Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Grynaeus T.: Bácsmegyei gyógyító szokások és hiedelmek

пак, mesterének is föltűnt. Faggatásukra elmondta, Logy éjjelenként boszorkány megnyomja, majd mintha valamit hozzávágnának a fejéhez, „lóvá változók, megyünk, megyünk a Gellérthegyre. Ott voltak az összes boszorkányok, mulattak, dáridóztak". Mikor vége volt a mulatságnak, megint ráült a boszorkány, és hazajöttek. Társa azt javasolta: cseréljenek helyet. Estére nyílik az ajtó, jön be a boszorkány, s ő is ugyanúgy járt, mint társa. Látta, hogy a boszorkányok söprűn lovagoltak. Mikor jött a boszorkány, hogy induljanak haza, a kantárt hozzávágta a boszorkányhoz : ő visszaváltozott emberré, amaz lóvá. Vágtatott vele, egyenesen a kovácsműhelybe, ott megpatkolták. Másnap beteg volt a kovács felesége, mindene nagyon fájt. Kezein, lábain ott volt a patkó helye. Akkor látta a mester, hogy boszorkány a felesége. „Ez nem vicc, így volt". — Az egyik sükösdi, boszorkánynak tartott asszonynak ilyenek miatt „mindig be vót kötve a keze". Egy tudományosról mondták Sükösdön, hogy egy dobodban bogarakat tartott: abban volt a tudománya (S). Л boszorkány hírében állt T. Maris nénitől úgy féltek a gyerekek, hogy iskolából jövet még a házát is kikerülték (S). Csak nagybaracskai adatközlőtől hallottam, hogy ottani boszorkányok (gyógyítók!) küszöbön babákat táncoltattak, egyikük e tudományáért a fiát is föláldozta (N). A boszorkányokat lucaszék segítségével, vagy —• szintén éjféli misén — fordított ingű ember ismerheti fel (Ha.). Az országszerte ismert „sámánkodó gyermekvers" sükösdi változata: „Gólya, gólya, gilice milyen vörös lábad tót gyerek vágta magyar gyerek gyógyította fűbe, fába bú%a bokorjába. Vertük a kezünket közbe" (S). Ártó hatalmasságok még a lele („fél a leiétől, hogy megnyomja" N.), a lüdvérc (bár csak a fekete tyúkok tojásából hónalatt kiköltött, kincshordó típust ismerik, mégis félnek tőle, Ha.) és a ré^fas^ü bagó(k) (B, Bm.), ki(k) ma már csak tréfás (gyermek) ijesztgetokben szerepel(nek). A villámlás is, mert minden egyes villámláskor azt mondják: „Jézusom, segíjj meg" (Вт.) Ha mégis megcsap valakit a villám, arra azt mondják: „elérte az Isten keze" (Ha.). Az így keletkezett tüzet csak édes tejjel lehet eloltani (Ha.). HALÁL Súlyos betegnek a lélekharangot meghúzzák, hogy „könnyebbüljön" (S). A haldoklót összerándítja a halálgörcs (Ka., b.). Bátmonostoron a halott mellé koporsóba pipát, dohányt,gyufát, iszosoknak üveget; rózsafűzért, imakönyvet tesznek •— orvosságát nem: azt feltüzelik. Hogy a látogatók, virrasztók ne féljenek a halottól, nagylábaujját megfogják: „Jézus, Mária segíts meg" mondják háromszor (Bb.). A halvaszületett, kereseteié tien gyerekeket, szerencsétlenül Járt, akasztott embereket, reformátusokat, baptistákat, de még az 1918-ban agyonlőtteket is a temető végébe (árkába), teljesen külön temették el (Bm.). Igen érdekes egy hajósi történet: pontos mása a Szentes környékén élt csépai (és más) halottlátókhoz kapcsolódott vándor-anekdoták egyikének. Ebben azonban nem az eseményt, hanem a személyt és a színteret tették át egy Kalocsa melletti — képzeletbeli — Csípád községbe. (Még a hangalakot is megtartva. Szeged környékén ui. csípai embör néven emlegetik máig is). A népi ANATÓMIAI ELNEVEZÉSEK (pl. vi\eres láb, M) néha régi elképzelés nyomát őrzik. A lábikrát lábaim) kásájának nevezik (Kk, J, Во.). „Kukac" a penis elnevezése, a hüvelykujj alapperecét (is) csuklónak hívják. Betegséggel, alkattal, gyógyítással kapcsolatos SZOLy'ÍSOK: „Először leizzadok, azután meg úgy fázok, mint az úri kutya" (M). „Különös ember, mint az érsek malaca" (M) = elkényeztetett. „Nem jó ágrul pottyant" (F) = nem jóféle, rossz családból való. „Az volt ilyen keménymejjű paraszt, mint én" (Kf.). „Se fúrú, se kalapács" (D, c.) = semmire se való 235