Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bárth J.: Migráció és kontinuitás egy Duna-melléki táj népesedéstörténetében

a települési hálózat. Végleg eltűnt a magyar lakosságú Varajt és Kara. Az előbbi népének többsége valószínűleg Bátyára, az utóbbié pedig Szentbenedekre költözött. Utoljára szerepelt, a későbbi Miske határában fekvő, és csak átmenetileg népes Súgó. 1715 és 1720 között két új, máig meglévő falu keletkezett: a magyar lakosságú, Duna melléki Lak, és a szlovák többségű Miske.

7 1720 után már csak telepítéssel változott a táj XVIII. századi állandó településeinek száma. Az 1720-as évek első felében telepítette az érsekség a hátságmenti Hajóst és Nádudvart, 1734-ben az Őrjegcn túli Kecelt, 1744-ben pedig Császártöltést. A Kalocsai Sárköz területének egyes részei népesedési szempontból más-más sorsot értek az újkori évszázadokban. A vidék keleti és délkeleti fekvésű középkori helységei mind elpusztultak a XVII. század végére.

8 Egykori határukat pusztaként birtokolták a szerencsésebb sorsú, háborúkat túlélt Duna melléki községek. A puszták egy részét szervezetten soha nem telepítették újjá. Ezek a XVIII—

XIX. században allódiumként vagy valamelyik Duna melléki falu külső határaként élték életüket. A parasztok által árendált majd úrbéres földként bírt pusztákon gazdasági telephely csoportok, szállások alakultak.

9 Közülük több, mint pl. a Kalocsától északra és keletre álló ún. kalocsai szállások, a XIX. században állandó településsé vált, tartozéktelepülésből faluvá fejlődött. A puszták egy másik csoportja a XVII. század végén és a XV11I. század első felében spontán betelepüléssel vagy érseki telepítéssel újranépesedett. Az újratelepülésnek különösen nagy jelentősége volt a terület déli, délkeleti, hátságmenti részén, ahol ez a folyamat a nemzetiségek térnyerésével járt együtt. A délszláv népesség többsége lassú felvándorlással foglalta el későbbi lakóhelyét, míg a német helységeket: Nádudvart, Hajóst, Császártöltést, valamint a szlovák Miskét tudatos telepítéssel keltette életre az érseki hatalom.

10 A Duna melléki falvak lakosságának többsége kontinuusnak tekinthető.

11 Ha a települések időnként egy-egy háború vagy portyázó csapat betörése idején el is pusztultak, népességük jelentős hányada a környéken túlélte a pusztítást, és a veszély elmúltával visszatért régi lakhelyére. A végleg elpusztult falvakból a megmaradtakba húzódott a pusztítást túlélt nép jelentős része. Egy-egy Duna melléki falu népességi kontinuitása helyett tehát inkább e települések hasonló kultúrájú lakosságának táji kontinuitásáról beszélhetünk. A török kiűzése után visszatérő kalocsai érsekségnek nagy harcokat kellett vívni egykori birtokáért. A több évtizedig tartó perek nem mindig jártak sikerrel. Az érsekség középkori birtokaiból sokat nem kapott vissza. így ezután rangja és jelentősége is jóval kisebb lett a Mohács előttinél.

12 A XVIII. század 20-as éveire nagyjából állandósult és biztosítottá vált a kalocsai érseki dominium újkori területe. Az Ordas—Szeretnie közti Duna menti mocsaras táj helységei tartoztak hozzá. Ezt a területet néhány határos homokhátsági puszta pl. Kélcs, Szentgyörgy, Polgárdi stb. egészítette ki. Az összefüggő uradalmi területbe idegen testként ékelődött 3 falu : Ordas, Bátya és Fájsz. Bár e helységeknek nem a kalocsai érsek volt a földesura, gazdaságilag nagyrészt tőle függtek. Belső határuk kicsinysége miatt egyik sem élhetett volna érseki puszták nélkül. Az enklávék árendálásának biztosítása és az értük fizetendő évenkénti árendaösszeg erős szálakkal fűzte e falvakat is az uradalomhoz. Az egyházi és világi földesurak időnként, főleg tulajdonosváltozáskor és új tiszttartó hivatalba lépésekor számba vették alávetett népeiket, paraszti használatban lévő birtokaikat és évenkénti rendszeres jövedelmeiket. E számbavételi feljegyzéseket nevezzük urbáriumoknak.

13 A kalocsai érseki uradalom területén ilyen vagyon és jövedelem felmérés többek között 1725-ben készült. Szövegét e tanulmány kíséretében közreadjuk.

14 A kalocsai érseki uradalom 1725. évi urbáriuma elsősorban azért érdemel figyelmet, mert az összeírt lakosok neve után feltünteti azok születési illetve származási helyét. Ez a körül7 Л táj с korszakból származó legfontosabb összeírásai a Pest megyei levéltárban: PL. СР. II. 4L; PL. CP. II. 33.; PL. CP. II. 53.; PL. CP. I. L; PL. CP. I. 3. Elemzésüket lásd: KOS/YRY 1965; PETRÓCZI 1965. 8 Témánk szempontjából nem elsőrendűen fontos körülmény, de mégis megjegyzendő, hogy az elpusztult települések egy része valószínűleg már a török uralom előtt, a XIV— XV. században elnép'tclcdcdett. Vö. SZABÓ 1966, 139— 203. 9 BÁRTH 1970, 432—433. — BARTH 1973, 10 Vö. BÁNÁTI, é.n.; — GALGÓCZI1876—77; — MINDSZENTHY 1831; — LUKÁCSY 1937; 11 Vö. ERDEI é.n., 196.; — KUCZY 1963/64, 7., — KUCZY 1967, 7.,; — LABODA— MAJOR 1956, 57.; 12 WINKLER 1926. 32.; — MÁLNÁSI 1933, 90.; 13 A magyarországi urbáriumok legfontosabb irodalma: FELHŐ 1970; — JAKÓ 1944; — MAKKAI 1954; — МАК SAY 1957; — MAKSAY 1959; 14 KÉL. II. I. 62. 286