Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

nem számozott háromszögekbe páros lábbal ugrottak, majd keresztezett lábbal ugyanoda ugrottak. Utána a folytatás ugyanúgy, mint először. Ha már fölvették a dobókát, a harmadik páros ugrással megfordulhattak és visszajöhettek. A számozott háromszögekbe csak egylábon ugorhattak. Abban az időben a népiskolának hat osztálya volt és a sántika iskolákban is hat osztályt jártak. V. JÁTÉK AZ ISKOLA UDVARÁN Az iskola udvarát lassan felszárították a böjti szelek és a tavasz melege. A gyerekek pedig egyre szilajabbá és hangosabbá váltak. A külvárosi és szállási iskoláknál nem takarékoskodtak a hellyel. Nagy iskolaudvarokat hagytak. A tízpercek rövidsége azonban gyorsan kezdhető, rövid időközökben változó és gyorsan abbahagyható játékoknak nyújtott csak lehetőséget. Mit játszottak az iskola udvarán? 14. Szobrocska Játszották külön a fiúk, külön a lányok, de közösen is. Egy nagyobb fiút vagy lányt megválasztottak forgatónak. Ez volt a szobrász. A szobrász kézenfogott egy-egy gyereket, sarkon forogva nyújtott karral lendületbe hozta és kiröpítette. A kilendített gyerek egy darabig bukdácsolt, majd megállt és kialakított valamilyen testhelyzetet. Sokszor tréfásat, máskor szép, kifejezőt. A játék addig folyt, míg a játszó csoport minden tagja szoborrá nem változott. Ha még tellett a tízpercből, új szobrásszal újra kezdték. 15. Lovascsata 2—2 fiú játszotta. Egyik volt a ló, másik a huszár. A huszárok felültek a lóra és egymással vívtak. A huszárok fején sapka volt. Aki előbb le tudta venni az ellenfél sapkáját, az lett a győztes. A viadalt sokan nézték és a győztest hangosan ünnepelték. A játékot 3—-3 gyerek is játszotta. Az egyik egyenesen állt (lófej), a másik a derekát átkarolva, bakot tartott (lóhát). Erre ült föl a huszár és így folyt a leírt küzdelem. Volt a lovascsatának egy lerángatós formája is, ezt csoportosan is játszották. Rendszerint a külső játszóhelyeken, mert az iskolában tiltották. A két csoport egymással vívott. Az a csoport lett a vesztes, amelyiknek a huszárjait hamarabb lerángatták a lóról. 16. Méri néni utazik (Forgatós) Kisebb fiúk és lányok játszották. Két fiú vagy két lány nyújtott karral keresztben kezet fogott és feszesen hátratartott testtel oldalt utánlépéssel forgott. Háromszor ismételték ezt a mondókát: Mari néni utazik, Л szekérből kiesik. (A harmadik után még hozzátették:) Zsupszf Mindig gyorsabban mondták és gyorsabban is forogtak. A „zsupsz"-ra lecsücsültek. 17. Ajn, cváj. . . (Páros szökellés) Kislányok kedves játéka volt. Jó előgyakorlat a táncos mozgáshoz. Két kislány elöl keresztezett kézzel összefogódzott. A következőket dalolgatták : yíjn-cváj-dráj, Me lik lábomfáj? Bodri kutya mögharapta Mind a ketó'fáj. A dal ritmusára egyenes irányban előre haladva szökdeltek. Az utolsó szóra („fáj") egy ugrással ellenkező irányba fordultak. Közben a kezüket nem engedték el. Az előbbivel ellenkező irányban haladva kezdték elölről a dalt és a szökdelést. Sokszor A—5 pár szökdelt és dalolt egymás háta mögött, oszlopban. 18. Dombon törik a diót (Énekes szökellő játék) Iskolában külön a fiúk és a lányok, legelőn, térségen vegyesen és nagyobb csoportban játszották. Kézfogással kört alakítottak. Énekelték: Dombon törik a diót, a diót, Rajta! Vissza! Tesék kérőm mögböcsüni És a fődre lecsücsüni Csüccs! A dal ritmusa szerint először jobbra szökdeltek elég gyors tempóban. „Vissza" szóra irányt változtattak és balra folytatták a szökdelést. „Csüccs"-re vagy leguggoltak, vagy ha a talaj alkalmas volt, le is ültek. Kitartóan játszották. (Ismert, de nagyon kedvelt játék volt.) 19. Gyertya-gyertya (Dalos mérkőző játék) 10—12 éves fiúk játéka iskolában, tereken, paskumon. Csoportosan, páros létszámmal játszották. A két vetélkedő csoportot a két kapitány „egyet te, egyet én" választással alakította ki. Egyik lett a támadó, másik a védő csoport. A két csapat, 6—7 méter távolságra, szemben állt egymással. Kijelölték az első támadót. Aztán minden játékos a feje fölött nyújtott karral összetette az ujj hegyeit. (Gyertyalángot utánozva.) A védő sor ezt énekelte : Gyertya-gyertya lánggal ég Támadók : En hátamba ki nem mék. Ezután a két csoport a fej fölött tartott kezét ugyanúgy, öszszetett ujjheggyel vállmagasságban előre kinyújtotta: Védők : Gyertya-gyertya el nem ég. Támadók: Én há%ambú má kimék. A támadók sorából a kijelölt gyerek a szövegnek megfelelően a sor elé vagy mögé állt. A védők elöl keresztfogással összefogták a kezüket és énekelték: 245