Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái

virág, vagy levél milyen lesz. A cél a tér minél színesebb kitöltése. Fel se tételezhetjük az eleve eltervezést. Mégis a színek váltakozása, a formák szerencsés arányú elrendezése nagyon vidám, harmonikus örömet sugároz. Mindezt a mellközép már tudatosan rendezett, ritmusra törekvő, formában mértéktartóbb, s színeiben még élénkebb hímzése csak fokozza. (8—10. kép.) Ezen a fokon az írni-olvasni nem tudó, iskolát nem járt, rajzolni sohase tanult Kolompár Kálmánné kézimun к ázását olyan egyedülálló jelenségnek tekinthetjük, hol az anyag lehet idegen, a szabás készen kapott, az előképek átvettek, maga az így kidíszített ingváll azonban vitathatatlanul cigány. Kérdésként merülhet fel, hogy ingvállainak kézimunkája menynyiben tekinthető cigány népművészetnek? — Kresz Mária népi díszítőművészetünk fejlődésének útjait kutatva állapítja meg ,, . . . a közös hagyomány és a hagyományban megnyilvánuló közös ízlés az, ami végső fokon eldöntheti, hogy népi alkotásnak számítható-e egy művészi munka"

4

. — Mit tekinthetünk Kolompárné ruhadíszítgetésében közös cigány hagyománynak és mit abban megnyilvánuló közös ízlésnek? Hogy halasi cigányainknak is volt és van is sajátos ízlése, azt nem tagadhatjuk. Megnyilvánul ez még a merőben idegen ruhadarabok cigány viseleti módjában is. Az idegen anyagok szabásában (szoknyák), a járulékos elemek alkalmazásában lépten-nyomon találkozhatunk ezzel az autochton ízléssel. Olyan jelenséggel állunk szemben, mikor merőben idegen elemekből cigányságunk sajátosan cigány viseleti darabokat formál. Nagyon is mélyen gyökerező cigányízlést kell tudomásul vennünk. Más kérdés azután, hogy Kolompárnénak ezt a cigányízlést egyedileg kifejező díszítgetését felfoghatjuk-e közösségi, népi alkotásnak. Ismét csak Kresz Máriára hivatkozhatunk ki már idézett munkájában a közösség és egyes viszonyát vizsgálva állapítja meg, hogy „A közös hagyomány alkalmazói és teremtői azonban konkrét, egyes emberek". Ami Kolompárné ingvállainak magyar népi előképeit, vagy bármilyen idegen járulékos díszítőelemeit illeti, maradéktalanul illik rájuk, amit Palotay Getrud mond a népi ruházatban felfedezhető ízlésnynyílvánulásról : „ . . . ezeket a neki új és idegen ruhadarabokat a nép ugyanolyan módon veszi magára, mint ahogyan a régebbi típusú, neki megszokott ruhákkal tette . . . Természetesen csak a népi közös ízlésnek megfelelő ruhadarabokra vonatkoztathatjuk mindezt". Palotay Gertrud Hanikat idézi: „ . . . a felülről alászálló formák nem egyebek a nép kezén a szabatlan kelménél, amelyből átalakító erejével azt formálja, ami eszményképeinek, szándékainak kifejezője." — Továbbiakban Palotay Gertrud: „A nép-ruházatának kialakulásában megnyilvánuló ezen formáló készséget („Fromwill") Hanika e téren újszerű és alapvető módon boncolgatja. Szerinte egy-egy nép, népfaj, vagy népcsoport körén belül azonos formálóerők működnek, amelyek az áthasonítás módjában külsőleg is lemérhető, kimutatható különbözőségeket eredményeznek. — ... Vonzó feladat volna — akár csak ruházat kérdését illetően, — a hazai nemzetiségek és a magyarság különféle magatartását vizsgálat tárgyává tenni egyazon ősi ruhaféle átalakításával, avagy egy felülről alászállt művelődési jelenség áthasonításával kapcsolatosan. Hanika szerint ugyanis az áthasonítás mindig egy bizonyos örökölt lelki eszménykép jegyében megy végbe. Hasonló tárgyi vizsgálódások nálunk az elvégzendő feladatok körébe tartoznak.". Palotay Gertrud cikkének megjelenésétől eltelt évtizedek alatt a magyarság és nemzetiségcink ízlésmegnyílvánulásának kölcsönhatását jónéhány kutatónk vizsgálta fenti szellemben. Ha egy halasi cigányaszszony díszítgetéseivel kapcsolatban fentieket idéztük azért tettük, mert olyan rendkívüli alkalomról van szó, mikor az átvétel és áthasonítás létrejöttét annak első pillanatában, személyhez kötötten érzékelhetjük. Amikor Kolompárné ingeit díszíti, népe ízlését juttatja kifejezésre, még akkor is, ha ezt előtte más így nem tette. Amikor díszítgetése közben idegen környezetből vett elemeket úgy olvaszt be, hogy azok végül is vitathatatlanul népének ízléskifejezőivé válnak, a Hanika által megállapított áthasonítás útján jár. Díszítgetése mégse népművészet, ruhadarabjai nem népviseleti darabok. Feltételezhetnénk ugyan egy, az ő díszítgetésével meginduló cigány népművészkedést, de ez csak feltételezés maradna. Kolompár Kálmánné művészke4 KRESZ Mária: Népi díszítőművészetünk fejlődésének útja — Ethn. LXII. 1952. 10—43. o. 5 PALOTAY Gertrúd: Izlésnyilvánulás a népi ruházatban — NÉ. XXXII. 1940. 186-196. o. 212