Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

testvérek vagy szomszéd lánykák sokszor magukkal vitték az iskolába. Olykor 5—6 „vendégdiák" (nem iskolás korú) is ott botorkált a nagyobbak között. Ezeket az anyáskodó nagyobb lányok és a kisgyereket szerető nagyobb fiúk vették pártfogásba, ha kellett, védelembe is. Tavasszal aztán magukkal vitték a kicsiket a libalegelőre, eljátszogattak velük és istápolták őket. A libalegelőkön és a gulyásgyerekek között munkában és játékban az életkor elmosódott. Vasárnap délutánokon azonban már a csoportosulás szembetűnőbb volt. A lányok és fiúk „kisbandája" (ünneplős iskolások, (ismétlő iskolások,) 13—15 évesek) már jobban elkülönültek. A lányok a nagylányokat hízelegték körül, a fiúk meg ott ólálkodtak a kocsma környékén. Boldogok voltak, ha egy-egy legény szóbaállt velük. * Az előzőkben szóltunk az egyetemes és nemzeti játékkincsről és az azokat formáló földrajzi és történelmi hatásokról. Mondtunk néhány szót Kalocsa történelmi és földrajzi viszonyairól. Általános képet próbáltunk rajzolni arról, hogy a Kalocsa vidéki környezet hogyan alakította a gyermeki tevékenység körülményeit és játékait. Pontosabban meghatároztuk a Kalocsa vidéki gyerekek játszóhelyeit és csoportosulásait is. 11. A JÁTÉKESZKÖZÖKRŐL A gyerek valakivel vagy valamivel játszik. Sokszor egyszerre mindkettővel is. A játékeszközök játszadozás közben gyakrabban sorra kerültek és váltakoztak. Ezeket túlnyomórészt a gyerekek készítették. Elkészítési módjuk és használatuk nemzedékről nemzedékre szállt. Olykor bővült is. A játékeszközök anyagát rendszerint a környezet szolgáltatta. Elkészítésükhöz pedig legföljebb csak bicskára volt szükség. Sokszor arra sem. A játékeszközök itt is agyagból, homokból, növényekből készültek. (Csutka, cirok, krumpli, csicska, (bogáncs) stb.) Rovarokkal, kisebb állatokkal is játszottak. (Bogár, lepke, ürge, pucok, sündisznó, teknősbéka, nyúl, madár, a tojásokból tyúkokkal kikeltetett kisfogoly, a mezőn elfogott kisnyúl stb.) Lófarokbc)! kihúzott szőrszálakból tőröket készítettek, sudarat, gyűrűt fontak. Különböző szőrökből (rongyból) labdákat kötöttek. A pásztorgyerekek pedig egyszerű anyagokból tetszetős karikásostorokat csináltak és versenyre keltek, ki tud hosszabb sorozatot, vagy nagyobbat durrantani. Nemcsak a természeti adottságokból, de a gyermeklélek sok azonos vonásából is következik ezeknek a játékeszközöknek és használatuknak nagyfokú azonossága vagy nagy hasonlósága. A parasztgyerekek játékeszközeit, készítési módjukat sokan, sokszor és kimerítő módon leírták már. Ezek általában a Kalocsa vidéki parasztgyerekek játékeszközeire is érvényesek. így részletesebb leírásukkal külön nem foglalkozunk. Egyes játékokról szólva kitérünk majd erre. Itt főként készítésükben vagy használatukban mutatkozó eltérő vonásokra hívjuk fel a figyelmet. Ezeket a szempontokat a játékok leírásánál is érvényesíteni iparkodtunk. Az utóbbi időben nagyarányú gyűjtőmunka folyt a népi gyerekjátékokkal kapcsolatosan. Több terjedelmes kiadvány is foglalkozik ezzel. Aligha van olyan játék, amelyik valamely formában ne került volna ebbe a gyűjtésbe. Amit leírunk, mégis Kalocsa vidéki lesz. így játszadoztak a kalocsai gyerekek. 111. JÁTSZADOZÁS „ÖLBELI" KI S GYÉR EKEKKEL Kezdjük mindjárt a legkisebbeken, az ölbeli kicsinyeken. Gyűjtésemben van egy kis bölcső is 1865-ös évszámmal. Ugyancsak találtam egy hasonló idejű állókát is. Mindkettő paraszti barkácsolás. Tudott, hogy az ilyen korú kisgyerek fejlődésében a mozgásfejlődés és a beszédfejlődés a két legfontosabb mozzanat. A kis bölcső oldalából kiálló csapok a pólyásbabák szoros lekötésére mutatnak. Az állóka pedig valóságos kínzó kaloda volt az alig tipegő gyermekek számára. Mindkettő rendkívül korlátozta a gyerek mozgásszabadságát és akadályozta annak fejlődését. A múlt század végétől már ezen a téren is fokozottabb javulás mutatkozott. Télen az ágy vége és a banyakemence padkája között csináltak helyet a mászkálni kezdő gyereknek. Két bakra deszkát helyeztek, arra szalmazsákot tettek és pokróccal letakarták. Ha a munka nem volt olyan szoros és az anyák jobban ráértek, itt játszottak a kisgyerekeikkel. A szegényebb kisgyerek játékeszközei valóban csak fából, rongyból és szeretetből készültek. Kezdetleges faragású babák, állatkák, csutkaökrök és cirokjátékok. Csumából és fosztalékból készült „csumakata" (baba), zörgős lopótök, olykor madzagra kötött két kulcs volt a játékszer. Az utóbbit a kisbaba nyakába akasztották és azt zörgette. Fogzáskor rágta is. A jobbmódú gyerekekhez gölöncsérek által készített kisedények és néha bolti játékszerek is kerültek. 2Д0