Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma
a régi Szt. János téren. A helytörténeti ismeretek elfelejtéséből magyarázható, hogy ezt a szobrot 1952ben, a tér parkírozása idején eltávolították. Elles községről Kiskunfélegyháza régebbi történetírói azt állapították meg, hogy ez Csongrád felett állott. Ennek az Ellesnek röviden még történelmi múltját is ismertették. 44 Azt, hogy — ez téves vélekedés volt, s nem innen, hanem az egykor Dorozsma mellett fennállott Üllés, más néven Ullés faluból jött a Félegyházát megtelepítő lakosság másik csoportja, — már régebben kifejtettem. 45 A középkorban valóban fennállott Csongrád felett Elles falu, monostorral, s ennek alapfalai a Tisza árterületén még ma is láthatók, de puszta, lakatlan maradt a török kiűzése után is. A Dorozsma melletti Üllés kiskun puszta azonban a 18. század első felében benépesült. Ide is a Jászságból, részben éppen Jászfényszaruböl jöttek telepesek. 1726-tól 1743-ig állott fenn a falujuk. Felemlíti ezt Szeged 1736-ból való határjáró levele is. Az üllésiek bérelték ebben az évben Kígyós, Mérges és Agasegyháza pusztát is. A Félegyháza megtelepülését engedélyező Commissio határozta el Üllés helység feloszlatását. Telepesei részben Félegyházára, részben Majsára jöttek. A kiskunfélegyházi levéltárban őrzött Canonica Visitatío 1825-ből így ismerteti az Ellésről történt települést (fordítás latinból): „Elles nevű pusztán, mely Szeged fölött, a Duna irányában, körülbelül három mérföldre fekszik, letelepedett néhány új lakos azzal a szándékkal, hogy ott állandó lakhelyet épít, és megalapította az Elles nevű falut; volt ennek az új ellesi lakosságnak papja is, Krizsanóczy János. Hallottak közben az ellesi lakosok Félegyháza puszta benépesítéséről, összegyűjtve tehát eszközeiket és minden házi fölszerelésüket, elhagyták ellesi lakóhelyüket, Félegyházára költöztek, és engedélyt nyervén az új telepesektől lakóhely építésére, a földbér megfizetése fejében ott telkeket kaptak." Az új községalapítók mindössze két évig voltak bérlők, mert 1745-ben bekövetkezett a jászkun lakosság újkori történetének legfontosabb eseménye, a redempció. Már a megtelepülés évében községi szervezetbe tömörült a lakosság. Félegyháza első pecsétjének felirata: „Priv. Kis-Kun-Félegyházi Helség Pecsétje 1743." azt bizonyítja, hogy a régi privilégiumhoz, kiváltsághoz, vagyis szabadságukhoz az új telepesek is ragaszkodtak. 4. Birtokszerzés — redempció A honfoglalók névsora és társadalma A mai kiskunfélegyházi lakosok —• a helység megtelepítőinek hatodik-hetedik nemzedéke — már alig ismerik az egykor olyan sokat hangoztatott és olyan sokat jelentő szót: a redempciót.Elenyészett ez aszó és fogalom a történelem távolában, mint ahogy elmosódtak a jászok és kunok földjeinek régi határai, ahogy eltűnt a külön jász és kun népség. A redempció pedig a jászkunok legutóbbi két évszázados történetében rendkívüli jelentőségű volt. A török hódoltság után, a kiméletlen osztrák gazdasági kizsákmányolás és a feudális nagybirtokrendszer idején talpraállást, szabadságot jelentett sokezer szolgaság ellen küzdő jászkun magyarnak. Üj jogrendet, társadalmi és gazdasági berendezkedést jelentett számukra: a jobbágyrendszer idején a szabadon gazdálkodó, tulajdon földdel rendelkező kis- és középbirtokos jászkun gazdák társadalmának kialakulását. A Jászság és Kunság népe földjük eladása majd elzálogosítása idején szabadsága elnyeréséért szakadatlanul szívós küzdelmet folytatott. Az örökösödési háborúban Mária Terézia királynőt katonasággal is szolgálta, csakhogy jóindulatát kiérdemelje. Midőn Podhradszky György jászkun főkapitány 1741. márc. 3-án a kiskun kerület helységeihez intézett parancsában „Fölséges Királyi Asszonyunk szolgálattyára, országunk oltalmazására" 100 katona kiállítását rendelte el, azt kívánta, hogy a helységek jó katonákat adjanak, ezek vitéz magatartást tanúsítsanak az uralkodónő pártfogásának elnyerése érdekében: „minden Helység jó emberséges Lakosait, és haza fiait mentől hamaráb elő állítsa, és kiki úgy iparkodjgyék, hogy Distriktusunknak is böcsületire szolgállyanak, hogy jövendőben is jó módgyuk légyen eő Fölségihez akár mi dologban reccurrálnunk. — Különben nem cselekedvén" — szólt a főkapitány felhívása. 4 ' Hosszú évtizedek küzdelme után Mária Terézia királynő végre hozzájárult a jászkunok régi kiváltságának, szabadságának visszaadásához. A jász és kun lakosok elhatározták, hogy a saját pénzükből fizetik 44 SZERELEMHEG YI id. m. 99.1. csPest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye monográfiájában SZALAY Gyula ismertetése Kiskunfélegyháza történetéről. II. köt. 386. 1. 45 Elles, ahonnan Félegyhá^a telepítői jöttek c. cikkem, Yéhgyhá^i Hírlap 1934. dec. 16-i. sz. 46 Kiskundorozsma közs. levéltár, prot. I. 7. 1, 352
