Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Kőhegyi M.: Szabó Kálmán emlékezete (1886–1963)

ték ki, nyilván ezzel a tárgykörrel foglalkozott legszívesebben az induló, még középiskolás Szabó Kálmán. Sok évtized múlva így vall erről: „Amikor Kada Elek meghívására 1911-ben a Kecskeméti Múzeumba kerültem, magángyűjteményem halászati részét, amely Л1рагго1, Tis^aújfaluról és a "Péteri tájról származott, magammal hoztam. Még évekig nem tudtam szabadulni Herman Ottó könyvének

91 varázsa alól s igyekeztem összegyűjteni halászszerszámot, az azok készítésére, használatára vonatkozó nyelvkinccsel együtt. A gyűjteményt a múzeum megnyitása alkalmával a nagyközönségnek is kiállítottuk."

92 Ez a komoly tudományos cikkbe szőtt lírai önvallomás tudatja egyedül velünk, hogy néprajzi érdeklődésének felkeltésében Herman Ottó volt rá döntő hatással.

93 Nem véletlenül képezik tehát a halászatról és pásztorkodásról írott tanulmányai munkásságának gerincét. A fiatal, de ekkor már céhbeli Szabó Kálmán „A Kecskemétvidéki tavak halászatáról" értekezett 1917-ben a Magyar Néprajzi Társaság ülésén és ezzel tette le első tudományos névjegyét a társaság asztalára. Előadása egy évre rá — kissé megváltozott címen ugyan — meg is jelent az Ethnographiában.

94 A kecskeméti subáról írott cikkével kapcsolatban, a nyersanyag beszerzésének vizsgálata során, jutott el másik nagy témájához: a kecskeméti pásztorok életéhez, tevékenységéhez. Csakhamar felismerte, hogy a városi levéltár irataiban a kecskeméti nép egykori életére vonatkozóan töméntelen adat található. Éveken keresztül ezekben az iratokban búvárkodik s anyagfeltárásának eredményeképpen egymás után jelennek meg kisebb közleményei az alföldi pásztorkodás múltjára vonatkozóan. A sokezer darabból álló cédulaanyag azután módot nyújtott arra is, hogy alkalmasint helyre igazítsa egyes kutatók kevés adaton nyugvó véleményét.

93 A közvetlen felettes hatósághoz, a városi tanácshoz írott levelében így vall e munka lényegéről : „A múzeumi anyag ismeretéhez nemcsak a tárgyi emlékek összegyűjtése, azok használatára vonatkozó adatok gyűjtése, de levéltárunkban levő történeti anyagból adatgyűjtés is szükséges. Régibb idő óta folytatom ezt a munkát, azonban még évek kellenek a befejezéséhez."

96 Legtermékenyebb évei ezek, élete vége felé lényegében ebből a hatalmas levéltári anyagból publikálgat vidéki (elsősorban kecskeméti) folyóiratokban. A múzeum építésének ideje alatt sem szünetelt a régészeti és néprajzi munka. Az 1923. év tevékenységéről így számol be Szabó Kálmán: „A régiségtár részére február és március hónapokban négy ízben eszközöltünk ásatást, a város határában levő 2 templomromnál. E czélra az inségmunkásokat használtuk fel 100 000 К költség erejéig. A tatárjárás alatt elpusztult ballószögi templomrom ásatásának tárgyi eredménye: IV. Béla 1 db szükségpénze, 2 db bronz haj karika, magyar edénytöredékek. A török hódoltság alatt elpusztult borbási templomrom ásatásának eredménye pedig: gazdasági eszközök (5 db), a templom kapujának zárszerkezete (3 db). Egyéb ásatást a múzeum építése s a hurcolkodás miatt nem tartottunk. Néprajzi gyűjteményünkbe vétel útján 32 db tárgyat szereztünk, ajándékozás útján 8 db került. Az év első fele a Városi Múzeum anyagának rendezésével s a hurcolkodásra való előkészítésével telt el. A hurcolkodás 3 hónapig tartott, ma a gyűjtemény a múzeum raktárhelyiségében elrendezve áll s tavaszra a nagyközönség részére megnyitandó kiállítást készítjük elő."

97 S a következő évben (1924) valóban megnyílott az önálló múzeum első állandó kiállítása. Az Ethnographia így méltatja: „Még az 1911. évi emlékezetes földrengés után kialakult Kecskemét közvéleményében egy nagyobb szabású közművelődési palota építésének gondolata, mely otthont adott volna a Városi Könyvtárnak, Képtárnak és Múzeumnak is. Azóta egy nagyobb földrengés rázta meg a várost, a világháború, de ennek szörnyű gazdasági rombolása sem akadályozhatta meg a várost gondolatának legalább részbeni megvalósításában. Egyelőre nem palotát, hanem csak egy szerény, de stílusos hajlékot épített, hogy nagy értékű ősrégészeti, várostörténeti és néprajzi értékeit méltó módon elhelyezhesse. A célra a város a főpályaudvar melletti Katona Józsefsétányon levő ún. nyári kaszinó épületét vette meg 91 HERMAN Ottó: A magyar halászat könyve. I—

II. Budapest, 1887. 92 SZABÓ Kálmán: Kecskeméti múzeum halászati gyűjteménye. NÉ. 1937. 144. 93

HERMAN Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása. Budapest, 1909. — A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914. 94 SZABÓ Kálmán: Ősi halászat nyomai Kecskemét környékén. Ethn. 1918. 115—128. 95 SZABÓ Kálmán: Jegyajándék volt-e a cifra gatyamadzag? Ethn. 1933. 77—78. 96 Levél a városi tanácshoz 1928-ban. KJMA — Szabó Kálmán hagyatéka 152/1928. 97 BKML Könyvtári iratok 1898—1923., 8/1923. 441