Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

kézfogással kört alakítottak. Л kör közepén állt a Kakas Istók, a körön kívül pedig a kikérő, Ezt énekelték: Ме%-ш'%-те\

, Termőt me\, Termőt méhnek áldotsága I .cb/i/ol virága. I i% a^ áldat bor, Ki mindönre fór, Hajót iszol beltile Л torkodra fór. A dal ritmusára körben jártak. Л kör közepén állt „Kakas Istók" és csak a sarkát emelgette. A „kikérő" a körben lévőkkel ellenkező irányban kerülgette a kört. Amelyik lányhoz az utolsó szóra: „forr", odaért, annak háta mögött megállt. Jobb kezét a lány jobb vállára tette. Aztán Kakas Istókkal párbeszédbe kezdtek. így: — Kakas Istók jó napot ! — Mit kerti löd, mit fordulod Az én há^am táját ( Az/ kerülöm, az/ fordulom Л t'é bá^ad táját, } i szeretném vini (pl. ) Juliska leányát. - Juliska lányomat odadom lApi töm, la fiatom, no erigy kedves lányom ! „Lipítöm, lapátom-" ra Kakas Istók jobb kézzel a bal kezébj majd bal kézzel a jobba csapott. „No erigy-" re megérintette a kikért lány bal vállát. A kislány kilépett a körből és megfogta a kikérő szoknyáját. Kakas Istók pedig visszaállt a kör közepébe. Aztán tovább lépegetve, daloltak, de mostmár ketten kerülgették a kört. Most viszik, most viszik Biborkáné lányát, bíborba, bársonyba Selömb/igyogóba. Ме^-те\-те\!(

Stb. mint előbb.) Addig tartott a játék, míg minden lányt elvitt a kikérő. 79. Most viszik Leginkább lányok játszották a paskumon, de kisebb fiúkat is bevettek a játékba. Az eljátszás módja azonos az előzővel, de mint lejjebb látható, a szöveg és a dallam eltérő. Itt is van „kiadó" és kikérő", az utolsé) két sort a „kiadó" egyedül énekli. Most viszik, most viszik Buborkáne' lányát, Bíborba, bársonyba, Gyöngyös koszorúba. Nem adom a lányom Két arany almáért Anak adom a lányomat Akinek akarom, Kinek kincse vag)>on. IJpitöm, lapátom, lírigy kedves lányom ! 80. íspi/áng Legi lkább Iá iyok játszották, de fiúkat is bevettek. Kézfogással kört alakítottak. Énekelték: Ispiláng, ispilángi ro^sa Rózsa vőnek, piros vónék Pénz vónék csendülnék, Karika vónék, fordímék Kék sejöm ostya, YJJd sejöm ostya, Kökénys-ömfí kis Mariska 1 'ordú/ angyal módra ! A körben állók a dü ritmusára „férceitek." Mikor azt énekelték: „Fordulj angyal módra!" akkor az a kislány, akinek a nevét kiénekelték, nagyot fordult maga körül, „hogy csak úgy höndörödöt a szoknyája." Aztán visszakerült régi helyére és újból kezet fogott a szomszédjával. Sorjában mindenkit kiénclektek. A kör állandóan jobbra haladt. H1. Ispilángi ró^sa Leginkább kislányok játszották, de böjti vasárnapokon nagylányok és legények is. A játékosok kézfogással kört alakítottak. A középérc állt egy kislány. Énekelni kezdték: Ispilángi, ispilángi rózsa. Rózsa vónék, piros vónék Pe'z vónék, csöndünék, Karika vónék, fordímék, Kék sejöm szoknya Ződ sejöm szoknya Szpdör szpmü szép Juliska Vordítj ki a sorba ! Kimögyök a sorba, Kiálok a síkra, Himaszony, hímaszony Gylijön ki a kisaszony ! A körben lévők az első 8 sorra férceitek. Ha kicsikék játszották, akkor csak körben lépegettek jobbra haladva. Aki középen állt, mindkét kézzel fogta és oldalra kitartotta a szoknyáját. (Elől a hüvelykujj, négy újj a szoknyaráncban.) A fércelő lépéseivel forgott. A szövegben annak a lánynak a nevét énekelték, aki középen forgott. „Fordulj ki a sorba" szövegnél a középen lévő párt választott és az utolsó 4 sorra a kör közepén párosan forogtak vagy simán, ha tudtak, lippentősen. Ekkor a körben állók jobbra-balra lippentettek. (Rugózás jobbra-balra) A ritmus a forgáshoz felgyorsult. Aki kezdte, az a forgás végén kijött, a másik bent maradt a kör közepében. Aztán tovább folyt a játék. 266