Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

az egyik megmozdult, akkor a sikeres gurító valamennyi földön lévő golyót fölvehette. Sokszor itt is 60—80 golyó volt a földön. A csörrentősöknél, érintősnél bárki, bármikor kiállhatott a játékból, de a földön lévő golyóját nem vehette vissza. A golyójátékok nyerészkedő játékok voltak sok vitával és olykor parázs verekedéssel. Az iskolából kitiltották. Pénzelés Ez a játék valódi pénzzel is folyhatott. Az iskolában tilos volt. Főként akkor virágzott, amikor az értéket vesztett váltópénzek nagy mennyiségben kerültek a gyerekek birtokába. (Az első és második világháború után.) Ezt a következőképpen játszották: 10. Dobás nagy lyukra Kétféle formája volt. Első: Aki először beletalált a földön lévő lyukba, azé lett az összes földön lévő pénz. A más>k: Akinek a pénze beletalált a lyukba, az rázott először. A földön fekvő pénzt fölszedte, két marok között összerázta és választhatott: fej vagy írást. Akkor a pénzeket magasba dobta és a földre hullott pénzdarabok közül a választásának megfelelőket (fej vagy írást) eltehette. A lyukhoz esett pénzek távolságát figyelembe véve, sorrend szerint addig dobálták a pénzt a levegőbe, míg mind elfogyott. 11. Vonalra dobás Húztak kb. 1 méternyi vízszintes vonalat. A két végét 10— 10 cm-es függőleges vonallal lezárták. Erre dobálták a pénzeket. Amelyik pénzdarab a két függőleges vonalon kívül túlrepült a vonalon, az nem számított. Aki legközelebbre vagy éppen a vonalra dobta a pénzt, az valamennyi pénzdarabot fölvehette. A másik formája a rázós volt. Az úgy történt, mint az előzőkben. A rázást az kezdte, aki legközelebb dobta pénzét a vízszintes vonalhoz. 12. Ráütó's 5—6 gyerek játszotta. Vonalra dobtak A kidobott pénzeket összeszedték és egymás tetejére helyezték. Megállapodtak fej vagy írásban és ennek megfelelően fordítva tették egymásra a pénzt. Közelről, egy súlyosabb kaviccsal ráütöttek a pénztoronyra. Az ütéstől a pénzek szétrepültek és a választásnak megfelelően (fej vagy írás) az ütő a pénzeket fölszedhette. Az ütés rendszerint a pénzek szélére történt, hogy jól szétfröccsenjenek. Az ütéssorrend úgy volt, mint az előbb leírt rázósnál. 13. Sántika iskola Főként a kislányoknak nagyon kedves tavaszi játéka volt. Sok ügyességet kívánt és különösen az egyensúly érzéket fejlesztette. A játék közkedveltségét erőteljesen bizonyítja az, hogy Kalocsa vidékén is számos változatával találkoztunk. Volt azonban egy közös vonásuk. Különböző elhelyezésben megrajzolt négyzetekbe (részeibe) dobni kellett. Erre a célra összetört tányérok virágos porcciándarabkáit vagy színes szódásüvegek részecskéit használták. Ilyeneket majd minden kislány kincsként hordott magánál. A „dobókát" meghatározod: négyzetbe vagy átlósan felosztott háromszögeibe kellett dobni. Akinek ez nem sikerült, az megbukott. Az eldobás történhetett kézzel előre vagy hátrafelé, lábfejről, sőt térdről is. A visszahozása pedig egylábon. ugrálva és közbeiktatott egyéb mozdulatokkal. Közben vonalra lépni nem volt szabad. Aki a vonalra lépett, megbukott. A dobókát vagy féllábon állva, kézzel kellett fölvenni és visszahozni vagy pedig féllábon állva, kirugdosni. A négyes számú iskola játékmódja, melyet Szakmaron kb. 60 70 évvel ezelőtt játszottak, a következő: A dobókát lábfejre helyezve, csak a számozott háromszögekbe dobták. A be r ,—i p\ 6 4> s J z 1 Az iskolák felrajzolásának különböző módjai: 6 3 6 4 2. 1 • ea 2 4. 244