Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

mindig ősszel végezték, így télen át a csapadék beszivárgott a talajba, porhanyóvá vált és bizonyos fokig át is érett. Tavaszig megüllepedett. („1896-ba ütettük a csepegi szpllöt. Még ősszelnégy jószággal fő szántottuk. Négy pasztába osztottuk föl. A pásttá két végihez két vékony karót szúrtunk le. Köröttük zsinórt húztunk ki. A %sinór mellett ástuk az árkot. Harminc-negyven centi mély vót, egy ásónyom széles. Ebbe állítottuk bele sorba a vesszőket. Félig betemettük, akkor jó meggá^ótuk. Ahogy temettük befelé, mindig tapostuk a fődet. Tizenkét sor lett egy pasztába. Egy sorba hatvanöt tőke vót." (Dunapataj). A múlt század kilencvenes éveiben így ültettek a dunapatajiak, dömsödiek, dunavecseiek. A rigolírozás csak az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején terjedt el nagyobb mértékben vidékünkön. Ebben többek között szerepet játszott az, hogy a filoxéravészt követően elterjedt újabb, „nömös" fajták kevésbé voltak szívósak, nehezebben eredtek meg az éretlen talajban. Átmenetileg elterjedt a gyökeres vessző ültetése is. Ez méginkább megkövetelte az előkészítést. Az alapos forgatás ugyanakkor a későbbi talajmunkákat is könnyebbé tette. Ezen túlmenően kényesebb szőlők bőségesen meghálálják a gondosabb művelést. A rigolirozást a föld szélén kezdték. Kapával ástak egy hosszanti árkot. Mélysége 60-80 cm, szélessége két kapavágás volt. A kikerülő földet — mintegy bakhátat — a jobb oldalon halmozták fel. Amikor kiértek a föld végére, visszafordultak és újabb sort kezdtek. A földet rétegesen fejtették le az árokba. így a legfelső réteg került legalulra, a jövendő vessző tövéhez. Igen fontos volt a réteges lefejtés, mert, ha szaggatták a földet, akkor nem porhanyult meg. Fontos mozzanat volt a cscïehogaï-pajorok, a kukacok kiszedése. E falánk rovarlárvák ugyanis teljesen tönkretehették a friss telepítést.

44 A gazdák külön jutalmazták a napszámosoknak ezt a tevékenységét. Minden száz darab kukac után járt 1-2 liter bor, vagy gyerekeknek tíz-húsz fillér. A rigolírozás a legnehezebb munkának számított. A napszám megegyezett a kapásnapszámmal. Előfordult, hogy egyes helyeken (pl. Dömsödön) a talaj rétegződése miatt egyáltalán nem térhettek át a forgatásra. E módszerrel ugyanis az agyagos altalaj került a felszínre s nem maradt meg benne a szőlő. A rigolírozás teljesen kiszorította az árokba ültetést. ,,

F ontott fődbe mán mindönki csak fúrú után űtetett." Az újabb ültetéseknél használt fúrúk csak annyiban különböztek a régiektől, hogy valamivel hosszabbak voltak — 85-90 cm — és most már többnyire (1. kép a-b.) vasból készítették. A fúrón megjelölték, hogy milyen mélyre kell leszúrni. Továbbra is alkalmazták a régi szorításos eljárást, de a lyukfúró mellé egy speciális szorítóeszköz, a laposfúrú csatlakozott. Szára vasból készült, 4-5 cm széles, 80-90 cm magas volt, vége élben végződött. Könnyedén leszúrták a kellő mélységig. A rigolírozással porhanyóvá tett földet nem kellett tömködni, mint korábban. 1. kép: Ültetőfúrók, a) Fafúró, Solt. b) Vasfúró, Szabadszállás с Vasfúró lépővel. Dunakömlőd. M 1 :10. 1. Bild. Beim Setzen gebrauchte Bohrer, a) Holzbohrer. Solt. b) Eisenbohrer, Szabadszállás, с. Eisenbohrer mit Fussansatz, Dunakömlőd. M 1:10 1. Plantoirs, a) Plantoir en bois, Soit, b) Plantoir en fer, Szabadszállás, с) Plantoir en fer avec la pédale, Dunakömlőd, Échelle: 1:10. A szorítót leszúrás után először maga felé húzta az ültető, ezzel a vessző alját szorította meg, majd a veszsző felé taszította, amivel a felső réteget tömítette. Azt tartották, inkább a vessző szakadjon meg, mint levegő maradjon a lyukban, mert akkor nem ered meg. Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Izsákon nem használtak külön lyukfúrót és külön szorítófúrót, hanem a fentebb leírt szorítót készítették el — futóhomokos területről lévén szó — hasított akácfából, s ezt használták lyukfúrásra is. (2. kép.) Az eszközt lenyomták a földbe, kellő mélységre, utána egy fél fordulattal elfordították. Az így nyert lyukba helyezték a vesszőt, 44 E szempont ma is fontos szerepet játszik a telepítéseknél. Kosinszky Viktor 1948:32. 143