Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái
Kolompárné ingvállai Kolompár Kálmánné három inge együttesen szemléltetheti készítőjüknek a halasi cigánysoron egyedülálló és mégis sajátosan cigány ruhadíszítgetésének eredetét, előképeit és kiteljesedését. Általános, köztudott, mindennaposán megfigyelhető jelenség, hogy cigányaink az ajándékba kapott, az ócskapiacon vásárolt, boltban vett ruhadarabjaikat idegen, legtöbbször másodlagosan felhasznált, járulékos díszítéssel egészítik ki. E járulékos díszítés kiválasztásában mindig a legélénkebb, legfeltűnőbb színekhez való vonzódás jellemzi őket. Férfiaik szeretik a sárga, vagy vörös csizmát, az erős mintázatú szöveteket. Akár férfiaknál, akár nőknél ez a járulékos díszítgetés el is maradhat. Akkor a viselet módja által válik az egyébként kommersz ruhadarab a sajátos ízlés kifejezőjévé. A járulékos elem felhasználásának legegyszerűbb megnyilvánulása, mikor a boltból vett, élénkszínű, nyomott kartonanyagot a magyar varró „cigányosra" szabja és az így elkészített szoknya aljára halasi cigányasszonyaink alul, kétujjnyi széles piros szalagot (néha több sort is) varrnak. Meg kell említenünk, hogy igen szívesen vásárolják és viselik változtatás nélkül is az ócskások kezén Halasra került kalocsai ingvállakat. Ezeknek rendkívül élénk színei, erősen cifra áttörtsége ellenállhatatlanul vonzza őket. Ingvállaik szabása egyébként nagyjából megfelel a néhány évtizeddel ezelőtt Halason parasztasszonyaink által is viselt egyszerű, köznapi vászoningvállaknak. Ezeket halasi szegényebb parasztasszonyaink, tanyán módosabbak is a két világháború között még viselték. Szabásukban tehát a halasi cigányingvállak előképének a halasi paraszt ingvállakat tekinthettjük. Kolompárné cserepesi cigányasszonyaink legtöbbjével szemben maga is ki tud szabni és megvarrni egy ilyen ingvállat. Az hogy járulékos díszítmények felillesztésén túl ingvállalait saját ízlése szerint maga varrja ki, díszítgeti, az páratlan. Ennek a halasi cigányságunknál egyedülálló díszítgetésnek legszerényebb jelentkezését azon az erősen viselt, színehagyott konfekciós ingblúzon láthatjuk, melyet nyomottmintás ujj kiegészítéssel látott el. Azután a csuklóknál körben, a mellközép záróhasítéka körül és a mell felett keresztben élénkpiros és zöld pelenkaöltésekkel kivarrt. Ez a nagyon szerény, kezdetleges díszítés magában is túllép a toldásos, vagy idegen anyagból alkalmazott rávarrott díszítéseken. Ezt rajta kívül eddig a kiskunhalasi cserepesi cigányasszonyok közül egyik se csinálta. (5. kép). Hagyományos ingvállként maga szabta, varrta azt a fehér vászon ingvállat, melynek varrófonalául élénksárga fonalat használt. Ujjaira és vállaira lefejtett kalocsai hímzést, mellközépre nagyon élénk hatású, fekete alapú, sokszínű, gyári nyomású dirndl anyagot illesztett. A mellközepet kétoldalt zöld hullámcsíkokkal és kezdetlegesen hímzett piros, zöld, sárga, levélszerű sziromsorral díszítette. A színes hatást végsőkig fokozza a csukló felett az ujjon és a melldíszítés alatt keresztben alkalmazott szalagrátét. Az ingváll szabása magyar előkép után készült. A vállon kalocsai népi hímzés, a dirndl anyag gyári készítmény. Az egész ingvállat azonban már nem fogadhatjuk el másnak, mint sajátosan cigány ruhadarabnak. (6—7. kép). Kolompárnétól legelsőként megszerzett ingváll összegezi Kolompárné egyedi és mégis sajátosan cigány ruhadíszítő művészkedését. A szabás vállfoltos magyar ingvállra vall. Kolompárné közlése szerint halasi magyar varróasszony varrta az ő kérésére. Mivel varróját Kc 1 ompárné nem tudta megnevezni, bizonyosnak tartom, hogy az inget, mely régebben készülhetett, Kolompárné valamikori viselőjétől, talán annak örökötésől szerezte. Az se lehetetlen, hogy az ócskapicon vette. A lényeg ennek az ingvállnak esetében, is az, amit Kolompárné hozzáadott. A rövid ujjak gépi lyukhímzéssel készült csipkéi, továbbá a sűrű gépi csipkéből készült nyakfodor eredetileg is rajta lehettek az ing vállon. Amint az ingváll zajmedlizása és a vállfoltok is rajta voltak. A vállfoltokat fakult brokátszalaggal már Kolompárné keretezte. A borkátszalag diszkrét ekrü színe, alig észelehető fémes csillogása kellemes. Az így kereteit vállfolt felületeket a cigányasszony csapongó fantáziával hímezte ki, — ahogy mondotta —, a „maga gondolatával". Az itt alkalmazott virágegyüttes minden kezdetleges rajza és hímzése mellett is megkapóan üde hatású. Bizarul halmozott sziromfoltjai jó érzékkel váltakoznak a pettyegetett appró virágokkal, melyeknek közepéből pontokként kontrasztszínek harsognak. Egyetlen, kendőinek madaraihoz hasonlító kismadarat is berajzolt a virágok közé. Semmiféle kötöttebb elrendezésről, szimmetriáról nincs szó. A térkitöltés itt olyan szabadon játékos díszítgetés eredménye, hol a díszítgetőnek az első díszítmény kivarrásakor még fogalma se volt arról, hogy a következő 211
