Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok
Apa-cuka funda-luka Funda kávé kaman duka Ab-cug, funda luk Funda kávé Kaman du к. Ара cuk, funda luk Kama kávé, kam a luk. Kertök alat jártam Egy vénas^pnyt látam Süti-fó'zi a hurkát Kértem tüle, de nem ád. Még a-sj^ongya pofon vág Vág-vág a kosár-ba Vis^i-vis^j vásár-ba Kérdö%jk tüle mi van a kosárba ? Cica bőr, macska bőr Pacsirta tolácska. (tollacska) 30. Első gólya, első fecske Az iskola udvarán mindig nagy esemény volt a gólyák megérkezése. Valamikor rengeteg gólya volt Kalocsa vidékén. Még a város címerében levő őrtornyok tetején is gólyamadarak álldogálnak. A két világháború között azonban számuk már nagyon megcsappant. Ha az iskolaudvaron játszó gyerekek közül valaki megpillantotta az első gólyát, elkiáltotta: — Gólya! Gólya! A hatalmas gyereklármából egyszerre halálos csönd lett. Aztán itt is, ott is felhangzott egy-egy kiáltás : — Kettő! Három! A tavaszi kék égen méltósággal úszó nagy, fehér madarak és a gyermekek áhítata ritka szép élmény volt. Aztán valamelyik egyszercsak elkezdte : Gója-gója gilice Mitü vér ós a lábod? Török gyerök evágta Magyar gyerök gyógyítya D^sippel-dzsuppal Nádi hegedűvé A másik gyerek meg így : A gyerekek ketten-hárman a padra tették kifeszített ujjú kezüket. Az ujjakra számolták rá a mondókát. Amelyik ujjra esett az utolsó szó, azt be kellett hajlítani. Az győzött, akinek leghamarabb elfogytak az ujjai. Egyedöm-bögyedöm karkantyú Nem vagyok én fény a kú S^ent Fái lovát vasalom, Fényös szöge szögezöm Vaspácáva konga-tom Kong-kong Pétör bácsi S%öd ki, vöd ki e%ök kö^ü E Z t! Gója-gója gilice Mér jársz a mocsárba ? Nem is fés^, hogy a lábod A sás maj evággya Nem a sás vággyá Török gyerök vággyá Magyar gyerök gyógyítya Otthon is beszélgettek a fészkén fcllábon álló gólyával : Gója-gója micsinyász Hogy mindég félábon ász ? Várom párom a góját Ho^a a jó vacsorát. Almát, almát, halál almát Jancsi, Fáni, Rö^si Topp! (Más) Gója-gója gilice Mommög né köm hun anyád? Csőribe, csüribe (vagy : szőribe-bőribe) Eikas kemöncébe. Egy kislány középre állt, négy pedig egyik kezével fogta a középső bő szoknyáját. A másik kezét ökölbe szorítva maga előtt tartotta. (Hüvelyk-mutatóujj fölfelé.) Aki középen állt, szintén ökölbe szorított kézzel a mondóka ritmusa szerint társai öklére ütögetett. Az állt be helyette a körbe, akinek az öklére a ,,topp" jutott. Ha a mezőn láttak gólya madarat, így szólogatták: Gója-gója gelice Mér lóg a te szárnyad? — A vércséiül, mög a sastú Védtem kisgólyámat. 249
