Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma

hoz viszonyítva alacsony volt.

4 A haszonérték megállapításakor a Kecskeméttől való távolságon kívül bizonyára a puszták területi kiterjedésére, a földek és legelők minőségére voltak még tekintettel. Kecskemét városa a bérösszeg kifizetésére még kölcsönt is vett fel „Ceglédi Uramék eő Kegyelmektől", 80 forintot, majd további 32 forintnak megfelelő 8 aranyat. A pusztánként általában 4—4 Ft összegben „csizmára", „honoráriumra", „diszkrécióra" beszedett pénz a bérbevétel ügyében fáradozó küldöttek költségeire, a bérlet kijárására kellett. Egyes pusztáktól, így Ferencszállásától is a 4 Ft-on kívül még 2 Ft-ot szedtek „költségre." A puszták bérbeadásával kapcsolatban tehát egy kis jövedelem, honorárium azoknak is jutott, akik a csizmájukat koptatták, még több azoknak, akik a bérbevételt „diszkrécióval", titoktartással, tapintatosan elősegítették. Kecskemét város tanácsa maga állapíthatta meg, hogy kiknek adja bérbe az egyes pusztákat. Az alkapitány kikötése itt csak az, hogy a régi bérlőket is juttassák földhöz, valamint a sok telekkel rendelkezők helyett mások kapjanak bérletet. Ez a szociális gondolat a kiskun alkapitánynak éppúgy dicséretére válik, mint az a törekvése, hogy a kiskun pusztákból mennél többet hasznosítsanak, mezőgazdasági müveléssel vagy jószágtartással. Az 1701. évi bérlet alapján Félegyháza puszta árendáját Kalla János, Ferencszállás bérösszegét Szabó Bálint, Kisszállás haszonbérét Gullyácsi Tamás, Pákapusztáét Kovács Gergely kecskeméti lakos fizette be a „Contractus és Limitatio" szerint, vagyis a megállapodásnak és arányos felosztásnak megfelelő öszszegben. A kiskun puszták további bérletében azonban csakhamar lényeges változást idézett elő a bécsi kormánynak a% a törvénytelen intézkedése, hogy 1702-ben a jás^kun földeket a Német Lovagrendnek, egy idegen érdekeltségnek eladta. Ezzel megszüntette a kerületek régi autonómiáját, a jászkun lakosokat pedig földesúri alattvalókká tette. 2. Л Jászság és Kunság eladása A kiskun puszták bérlete a Német Lovagrend birtoklása idején A jászkun lakosság társadalmi helyzetében már a török hódoltság idejében is nagy romlás következett be. Egy 1567-ből származó összeírás szerint a katonai szolgálatuk fejében egykor minden adófizetéstől és egyéb szolgálattól mentes Jászság, Nagy- és Kiskunság lakosai már Eger várának építéséhez ingyenmunkával járultak hozzá. A háborús idők nem vettek figyelembe régi kiváltságokat: ekkor a szükség parancsolt. Olyanok sem igen akadhattak, akik kiváltságokat védelmezni tudták volna. A jász és kun lakosságot már a török hódoltság első évtizedeiben is mint telkes jobbágyokat (sessionati coloni) írták össze, megkülönböztetésül a velük együtt lakó földnélküli néptől, a zsellérektől (inquilini). Társadalmi állapotuk tehát az ország többi jobbágylakosáéval vált azonossá. Ekkor, 1567-ben a Kiskunságban még 10 lakott helységet írtak össze. A lakott helységek között találjuk még Ferencszállást és Pálkát (Pákát), összesen 46 családdal. Л Félegyháza határához tartozó többi területről azonban a lakosság már a török hódoltság kezdeti szakaszában kipusztult.

5 Az a tudat azonban, hogy a jászkun lakosok nem jobbágyok, nem földesúri alattvalók, a török hódoltság másfél évszázadában sem ment feledésbe. A török kiűzése után a Jászság és Kunság lakosai a visszafoglalt területekkel rendelkező bécsi udvari kamarától régi kiváltságukra hivatkozva mindenekelőtt a jellegzetes jobbágy teher, a tized megfizetésétől való mentesítésüket kérték maguk és utódaik számára. A bécsi kormányhivatal ugyan ideiglenesen még felmentette őket a tized megfizetésétől, de régi kiváltságos állapotukba már nem volt hajlandó őket visszahelyezni.

6 Sőt ugyanakkor, midőn a maga politikai céljainak, érdekeinek megfelelően az ország déli részébe csak néhány évvel előbb betelepült szerb lakosságot, katonai kötelezettsége fejében különleges, kedvező állapotba helyezte, minden teherviseléstől mentesítette: a ,,megváltozott időkre''' való hivatkozással a jászkunok kiváltságát megszűntnek nyilvánította. Ebben a kérdésben is jellegzetesen megmutatkozott a bécsi udvar önkényes felfogása. Megállapítják, kénytelenek elismerni, hogy a jász és kun lakosok 4 A többi kiskun pusztától beszedett árenda a következő volt; Kerekegyháza: 94, Móricgát: 60, Szentlászló: 75, Szánk; 80, Bene: 100, Matkó: 100, Csengéié: 30, Kömpöc: 20, 20, Majsa: 60, Ülés és Kígyós: 20 Ft. — Csólyos, Pálos, Átokháza, Boldogasszony és Orgovány bérleti öszszegét az összeírás nem közli. — A 4—4 Ft honoráriumot ezekre a pusztákra is kivetették. Kömpöc honoráiuma csak 2 Ft. 5 Az elmített 1567. évi összeírás az Orsz. Lt. U. e.t C. Fasc. No. 2. alatt található. 6 Bécsi Hofkammerarchiv, Ung. Hoffinanz, 1692. aug. 12, 335