Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

Kőhegyi M.: XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról

Szólnunk kell még — ha röviden is — a kincs vis

elettörténeti jelentőségéről s elsősorban arról, hogy az egyes darabokat miként viselhették. A nagyalakú csat, valamint az erőt és éberséget jelképező oroszlános veretek alighanem férfi övét díszítették.

36 Az övdíszítés általános szokás volt e korban. Az 1317-ben készült szepesváraljai falfestményen Károly Róberten és fegyverhordozóján, Sempsey Frank Tamáson is ilyen fogja össze a ruhát.

37 (Lehet esetleg ruhaszegény is, de mintha nagyszíjvég lógna le a fegyverhordozó övén.) A király bő ruházatának alsó részén szétszórva rozetták láthatók.

38 A számos, többé-kevésbé elmosódott falfestményen kívül ismerünk egy olyan forrást, mely gazdag változatban tárja elénk a XIV. század hatvanas éveinek viseletét. A Képes Krónika pompás apróképeire gondolunk. A miniátor feladatának magaslatán állott. A derűs lovagkor hősi világát és pompázó udvari életét eleveníti meg csillogó fantáziával, széles epikával; csatajelenetek tobzódó változatosságának színes, könnyed nyelvén meséli el a magyar múlt eseményeit a gyakran szinte monumentálisnak ható miniaturákon. Ismerve a kor olaszos műveltségét feltételezhető lenne, hogy a mester külföldi s odahaza látott, nálunk sohasem volt öltözeteket örökített meg.

39 Kutatásunk azonban már régebben rámutatott arra, hogy a miniátor teljesen járatos volt a magyar dolgokban, a magyar legendákat és történelmet igen jól ismerte, hiszen Szent István és László legendájának olyan részleteit festette meg, melyekről a szövegben szó sem esik.

40 Hogy ezek nem saját találmányai, hanem nagyon is mélyen a nemzet emlékezetében megőrzött részletek, azt a székelyföldi falfestmények egyértelműen bizonyítják.

41 Minden jel arra mutat, hogy a Sopron megyei Hertul fia Miklós volt a Képes Krónika miniátora.

4

2 A címképen Nagy Lajost és főembereit látjuk. Itt alighanem egyéni arcokkal állunk szemben, mert hiszen a király leányának, Katalinnak V. Károly francia király fiával, Lajos herceggel való eljegyzésére készült a Krónika. Történelmünkön kívül a király (Nagy Lajos) alighanem magát is láttatni kívánta. A királytól jobbra álló nyugati öltözetet viselő lovagok most kevésbé érdekelnek bennünket, annál inkább a balján felsorakozott öt személy. Kettőnek közülük csak a feje látszik, az elülső három alak öltözékében több megegyező vonást találunk. Legszembetűnőbb a ruhák bokáig érő hossza. A ruhaujjak jóval bővebbek, mint a nyugati, olaszos típusú ruháké. A derékon, csípő lelett övezettek és nyilván egy darabból vannak szabva, mert az öv alatti részen semmi nyoma sem látszik olyan berakásnak, vagy erősebb ráncolásnak, amit csak külön darabból való szabással lehetne elérni. Mindhárom ruha keleti jellegű, de mindegyik egyéni, külön típusa a keleti ruházatnak. Az eltérés az elől végig szétnyíló ruha szárnyainak összecsukási módjában van.

43 Középen elől kerek boglár fogja össze őket. A kelebiai kincs korongjainak legnagyobb része azonban mégis női ruha dísze kellett legyen. A XIV. század második felében festett kiszombori három női szent életnagyságú jobboldali alakjának elől szétomló felső ruháját kettős korongos csat fogja össze a nyak alatt.

44 Az 1400 körül keletkezett Kőszegi Köpenyeges Mária köralakúan kivágott ruhájának 35 A latin felirat értelmezéséért köszönettel tartozom Horváth János kedves professzoromnak, valamint Szálas Bélának. A Magyar Nemzeti Múzeum ötvösgyűjteményében H. Kolba Judit volt szíves kalauzolni, míg H. Tóth Elvirával technikai kérdéseket beszéltem meg. Fogadják mindannyian hálás köszönetemet. 6 A középkorban úgy vélték, hogy az oroszlán nyitott szemmel alszik. Ezért jelképezte az egyház éber őreit, s egyúttal a hatalmat is. Érdekes, hogy az esztergomi „oroszlános kapu" előcsarnokában (,,

inter leones") ítéleket is tartottak. Még 1504-ben is van erre okleveles adatunk: ,,in porticu kathedralis ecclesiae Strigoniensis in loco ivdicii, — iura causantibus reddi soient." Ipolyi Arnold: Magyar műtörténelmi tanulmányai. Budapest, 1884. 99. — Önkéntelenül felötlik a gondolat, hogy e két oroszlános öntvény nincs-e összefüggésben Pál udvarbírói tisztével? Ebben az esetben a két szíj veret 1332 körül készülhetett. 37 Sourek K.: Die Kunst in der Slowakei. Prag, 1939. 23, 53. 38 Hehler Antal: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin, 1937. 74. 3iJ Összefoglalóan Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Budapest, 1931. — Budai Károly : A művelődés a XIV. század első felében. Sátoraljaújhely, 1912. — Kardos Tibor: A magyar humanizmus kezdetei. Pécs, 1936. 40 Hoffmann Edit: Magyar Művészet, 1933. 290. — Berkovits Ilona: A Képes Krónika és Szent Istvánt ábrázoló miniatúrái. Magyar Könyvszemle, 1938. 1—20. 41 Derzs, Sepsibessenyő, Maksa, Sepsikilyén, Gelence, Bibarcfalva, Füle, Magyardálya falfestményeire gondolunk. Hus%ka József: A Szent László legenda székelyföldi falképekben. Arch. Ért. 1885. 211—230. — Hus^ka Jo\sef : Magyar szentek a Székelyföldön a XV. és XVI-ik századokban. Arch. Ért. 1886. 123—134. 42 Jakubovich Ürnil: Nagy Lajos király oxfordi kódexe. A Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora. Magyar Könyvszemle 1930. 382—393. — Dercsényi De%ső: A Képes Krónika és kora. In: Képes Krónika. Budapest, 1964. II. 7—44. 43 Zichy István: A Képes Krónika miniatűrjei viselettörténeti szempontból. Kny. A Petrovics Elek Emlékkönyvből. Budapest, 1934. 44 Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943. 45. 210