Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken
ket tövükkel fölfelé árokba temették, dudvával, szalmával letakarták és földet húztak rá. Néha meglocsolták. Két-három hét alatt a nap melegétől kis gyökérkezdemények képződtek a vessző végén. Ezt nevezték gombászott vesszőnek, de gyökeres vesszőnek is mondták. d) Talajmunkák A szőlőművelés átalakulása időben körülbelül egybeesik a kapaforma-változásokkal. A régi gömbölü kapát kiszorították az újabb, gyári típusok. Ezeket már nem egységesen használják, hanem falvanként, sőt egy falun belül is keverednek. Solton, Dunaegyházán, Apostagon a kerekkapákat használják (3. kép. a, b, d.) Dunapatajon és Ordason valamint Pakson a négy szegletes kapák hódították tért. (3. kép. c, e.) A Solt-vidék többi községében vegyesen fordul elő a négyszegletes és kerekkapa, de az utóbbi van többségben. Kunszentmiklóson, Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Izsákon viszont inkább a négyszegleteset használják. Valamennyi gyári típuskészítmény. A Duna túlsó partján, a bölcskei hegyen megmaradtak a régi, löszhöz alkalmazott hegyes kapa mellett. (4. kép.) Dunaföldváron emellé bevonult a négyszegletes kapa is, vegyesen használják. Ezeknek az újabban elterjedt Ф Ф Й v . J* 3. kép: Kapaformák, a) "Gömbölü kapa" Dömsöd. b)Kerekkapa, Apostag. с Szegletes kapa, Dunapataj. d) Kerekkapa, Kunszentmiklós, e. Szegletes kapa, Izsák M 1:10 3. Bild. Hackenformen, a) Runde Hacke, Dömsöd. b) Runde Hacke, Apostag. с Eckige Hacke, Dunapataj. d. Runde Hacke, Kunszentmiklós, e) Eckige Hacke, Izsák. M 1:10 3. Types de houe, a) Houe ronde, Dömsöd. b) Houe arrondie, Apostag. c) Houe carrée, Dunapataj. d) Houe arrondie, Kunszentmjklós. e) Houe carrée, Izsák É. : 1:10 kapáknak nincs külön nevük, csak kapának hívják, esetleg megkülönböztetésül a kisebb méretű kerti kapától nagykapának mondják. Szőlőhöz és szántóföldi kapásokhoz egyaránt használják. Solton és a Duna jobb partján a századforduló táján terjedt el a szőlők őszi betakarásának meghonosodása. A homoki szőlők analógiájára most már — az igényesebb művelés jegyében is — legtöbbször a szőlőhegyen is takartak. Ez a takarás azonban nem azonos a homoki szőlőkével, ahol az alsó 1-2 rügy is föld alá kerül, hanem csak a tőkefej köré húzzák a földet. Ф 4. kép: Kapa, Dunakömlőd. M 1 :10 4. Bild. Hacke. Dunakömlőd. M 1 :10 4. Houe, Dunakömlőd. É. : 1:10 Azt tartják, hogy a takart szőlőnek „könnyebb a munkája". Ezzel elmaradt a tavaszi keverés, helyét a nyitás foglalta el. A Dunamentén a szőlő betakarásához és kinyitásához ugyanazt a kapát használják. A kapa két felső sarkát gyakran levágják, hogy nyitáskor ne sértse meg a tőkét. Nyele Dömsödön továbbra is megtartotta 100-110 cm-es hosszúságát, csak a legutóbbi időben látni 130-140 cm nyelű kapát. A többi községben általános a „mellig érő kapanyél". A szőlőnyitás fejlettebb, speciális eszköze a nyitókapa. Kecskemét környékén, Izsákon, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, és nagybirtokokon a Solt-vidéken is általánosan használták a kilencvenes évek végén. A keskeny, hosszú kapával könnyen hozzá lehet férni a tőke nyakához. A haj szálgyökerektől biztonságosabban és gyorsabban meg lehet tisztítani, ezenkívül a legkevesebb a veszélye annak, hogy megsérti a tőkét. Ez a forma már tökéletesen idomult a homoktalajon végzendő munkához. (5. kép. a—c.) (Ügy nyitottak vele „Hogy a kisnyúl is elfusson a tőke alatt." (Olyan jól ki lehetett tisztítani vele a tőke környékét.) Solton az első világháború után láttak először nyitókapát az urasági szőlőkben. Az apostagiak, dunavecseiek, dunapatajiak Fülöpszállásról hozták mintegy harminc évvel ezelőtt a gólyakapát (Apostag), vagy 145
