Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái

Kolompárné ismét 40.— forintot kapott. Oly keveset, hogy ez az összeg aligha ösztönözhette volna elkészítésükre. Az időközben megszerzett két ingét és hagyományostól eltérő zsabáját utcán, piacon viselve láttam meg rajta, úgy kértem el tőle megvételre. Kolompárné rajtol Kolompárné saját készítésű cigányzsebére, „zsaba"jára 1967 nyarán, egyik vasárnapi hetipiacon lettem figyelmes. (3. kép) Szoknyája felett, baloldalt, madzagkötőivel derékrakötve viselte. Halasi cigányasszonyaink valamennyien hordják a zsabát. (2. kép). A vászonból kiszabott, összevarrt, lehajtható és legombolható zárófödéllel ellátott zsaba téglalapalakú, lapos erszényféle. Bármilyen anyagból készülhet. Külső oldalára lefelé csüngő, színes fonálcsomókat halmoznak, úgy, hogy azok a felső zsebszéltől lefelé végigfutva teljes széltében fedik a zsaba külső oldalát. Azután a legtöbbször sötétkék fonalhalmaz felett, keresztben színes, igen sokszor piros szövet, vagy posztócsíkokat feszítenek és varrnak le oly módon, hogy az egyes csíkok között a fonalcsomók laza tömegének színjátéka szabadon érvényesülhessen. Az utolsó csík alatt a zsebhosszt meghaladó, szabadon hagyott fonalvégek sűrű, mozgalmas hatást kiváltó rojtozást képeznek. Végül a zseb egész felületét televarrják apró, lehetőleg eg) forma nagyságú, türkizkék műanyag gombbal, vagy üveggombbal. Változatosság kedvéért néha ezek közé az egyszínű gombsorok közé azoktól merőben elütő színű és nagyságú gyöngyház vagy fémgombokat is belevarrnak. Látványosan színesek ezek a zsabák. Cigányasszonyaink, kik jóárért könnyű szívvel válnak meg bármely ruhadarabjuktól, ezekhez a zsebekhez ragaszkodnak. Ha egyáltalán hajlandók megválni tőlük, csak nagy szükségben, s értékük sokszorosa ellenében adják el őket. Igen sokszor még ennek az egyszerű holminak szabását, varrását se maguk végzik. Díszítését, rojtozását, csíkozását, fölgombozását azonban már minden esetben saját ízlésük szerint, sajátkezűleg készítik el. Zsabájukban tartják pénzüket, „szerencsepénzüket", pipájukat, dohányzókészletüket, amulettként őrzött tárgyaikat. így például a fiatalasszonyok a fiúgyermeket biztosító, apró, filléres celluloid babát. Aztán a legtöbb zsabát fenti díszítésén túl, zsúfolásig teleaggatják színesfém láncdarabkákkal, jelvényekkel, érmekkel, egymásmellé tűzve sportegyleti jelvényt a Mária-kongregáció jelvényével. Adatközlőim szerint ezek egyikének, másikának tulajdonosuk varázserőt tulajdonít, ám a legtöbbje azért fityeg a zsabán, mert feltűnően csillog. Kolompárné magakészítette zsabája méreteiben is, anyagában is, készítésében is eltért az általánostól. Más volt mint azok. Készítőjük ugyanazokkal a gyerekes ábrákkal rajzolta tele és varrta ki, mint amilyenekkel kendőit. Mikor a piacon kértem tőle, hogy adja el a múzeumnak, kifogásokat mondott:nem szép, közönséges, csak magának készítette: várjak, ennél szebbet csinál nekünk. Kötöttem magam a viselt darabhoz. Mondtam, hogy nekem éppen ez a darab kell a kendői mellé. Másnap behozta a múzeumba. Arra a kérdésre, hogy miért nem hord olyan zsabát, mint a többiek, azt válaszolta, hogy van neki olyan is, de ezt jobban szereti, mert ezt ő csinálta és ilyen másnak nincs. Kolompárné ennek a zsabájának hátsó részét öreg falvédő darabból szabhatta. A régi konyhai falvédő pirosan varrt mintázatának részletét szándékosan hagyta a zárófedél belső felén látszani, hogy „szebb legyen." A zsaba többi felületét azután telerajzolta és varrta a „maga gondolatával". Minden rajzát előzőleg tintaceruzával rárajzolta az anyagra és úgy varrta ki. Nézegettem a zsaba rajzait, aztán megkérdeztem: — Nagyon szeret rajzolni? — Szeretek, azt szeretek legjobban. — Mióta rajzolgat? — Mindig is csináltam. Kislány voltam, tenyeremmel elsimítottam a földet, vettem egy ágvesszőt, megtörtem, annak a végével rajzoltam a sima földre. Ha meguntam, letöröltem, kezdtem elölről, mást, újat. — Mit rajzolt? — Mindenfélét, ami eszembejutott, amit láttam, meg amit meséltek. — Mindent le tud rajzolni? — Én mindent. — Tudna űrhajót is rajzolni? — Az micsoda? — Amin az emberek a Holdba utaznak. — Ha látnám, azt is lerajzolnám. — Amit mesélnek azt se látta, mégis le tudja rajzolni. — A mese az más 209