Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma

privilégiumuk szerint nem tartoztak tizedet fizetni, azért, mert e mentesség fejében más kötelezettséget vállaltak: fegyverrel védelmezték az országot. Mivel azonban „a mostani idők egészen megváltoztak, — írják Bécsben — és most már a királyság és az országok védelmezése, oltalmazása egyedül a császár őfelsége feladata, az ő kiváltságuk régen hatályát vesztette."

7 A bécsi kormány ezért úgy vélekedett, hogy a jászkunokat sem lehet másféle elbánásban részesíteni mint a többi császári uralom alatt élő alattvalókat. Az udvari kamara el is rendelte, hogy a jász és kun lakosokat ismét adófizetésre kell kényszeríteni, ha szükséges, erőszakkal is. Rendkívül jellemző a bécsi kormány önkényes szellemére, magyarellenes politikájára ez az eljárás : egyidőben szünteti meg a jászkunok régi kiváltságait, és ugyanakkor ad ilyen privilégiumot — különállást a magyar szervezettől, szerteszét minden földesúri és állami adótól, önálló bíráskodási jogkört — az újonnan betelepült szerb lakosságnak. Ennek oka természetesen nemcsak az volt, hogy a szerbek katonai határőrszervezete a török ellen nyújtson támogatást az osztrák kormánynak, hanem az is, hogy az esetleges magyar függetlenségi törekvések elfojtásában segítsen. Erre Rákóczi szabadságharca idején hamarosan sor is került. Az alábbiakban ezt helyi adatokból is látjuk. A jászok és kunok megadóztatása — amint erre az osztrák kormány is számított —• nem ment simán. A töröktől visszafoglalt területek pénzügyi igazgatásával megbízott budai kamarai kormányzóság csakhamar jelentette Bécsbe, hogy a jászkun lakosság a tized és robot összeírása miatt tiltakozik, ennek „teljesen ellenállnak."

8 A török hódoltság idején lélekszámában megfogyatkozott, elszegényedett jászkun nép azonban nem sokra ment a katonai hatalmat gyakorló bécsi kormány rendelkezésével szemben. Még a jászkun közigazgatás vezetője, az alkapitány is nyomorúságos helyzetben, kiszolgáltatottan élt a török kiűzése után Pesten, a császári katonaság kegyelemkenyerét ette. A császártól volt kénytelen engedélyt kérni, hogy ellátására a katonaság kenyeréből naponta porciót utaljanak ki.

9 A jövedelemszerzésnek a megadóztatás csak egyik módja volt. A bécsi kormány ennél sokkal nagyobb bevételt remélt a töröktől visszafoglalt területek eladásából. Csakhamar meg is kezdte az „új s^er^emény" címen lefoglalt, magáénak vallott területek, birtokok eladását. A jászkunokkal szemben eddig elkövetett jogfosztást újabb nagy sérelemmel tetézte. 1702-ben ugyanis a Jászság és Kunság egész földjét, falvait, lakosait egy tagban eladta 560 000 forintért. Mégpedig egy idegen érdekeltségnek, a Német Lovagrendnek. Ez a Habsburgok politikai törekvéseit mindenben támogató, egyházi jellegű szervezet volt. A Német Lovagrend azonban nem egymaga, hanem Kollonics Lipót érsekkel társulva vette meg a jászkun területeket, olyan megegyezéssel, hogy a vételárat egyenlő arányban, közösen fizetik meg. Kollonics azonban mint birtokszerző nem akart nyilvánosan szerepelni, ezért a szerződést csak a Német Lovagrend nevében kötötték. Egymás között viszont írásban megállapodtak a közös birtoklásról és a jövedelmek egyenlő élvezéséről.

10 A bécsi udvari kamara az eladás előtt az összes jászkun falvakat és pusztákat felbecsültette. A később Kiskunfélegyháza határát kialakító, de 1702-ben még puszta földek értéke a becslés szerint a következő volt: Félegyháza pusztáé 1800 Ft, Fercncszállása pusztáé 3956 Ft, Galambos pusztáé 1200 Ft, Páka pusztáé 3600 Ft, Csólyos pusztáé 3000 Ft, 1/2 Kisszállása pusztáé 500 Ft, 1/4 Jakabszállása pusztáé 500 Tt, Összesen: 14 556 Ft. Az egész Kisszállása pusztát ugyanis 1000 Ft-ra, egész Jakabszállása pusztát pedig 2000 Ft-ra értékelték. A bécsi kormány által megállapított becslési kulcs szerint ugyan a Jászság és Kunság értéke, a legalacsonyabb norma szerint számítva is, 679 662 Ft lett volna, az udvari kamara azonban ennél is olcsóbban, 560 000 Ft-ért bocsátotta a jászkun földeket a Német Lovagrend birtokába.

11 Az a szerződés tehát, amelyet Kecskemét városa a kun puszták bérletére vonatkozólag 1701-ben a jász és 7 „indeme aber die dermalige Zeiten ganz verändert, und ihre Kay. May. die Schutz und Schirmung der Königreich und Landen allein oblieget, als seind ihre Privilégia voflengst exspirirt." — Uo. 1701. jul. 18. 8 „absolute resistieren." — Uo. 1701. jul. 23. 9 U.o. 1688. jun. 18. 10 Illésy János: A Jász-Kunság eladása a Német lovagrendnek. — Századok, 1905. 11 A Jászkunság eladásának aktái a bécsi Hofkammerarchivban, Ung. Hoffinanz, 1702. márc. 22. alatt vannak. 336