Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Grynaeus T.: Bácsmegyei gyógyító szokások és hiedelmek

S%áj- és körömfájás esetén botra kötött kócot kékköves vízbe márottak, avval dörgölték a száját (egy tartotta, egy a száját terpesztette). „Olyan darabokba gyütt le belülről a szájából a hús, mint a tenyerem". Hogy minél gyorsabban átessen a betegségen, a váladékos kócot az egészséges állat szájába is bedörzsölték. A betegség után ,,igen gyorsan összeszedte magát" (Л). J^ábfájás esetén kreolinnal, kékkűvel, timsóval kente, a férgeket kipiszkálta (Л). A nyüves állat bőre csücskös: „két ujjam közt megfogtam, fával kilöktem, kreolinnal bekentem" (Л). I la a tehén kérője leállt, gumicsővel kieresztették a szelet, majd egy egészséges tehénből fél kérőt tett a szájába (A). Marha vérhas esetén mákból, 1—2 tojásból, lósóskamagból (ezt szükség esetén maga gyűjtötte — más füvet nem), köleskásából és egy bográcsról lekapart összes koromból csinált orvosságot — biztos, hogy megfogta" (A). A marha naphályogja nyáron, a legmelegebb időkben keletkezett („olyan tiszta fehér a szeme") az előbb említett port egy-két ízben, nádcsővel fújták a szemébe (A). Tehenet nem szabad este, vagy harmatba kiengedni, mert ilyenkor jönnek a boszorkányok, megfejik, ellopják a tejet: szedem, szedem szedem, szedem szedem, szedem, — mondják — sa tehén vért ad (R). A Gellérthegyen beszélik meg, kinek hulljon cl a jószága, kinek fejjék meg a kútágasát. Amelyik tehénnek visszafelé simították a szőrit, az nem adott tejet (N). Ilyenkor a napfeljött előtt fejt tejet a disznóvályúba öntik, nagy késsel ütik, erre jajgatva megjelenik, aki megrontotta (Ha.). Az állat (pl. macska) alakban járó bűbájos asszonyt véres tej miatt kovácslegények elfogták és megpatkolták (S). Ha viszont van teje, de nem adja le („ki van tőgyelve") a szűrőbe túrós ruhát és három gólyatüsköt tesznek, azon át szűrik a tejet (Ha.). A rühes birka orvossága leveles dohány főzete, kreolin és újabban thanaton — evvel kenik (Cse.). A büdössántának a vastag trágyától pállik ki a lába: körmeit amennyire tudják levagdossák, utána formaimnál, vagy lizoformmal bekenik (Cse.). A kergebirkát megoperálja: vattás pálcikával az agyába levő hólyagocskát körös-körül simogatja, kiugrasztja — utána sebét kreolinnal bekeni (Cse.). l/es^ett kutya harapta emberrel kőrisbogár port itattak, vagy rézbogrács reszelékét kenyérre téve etették vele. Utóbbit veszett kutyával is csinálják (H, s.). TUDÓSOK, BOSZORKÁNYOK Minden faluban voltak tudósok, gyógyítók — a nagyobb hírűeket (Hercegszőlős, I lercegszántó, újabban Mohács) mindenünnek fölkeresik. A néphit szerint a gyógyító és rontó harcában az győz, akinek nagyobb a tudománya: „volt a pusztán egy tudós ember, juhász, betegeket gyógyított. Egyik nap azt mondta: — Ma veszett kutya fog jönni,, vigyázzatok, hogy én lássam meg először. Valóban jött feléjük egy kutya — clément és megszólította: — Ki küldött ide? Szégyelld magad, menj vissza és mard meg a gazdádat, aki ideküldött! A kutya megállt, megfordult és visszament. Fiai kérték tőle tudományát, de azt mondta: — Nem adhatom, mert mind a ketten káromkodtok.'' Apjuk, az öreg juhász, sose káromkodott (Ma.). A gyógyító tudomány családban hagyományozódásának másik föltétele — szintén hajósi adat szerint — az, hogy generációnként a nemnek is változni kell. Férfinak nőre, nőnek férfira kell hagynia tudományát. Egy gyógyító asszonynak csak lánya volt, ezért annak gyengébb lett a tudománya. Ez az öröklési rend németeknél (hazaiaknál is) általános. Korábban már szőregi (Csongrád m.) adatközlőmtől is hallottam. Mindkét hely azelőtti nemzetiségi környezetét figyelenbe véve valószínűleg a hazai német ethnikum hatásáról van szó ez esetben. Egy brazsválkodni (— boszorkánykodni) a Gellérthegyre járó asszony mesélte: „söprűvel megyek, éjfélkor indulok, ott tartják a gyűlést, kettőkor már az uram mellett vagyok" (N). Az éjszaka ló képében járó (R), másokat megnyomó boszorkányt (R, S) úgy lehet megfogni, ha cirokseprőt köt keresztben a kilincsre gatyamadzaggal, a nagykést alulról az asztal lapjába döfi, jobbkézzel visszafelé kap. Az elfogott állatot megverik. Másnap megkeresik, ki fekszik betegen, összeverten otthon (R). Hajósi történet szerint egy kovácsmesternek két legénye volt, mindig a műhelyben aludtak. Egyikük minden reggel agyongyötörve, holt fáradtan ébredt, Társa234