskeméttől Szabadkáig jó darab, Mögél ott a szegény legény, ha szabad. Szépen szól a Bodor tinó kolompja, Számadóné a bokorba hallgatja ; Jobb lőtt vóna a bokorba pihenni, Mint a vármögye kefébe kerülni. Apróbb jegyzeteit is közreadta három rátában olyan címen, ami a KADA Elekkel folytatott vitára emlékeztet, bár arról a továbbiakban többet nem esik szó.

32 HERMAN Ottó mégis úgy érezte, hogy a gyűjtése gyorsaságával kapcsolatban némi igaza lehetett KADA Eleknek és ezért az alábbi mentegetőzés félével magyarázza tévedéseit: „Senki sem tudja jobban, nem érzi tisztábban mint én, hogy ennek a hat órai közvetlen és egy órai közvetett kutatásomnak eredménye nagyon hézagos. Hol van a bugaczi folklorisztikai elem, hol az olyan szerfölött fontos pásztor anatómia, hol a bogár^ás tünete, kapcsolatban a pondrókiolvasás mesterségével, mely a pásztornépnél nem babona, sem ördöngösség, hanem rendkívül finom biológiai megfigyelése az Oestrida-féle legyek átalakulásának? De ekkor azt a kérdést intézik hozzám, hogy miért nem kutattam Bugaczon végtől végig, földszintől fenékig? A felelet nagyon egyszerű: személyes felelősség mellett megfogadtam 1894-ben, hogy 1896 május másodikára kiállítom a magyarság veszendőbe menő történeti jellemű pásztoréletének legalább váz/atos képét — mert hiszen az emberileg teljes képhez még tíz évi levéltári kutatás sem elég, az összehasonlító tárgyi ethnographiáról, nem is szólva, mely emberéletet kíván. Az a vázlatos kép pedig ki lesz állítva: pont 1896 május 2-ikán".

:i:i A vita során mindketten kijelentették, hogy végeztek egymással, ez azonban a valóságban szerencsére mégsem így történt. A kapcsolat rövidcsen helyreállt, annyira, hogy a pásztorkodás kérdésében leveleztek is, mintha semmi sem történt volna. így KADA Elek 1905. nov. 28-án kelt levelében részletesen leírja Kecskemét más városoktól eltérő földosztási módját, amit bizonyos átírással HERMAN közölt is.

34 Utolsó munkájában pedig különösen nagy szeretettel emlékezik meg HERMAN Ottó, az akkor már elhunyt KADA Elekről: „És le kell tennem a kegyeletes megemlékezés koszorúját ... KADA Elek Kecskemét méltán híres polgármesterére, az alföldi róna mintamagyarja . . . (sírjára)". Majd a továbbiakban ezt írja: ,,Bugacz—Monostorra, illetőleg Kecskemétre nézve nagy hálára kötelezett néhai KADA Elek, a város nagyérdemű polgármestere, ki igazán forró szeretettel viseltetett a népies foglalkozások iránt és sokat mentett meg a feledéstől."

35 így simult el végül is a nagy vita, melyből hasznot elsősorban a tudományos megismerés merített. Mindkettőjüknek sokat köszönhetünk, hogy a századforduló bugaci pásztorkodásából ismerünk olyan vonásokat, melyek már akkor is eltünedezőben voltak. 31 KADA Elek: i.m. 857. 32 HERMAN Ottó: Bugaczi forgácsok, kutyafuttában szedve. Adalékok a bugaczi pásztorok szókincséhez. VU. 1896. 10; 43—44; 26—27. 33 HERMAN Ottó: i.m. VU. 1896. 44. 31 HERMAN Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása. Bp. 1909. 356—357. 35 HERMAN Ottó: A magyar pásztorok nyelv kincse. Bp. 1914. XIII; 55. 90