Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa

fűzfapara, a kettős óímosínon 7 ütésenként egy rákalapált ólom. A háló egyik széle egy 180 cm hosszú és a két ínhoz kötött zsinórra van szedve. Ez a darab a kerítőháló egyik vége. b/A. Primitív húzóháló, inkább orvhalászok alkalmazzák csatornák, kisebb vizek halászására. Két halász a háló két végén levő rudat fogva gázol a vízben, s viszi a hálót. A hal ütődését megérezve, vagy gondolomra hátradöntve emelik ki. A háló eléggé öblös ahhoz, hogy a belekerülő hal ne tudjon kiugrani. B, Aflákozáshoz két halász társul, fél hálójukat összekötik. Két végére egy-egy téglasúlyzást kötnek, s rövid kötélre fogva két ladikról zaklanyozva húzzák a hálót. Az adott viszonyoknak megfelelően mélyebbre vagy magasabbra tartják. Folyóvizén eredszkedve, máshol nádasokat, bokrokat bekerítve halásznak vele. Kiemeléskor az alsó inat felemelik, ezzel zárják a háló száját. В., A búvárhálót egy ladikról használják. Kijáró végére bárkát, dorongot, vagy külön erre a célra készített háromszög alakú deszka úsztatót, kutyát kötnek úgy, hogy a víz sodra oldalirányba nyomja — vágatára kötik —, s ezzel a hálót kifeszítse. A part felőli oldalon halad a ladik, folyáson a kutya. Az erősen ólmozott háló a fenékre süllyed, a felső ólmos ín felveri a halakat, melyek vagy a tükörhálóba akadnak, vagy az ín alatt átbújva a hátrább jövő zsákba jutnak. A rína végén a hálót egyszerűen beszedik a ladikba, a halak külön bezárására nincs szükség, hisz a háló fogja őket. Egymásután többször is meghalásszák ugyanazt a folyószakaszt. B

;í A 120—-160 m hosszú tükrös hálóval több módon lehet halászni. Gyengén ólmozva a felszínen jár, balintot, erősen ólmozva a fenékre száll, kecsegét fog. Rövidebb darabot ugyanúgy egy ladikból ereszthetik, mint a búvárhálót, kutyával, a hosszabbat két ladikról húzzák. Mindkét esetben azonban vízen szedik fel a hálót a ladikba. C. A kerítőháló elsősorban abban különbözik az előbbitől, hogy partról indulnak és a partra húzzák ki. 100—400 m hosszú hálókkal is dolgoznak, 3—6 emberrel. A laptáros a parton tartja a háló egyik végének kötelét. A többi halász a ladikkal félkört vágva a hálót beveti a vízbe, majd a partra visszatérve húzni kezdik kifelé. A háló két végén apacs van. A laptáros farhámmal tartja a hálót, a többiek húzóhámmal húzzák. A két végét közelítik is egymáshoz, míg össze nem érnek. A tanya vetésnek több módja van, a munka hagyományos szervezettséggel folyik. c) A kétközháló alkalmai szerszám, főleg kis vizeken, csatornákon találjuk meg. B. A fiák eredete és elterjedése még tisztázatlan. A Dunán Tolna alatt használatos, ismerték a Ferenc-csatornán is. Jugoszláviából/tóé, vlak néven ismerjük változatait, de ivlok,flok néven Pomeránia és Brandenburg területéről is. A Közép-Tiszán palónyának nevezik. B

2 A búvárháló egész fiatal szerszám, eredetét, elterjedését nyomon tudjuk követni. Az 1930-as évek elején a komáromi Kiss Mihály és Kiss Zsigmond halászok és Kovács József búvár alakították ki a kecsegehálóból. Akkor elterjedése akadályokba ütközött. 1948-ban a Kiss-testvérek Dunaszekcsőre települtek át, ahol a búvárhálót eredményesen használták. A helybeli halászok próbálták ellesni a háló szerkezetét, kísérleteztek — ilyen kísérleti példány a fent leírt is —, míg mostanra már a helyes variációt találták meg. A Dunán sokfelé használják. B

3 A tükrös háló egész Európában ismert. A Dunán elsősorban a pesti és komáromi céhes halászok használták, ebből német hatásra következtetünk. Ugyanakkor az Al-Dunán — ANTIPA szerint — a nagy tükröshálók az „utóbbi időben" kozák telepesek révén honosodtak meg. Feltételezzük, hogy a kisszerszámokon előforduló tükrös hálószerkezet nálunk szláv eredetű. С A kerítőháló általános, de méretben, összeállításban a halászandó víz természete szerint vannak különbségek. Használatában is tapasztalhatunk variációkat. /. ylpacs 3. a) Karvastagságú villás keményfaág. A villás végek keskeny, vastag deszka talpba vannak csapolva. A talp kinyúló végén függőleges lyuk, itt megy át az ólmosín, mely a villás részre hurkolt húzókötélhez csatlakozik. Az apacs felső végén az egyik oldal befaragott, hogy a háló párás inát biztosabban hurkolhassák hozzá. A villás ágak közt téglasúlyzás. (XVIII. t. 67.) b) A kerítőháló két végére kötik, hogv azt húzás közben nyitva tartsa. c) Villás-talpas apacs főleg a Dunán használatos. /. liú^phám 3. a) Széles, erős heveder, két végébe henger alakú keményfa darabot varrtak, ezek mögött átfűzve egy vékony kötél, egyik végével összekötve a heveder, másik végén félgömb alakú fadarab, a pöcök. A kötél megkötésénél a csomót egy kis fadarab tartja. (XVI11. t. 68.) b) Kerítőháló partrahúzásakor a halász vállára vagy derekára veszi a hámot, a kötelet a pöcökkel ráhurkolja a húzókötélre, s úgy húzza. c) Ez a forma általános a Dunán. /. Hálófels^úrófa 3. a) Hosszú keményfa pózna, vége villás, ennek egyik ága kissé rövidebb és kihegyezett. b) Nagyhálók szárításakor a hálómester a villás ágat a háló inába akasztja, s ezzel felemeli, hogy felakaszthassa a tericskaróra, vagy a szárításra kiszemelt élőfa ágára. c) A magyar Duna alsó szakaszán, Tolnától lefelé használják, ott, ahol a hálókat 5.- 6 m magas tericskarókon szárítják. /. Hálósúly 3. a) Közönséges tégla, kötél kantárba, hosszában egyszer, keresztben két helyen átkötve. b) Fiákháló két végére kötnek ily téglasúlyzást. c) L. a fiáknál. 70