Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

játszották, ahogyan és amivel játszották. A játékokat játszhatták fiúk, játszhatták lányok, játszhatták fiúk-lányok együttesen. Erre is tekintettel leszünk. * A gyerekek oly pontosan jelezték a tavaszt, mint a fészkére visszatérő gólyamadár. Ha az első golyó elgurult, az első sántikaiskolát a kislányok megrajzolták, az első cipő lekerült a lábról, visszavonhatatlanul itt volt a tavasz. A játékok leírását kezdjük mi is a golyózással! /. Golyo\ás(likerö\és) A golyózás a fiúk játéka volt. Legtöbbször igazi golyóval : „kugolyóval" játszották. A régi időkben a gölöncsérek agyagból égették. Sokszor más-más színű mázzal is bevonták. Leginkább ismerős- vagy rokongyerekeknek ajándékul osztogatták, de venni is lehetett. Ötöt adtak egy krajcárért. A század elején a boltokban már cifra üveggolyót is árultak. Ez nagy kincs volt! A golyózás rendszerint utcákon történt, mert a golyózáshoz sima hely szükséges. (Inkább bent a városban.) 2. Gurítás nagy lyukba 5—8 gyerek játszotta. Egy gyerek a sarkára állt, többször megfordult maga körül és készen volt a lyuk. A legnagyobb lábú gyerek lábfejeit egymás elé rakva, kimérte a dobótávolságot, amely rendszerint 5—8 lábnyi volt (2—3 méter). Ott meghúzták a dobóvonalat. A játéknak két formája volt, megegyezés szerint. A.^ egyik: A golyót lyukra kellett gurítani. Akinek a golyója legelőször került a lyukba, azé lett a földön lévő összes golyó. A másik: Lyukra gurítottak. A lyukhoz legközelebb eső vagy éppen lyukba talált golyó gazdája kezdte a golyók „pöccintessél" való lyukba terelését. (A hüvelykujjal lefogott középsőújj végének rugalmas kilökése.) Ha tévesztett, a lyukhoz legközelebb lévő golyó tulajdonosa folytatta. Amelyik golyó a lyukba gurult, az a pöccintőjé lett. 3. Gurítás kislyukba Itt a lyukkészítés a következőképpen történt: Kisimított talajra letettek egy golyót. Azt rendszerint a talpukkal belenyomták a földbe. Aztán a golyót óvatosan kiemelték és a lyuk körül a földet gondosan elsimították. Ennek is az előbb leírt két formája volt. Itt legtöbbször lyukra gurítottak és pöcköléssel folytatták. Olykor a begurítós formája is játszásra került, de csak ritkán és a nagy játékosok között. Ilyenkor 80 golyó is volt a lyuk körül, míg valakinek a golyója beletalált. (Ennek rendesen nagy sírás-rívás, nemegyszer tömegverekedés lett a vége, amelynek legtöbbször a felnőttek vetettek véget.) 4. Araszolás Menet közben játszották. Egy gyerek gurított, a másik iparkodott „befogni". Ha a gurító golyója a másikéhoz legalább egy arasznyira került, akkor fölvehette annak golyóját. (Ezt a hüvelykujj és a középsőújj közötti távolsággal mérték.) 5. Egydobos Egyik gyerek letett a földre egy golyót. Kimértek 6 lábnyi távolságot. Meghúzták a dobóvonalat. A kitett golyót a dobóvonaltól egy dobásra el kellett találni. Ha a dobó eltalálta, akkor az övé lett. Ha nem, akkor a másik fölvehette a célt tévesztett golyót. 6. Egyet és mellé Ugyanúgy játszották, mint a másikat, csak ha az első kidobás nem talált, akkor a kidobott golyót az először kitett mellé kellett tenni. A következő dobás már a kettőre történt. Ha a dobó ezt eltalálta, mindkettőt fölvehette. A célt tévesztett golyókat a játszótárs tette zsebre. Mindkét játékot már az első, illetve a második dobás után abba lehetett hagyni. 7. Csörrent ős Rendszerint valamelyik házfal előtt játszották, hogy a golyók túlságosan szét ne guruljanak. Gurítótávolság : megegyezés szerint. 6—8 gyerek játszotta. A kigurított golyók valamelyikét úgy kellett eltalálni, hogy csörrenjen. Aki eltalálta, az a földön lévő golyókat fölvehette. 8. Király-csörrentős Játszóhely, gyerekek száma, dobótávolság azonos volt az előbbivel. A faltól egy araszra kitettek egy cifra üveggolyót. Az volt a király. Ezt kellett eltalálni. Ennél a játéknál a tét mindig nagyon nagy volt. így a játék megkezdése előtt rendesen két bírót választottak. Ezek játékvezérekből kerültek ki. Megkezdődött a gurítás. A királyt kellett eltalálni, de ezt elnyerni nem lehetett. Mivel nagy játékosok folytatták, míg 30— 40 golyó nem volt a földön,nem törekedtek erre. Minél jobban növekedett a golyók száma, annál nehezebb volt a királyt eltalálni. Sokszor valóságos golyógyűrű vette körül. A golyók számával együtt az izgatottság is egyre nőtt. A találat elismerése nem ritkán parázs vitára adott alkalmat. Ha mindkét bíró úgy döntött, hogy a találat jogos, további vitának helye nem volt. Nemcsak azért, mert a bíróknak tekintélyük, hanem elég testi erejük is volt a viták lezárására. 9. Érintős Ez is a nagygolyósok játéka volt. Játékhely, dobótávolság, a gyerekek száma azonos. Ez is bíróválasztással kezdődött. Az nyert, akinek a golyója bármelyik golyóval szoros érintkezésbe került. Ezt minden esetben a bírák döntötték el. Aki nem ismerte el a bírák döntését, az próbát tehetett. Fogott egy vékony fűszálat és azt a két golyó érintkezési pontján keresztül kellett húznia. Ezt a két bíró és valamennyi játszó gyerek előtt tette meg. Ha ez úgy sikerült, hogy egyik golyó sem mozdult meg, akkor a játék ment tovább. Ha a golyók közül legalább