Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma

nak is, miután a kunok a 13. század közepén határát megszállták, előbb kisebb egyháza, temploma volt. Ez valamelyik nagyobb szomszédos egyházhoz tartozott, tehát ezért fél egyház volt. Később egész egyházzá fejlődött. 1 logy a mai Kiskunfélegyházának a középkorban már jelentősebb egyháza volt, azt templomának romjai, temetőjének maradványai bizonyítják, öklevél is már 1389-ben Szeged és Buda közt felemlítésre érdemesítette a nevét. A helység azonban még abban az időben kapta a nevét, amikor csak kisebb, vagyis fél egyháza volt. 3. Anno 1743 . . . A puszták megszállása A török pusztítás után már csak a nevét őrző félegyházi terrénumra ekkor érkeztek az új lakosok, telepesek. Az új honfoglalók valamennyien már nemcsak pásztorkodé) vagy állattartó, hanem földművelőgazdálkodó emberek. Mint már említettük, többségük Jászfényszarubé)l, települési engedély birtokában, de még bérlőként érkezett a kun pusztákra. A Kiskunfélegyháza megtelepüléséről szóló munkák a Jászfényszaruból jött telepesek számát 219 családra teszik. S%erelemhegji id. monográfiájában azt olvassuk: „fényszaru rajzánál említettük, miszerint 1743-ban onnan kivándorolt 219 jász család telepítette meg Félegyházát, s ezek voltak első lakosai."

41 Ez az adat került bele más munkákba is. A jászság települési viszonyairól szólva pl. Fodor Ferenc Jászfényszaru község településtörténetével és fejlődésével kapcsolatban szól az innen történt kivándorlásról. Ő a 219 család kitelepülését 1734-re teszi, mert nem tartja valószínűnek, hogy ez a nagytömegű lakosság „közvetlenül a redempció előtt", 1743-ban eltávozott volna. Azt természetesen Jászfényszaru lakossága 1743-ban nem tudhatta, hogy két év múlva redempció lesz, s az a valóság, hogy a kitelepülés Jászfényszaruból valóban 1743-ban történt. Azt azonban Fodor jól sejtette, hogy Jászfényszaru akkori népességéhez viszonyítva a 219 család nagyon sok, mert a községben 1729-ben még csak 189 adóköteles ház volt.

42 Nem is jött Jászfényszaruból 219 család, hanem jóval kevesebb. A tévedések onnan erednek, hogy a már községgé szerveződött Félegyházfi lakosságának első, 1745-böl származó összeírásában 219 házat írtak össze, a lakosok nevével, de ezek közt szerepel az „Iskola Ház" is. Az összeírt családok száma tehát 218. Szerelemhegyi monográfiájából ez a 219-es szám került be más munkákba is, azzal a tévedéssel, hogy ennyi család jött Jászfényszaruból. A településtörténeti kérdések tisztázása céljából Jászfényszaru községben is kutatást végeztem. A község levéltárában talált összeírások nagyban hozzájárulnak Kiskunfélegyháza településének megismeréséhez. Jászfényszaru népességének két összeírása és a félegyházi lakosság 1745-ből származó conskripciója alapján összehasonlítással meg lehetett állapítani, hogy mely családok származnak Jászfényszaruból, és milyen méretű volt innen a kitelepülés. Mindkét itteni összeírás a haszonbér kivetésével kapcsolatban készült, az egyik a kitelepülés előtt, az 1740/41., a másik a kitelepülés után az 1743/44. évből. Az összeírások a jászfényszarusi lakosok nevét, a használt föld nagyságát, a felnőtt családtagok számát és a jószágállományt tartalmazzák. E két összeírás egybevetéséből a következő kép tárul elénk :

1:! 1741-ben Fényszaru községben összeírtak 237 családot, 1743-ban pedig már csak 147 családot. A fogyatkozás tehát a közben megtörtént nagyméretű kitelepülés miatt 90 család! A két év népességének, a lakosság gazdálkodásának és vagyoni helyzetének összehasonlítása az alábbi táblázatban látható: Személy Kötél föld Jármos ökör 1740/41. év 541 288 436 1743/44. év 386 244 'Л 470 Fejős tehén Fleverő marha Hámos ló 1740/41. év 325 78 207 1743/44. év 275 68 149 A felnőtt személyek száma tehát Jászfényszaru községben lényegesen, 155-tel fogyott, s jóval kevesebb a ló és a fejős tehén is a kitelepülés után. Ugyanekkor a használt földterület alig csökkent, a jármos ökrökben pedig még kisebb szaporodás is mutatkozik. Jászfényszaru 1740/41. évi és Félegyháza 1745. évi 41 Id. m. 71. 1. 42 FODOR Ferenc dr.: A Jászság életrajza. Bpcst, 1942. 364. 1. 43 Az összeírások felirata: Conscriptio Domestica Лгепаае Portionalis . . . pro Anno 1740—41 ; a másik ugyanez az 1743—44. évről. 350