Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bárth J.: Migráció és kontinuitás egy Duna-melléki táj népesedéstörténetében

Egy-egy falu vagy táj népi kultúrájának vizsgálatakor lépten-nyomon felmerül a kultúrát létrehozó és alakító nép származásának, eredetének kérdése. Hasonló kérdésfeltevés jellemzi a helytörténeti kutatások jelentős részét is. így az egyébként nem túl nagy számú Kalocsa környéki irodalomban is olvashatunk véleményeket a lakosság eredetéről, telepítéséről vagy kontinuus voltáról.

15 E vélemények természetesen legtöbbször előző feldolgozások eredményeire támaszkodnak. A régi, sokszor csak vélekedésszerű, nem kellően megalapozott megállapítások napjainkig továbbélnek és hatnak. Ezért talán nem haszontalan a kalocsai érseki uradalom 1725. évi urbáriumának közreadása. E forrásból fontos adatokat kaphat a néprajzi és helytörténeti kutatás. Az összeírt helységek többségénél megállapítható az akkor élt lakosok származása, helyi születésű vagy más vidéki eredetű volta. Megbízhatónak tarthatjuk a laki, szentbenedeki uszódi, foktűi, miskei, bogyiszlói, dusnoki, sükösdi, csanádi, szeremlyei és kalocsai lakosok neve után álló származási bejegyzéseket. Tulajdonképpen vidéki származás esetén nem kell fenntartásokkal élnünk. E bejegyzések ugyanis legtöbbször olyan pontosak és határozottak, hogy kétség sem fér az eleven emlékezetből való eredetükre. Különösen áll ez a távoli országrészekből származókra, akiknek szülőhelyét az itteni lakosság földrajzi ismeretek híján ki sem találhatta volna. Gondoljunk itt az efféle bejegyzésekre, mint pl. „Jakon, Vas vármegyében", „Kökényesrü, Nemes Nógrád vármegyébül gyütt", „Sárábul, Nemes Bars vármegyébül" stb. A helyi eredetet tanúsító bejegyzésekkel kapcsolatban lehetnek fenntartásaink. Ezeknél számolnunk kell azzal, hogy a helyi születés feltüntetése csak az összeírt személyre vonatkozik, és fennáll a lehetősége annak, hogy az összeírt egyén egy-két generációval előbbi őse máshonnan költözött a helységbe. Ennek azonban mindenképpen a török alatt kellett történni, hiszen a török alóli felszabadulás és az urbárium keletkezése között 39 év telt el. Ez az idő nem, vagy csak elvétve tölti ki azoknak az életét, akiket összeírtak. Az ilyen vagyoni helyzetet rögzítő urbáriumok általában családfőket, a parasztgazdaságok vezetőit sorolták fel, akik legkevesebb középkorúak, de annál inkább jóval öregebbek voltak. így pl. ha a nevezett urbáriumban egy név után a „Kalocsán született" bejegyzést látjuk, a rendkívüli esetektől eltekintve nyugootan számolhatunk azzal, hogy az illető a 39 évvel azelőtt véget ért törökvilág alatt látta meg a napvilágot Kalocsán. A nép származásának kutatása szempontjából kevésbé használható az egykori két délszláv lakosságú falu, Pandúr és Kákony összeírása. Pandúrnál az eredeti első lap aljáig, 6 név után feltüntették a sablonos „Pandúri" kifejezést, de a másik oldalon már ez is elmaradt. Születéshely nélkül szerepelnek a valószínűleg nem régen idetelepült, illetve igen mozgékony és gyakran lakóhelyet változtató délszláv lakosok. Kákonynál szintén az esetünkben semmitmondó „Mind Kákonyiak" bejegyzés olvasható. A két telepített német falu, Nádudvar és Hajós lakóinak egyénenként nem tűntették fel a származáshelyét. Kivétel az a három nádudvari ember, akik nem Németországból jöttek, hanem Magyarország más vidékeiről csapódtak a telepesekhez. E két falunál azt jegyezték fel, a másutt származáshely számára fenntartott rovatban, hogy ki milyen iparral foglalkozik. A csak földművelők neve után a rovat természetesen üres. Nádudvaron 6, Hajóson 21 iparost írtak össze. Kár, hogy a Kalocsa városról készített táblázatokban nem töltötték ki a középső, gazdasági állapotot feltüntető rovatokat. Itt csak a nevek és a születési helyek szerepelnek. Szerencsére ebből a korból maradt másik összeírás is, amelyből képet alkothatunk a kalocsai lakosság gazdasági viszonyairól.

16 Az urbárium magyar nyelvű. A lakosok nevét azonban megfordítva, latinosan jegyezték fel. Kivétel Kalocsa, ahol az összeírásban magyarul szerepelnek a nevek. A származáshelyet feltüntető utolsó rovat neve a lapok felső szélén egy táblázatban sincs kitöltve. Csak a feljegyzett válaszokból következtethetünk a képzeletbeli kérdésre. E kérdés valószínűleg nem volt mindig azonos mondat. így a válaszok sem egyforma hangzásúak. Három alaptípusuk fordul elő. Az egyik a „Hol született?"

1 kérdésre válaszol, pl. „Kalocsán született", „Fajszon született", „Csanádon született" stb. A másik a „Honnan jött?" kérdésre adott válasz lehetett, pl. „Gyarmatrul Nemes Hont Vármegyébül", „Zolnárul Trencsén Vármegyébül" stb. A harmadik típusú választ valószínűleg a „Hová 15 KATONA 1800, LXXXV (TAKÁCS J. (fordítása. 1967. III. 73.); — MÁLNÁSI 1933, 91.; — VARGA 1927. 41.; — WINKLER 1926, 31.; 16 KÉL. II. II. 64. 28?