Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Vorák J.: Emlékezés Nagy Czirok Lászlóra

Távozásomkor búcsúszavaimra a képviselőtestület megéljenezett. Utolsó ötévi szolgálatom alatt a helyi Parasztpárt és a Polgári Olvasókör elnöki tisztét is viseltem. Dr. Ortutay Gyula felfigyelt néprajzos gyűjtőmunkámra. 1951-től az ő közbenjárására neveztek ki halasi múzeumvezetőnek. Háromévig voltam múzeumvezető. 1954-től mai napig is félnapos, félfizetéses muzeológusa vagyok a halasi múzeumnak. Hányt-vetett munkáséletemben csak negyvenen túl nősültem, 1924-ben. Két jóbarátom és hivatal társam nyúltak a hónom alá, az általuk ajánlott, nekem is igen tetsző, elváltán élő asszonyt háromnapi ismeretség után megkértem. Egy kislánya volt már, ez lett a hozomány. Szülei módosak voltak, segítettek bennünket. Házasságunkból két fiú és egy leány származott, így négy gyereket neveltünk. Békében, jól éltünk egymással mind a mai napig. Gyerekeinket taníttattuk, s azok becsületes és jellemes, derék emberek lettek. Csak addig takaróztunk, ameddig a takaró ért. Háború alatt mindenünk odaveszett, még gyalogszéket is másoktól kellett szereznünk. Ezért a krajcárokat jól a fogunkhoz kell verni. Gyűjtőmunkám, írásaim Sokmindent csináltam a városomban. Az 1920-as években színházi előadásokat, bálákat rendeztem. Néha magam is szerepeltem. A 30-as években alakítottam egy halasi tánccsoportot, s megszerveztem a gyöngyösbokréta helyi csoportját. Volt amit szívesen csináltam, volt amit meg kellett csinálnom. Utóbbi fejében elnézték a néprajz felé való vonzódásomat. Hálával kell megemlékeznem a város akkori polgármesteréről, Fekete Imréről, ki a pénteki napokra anyakönyvi hivatalomból, sőt az adóhivataltól is szabadnapokat engedélyezett, hogy a néprajztudományt szolgálhassam. Születési adottságom folytán nagyapám elbeszéléseire figyeltem fel legelébb. Tizennégyéves korom óta, kezdetben keveset, pár év múlva már alaposabban jegyezgettem. Vidékre és más vármegyékbe szakadva, életpályámon másutt is állandóan figyeltem, kérdezgettem az öregebbeket, s jegyeztem is, de a világháborúk utáni meneküléseim miatt a régi családi és más irataim, fényképeim mind elvesztek. Aztán a második világháború végén hazatérve, újult erővel fogtam a gyűjtési munkálatokhoz. Mivel régi feljegyzéseimből kevés maradt meg, a későbbi dolgozataim kimunkálásánál támaszkodnom kellett az emlékezetemre is. Igazi komoly gyűjtő munkásságom 1920-ban kezdődött. Gyűjtött anyagomat 1932-ben valamennyire rendszereztem és mutatóztam, de a pontosabb elrendezés kulcsát máig se találtam meg. Meg sok idő is kellene hozzá. Mindazonáltal kronologikus sorrendben, részint témakörök szerint, vagy hetven kötetben befűzve •— jobbadán bekötve rendeztem —, ha váratlanul távoznék el a föld színéről, a szakemberek könynyen feltalálhatnak közötte mindent. Hatvanhétesztendei gyűjtőmunkám kezdetén a régi pásztor-betyár-pandúrvilág emlékeinek összegyűjtésével foglalkoztam, öregek elbeszélése alapján. Későbbi vegyes néprajzi gyűjtéseim rendjén sorra kerültek a földművelés és állattartás, a régi jó céhbeliek és mesterek, a 48-as szabadságharc halasi emlékei, a halasi népköltők és versfaragók kéziratai, halasi népdalok, dalos füzetek, egyéb paraszti kéziratok, vőfélykönyvek, kortesversek, anekdoták és vidám esetek, a vadvizek és nádasok körüli élet, a fák, füvek, madarak élete, a népbabonák, a kuruzslás, jövendőmondások, népi hiedelmek, halasi népszokások, Szánk és Móricgát település története, halasi vonatkozású példabeszédek eredete, a népi mozgalmak és a szocialista úttörők, temetőink néprajza, határelnevezések, a megélő halasi táj szavak, szólások, szójárások, a lóvezetők és hajcsárok élete, a vásárok rendje, a halasi építkezés, a hajdani száraz- és szélmalmokról és molnárokról írottak, a halasi magyar szücsmesterség, méhészek, kéreghasogatók, házásók, a halasi kukoricatermelés, meg a többi. Minden elveszőben levő adatot össze próbáltam szedni, hát mindennel foglalkoztam és foglalkozom is, ami halasi. Idáig mintegy tizenötezer oldal terjedelemben. Közben tárgyi gyűjtéssel is foglalkoztam, s foglalkozom. A helyi múzeum gyűjteményéhez 1950-től több, mint kétezer tárgy gyűjtésével járultam hozzá. Azok közül a néprajzi szakemberek közül, kik segítettek, legelsőbben is Tálasi István egyetemi tanárt említhetem, kivel már az 1920-as, 30-as években, ha472