Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Kőhegyi M.: XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról
erdőt kívántak telepíteni s ezért 60—80 cm mélyen felszántották a homokos talajt. 8 A traktor forgatta ki a leletek egy részét, de éjszaka történvén a szántás, nem vett észre semmit a traktoros. Csak három nappal későbben találták az első csillogó ezüst lemezeket, aminek azután hamar híre ment a környező tájakon. A nagyszámban összesereglett kincskeresőktől Laczi József erdész szedte össze — úgy tűnik, majdnem maradéktalanul — az előkerült anyagot. A bajai múzeum a tompái tanács révén szerzett róla tudomást. A helyszínt majdnem teljes biztonsággal meg tudta még mutatni Laczi erdész s hogy jó helyen járunk, azt a homok centiről-centire történő átvizsgálása csakhamar igazolta: kis, zöld gyöngyöket találtunk elszórva, ezeket már nem tartották érdemesnek felszedni. Négy ku'atószelvénnyel mintegy 43 m 2-t vizsgáltunk át és megtaláltuk az eke által megbolygatott leletek fészkét, melyben még érintetlenül öt újabb lemez hevert. Az eke ezeket már nem érte el, csak a magasabban, de a most találtakkal egy kupacban fekvő társait dobta a felszínre. A leletek nem voltak fazékban, nyílván valamilyen szerves anyagban kerültek elrejtésre. Az előbbi helytől 150—180 cm-re egy másik együttes került elő, ezek voltak a mutatósabb darabok. A két leletegyüttes összetartozása kétségtelen, ezért a továbbiakban szerves egésznek tekintjük őket. A 97 darabból álló kincsben fülbevalók, gyűrűk, karperecek, kisebb-nagyobb téglalapalakú és kerek díszített lemezek, övveretek, csat és nagyszámú ezüstgomb található. 9 Részletes, de az eredeti tárgy gazdag díszítését soha visszaadni nem tudó leírás helyett itt inkább a táblákra utalunk a párhuzamokkal való összevetés során. Első nézésre is világos, hogy a mi anyagunk a Kiskunhalas-kunfehértói leletekkel rokon. Különösen egy kerek, körben hatszor ismétlődő négykarélyos rozetta hasonlít 10 a mi egyik töredék veretünkhöz (II. tábla, 9.). A Kiskunhalas-bodoglárpusztai kincsben pedig szinte szakasztott mását találhatjuk meg. 1:L Az előbbi kincs egyik korongján Magister Sinka neve szerepel, akit már Szilády Áronnak sikerült okleveles adatokkal egyeztetni. Ezek segítségével megállapította, hogy 1299 és 1317 között három ízben szerepel neve, az 1317-es dátum egyúttal halálának évét is jelenti. 12 (Többet legalább is nem szerepel neve). Éppen a feliratos korongon található az a zárt tornasisak, melyről lepelszerűen valamilyen nyakfedő (aligha lehet puszta díszítés) csüng lefelé, s ugyanez található a mi egyik korongunkon (II. tábla, 2.). Párhuzamot jelent a Kiskunhalas-kunfehértói kincs ruhakapcsának emberfejet viselő (hárpia) madáralakja is, 13 mely nálunk már stilizáltabb alakjában fordul elő. (II. tábla,7—8.). Mindebből az következik, hogy a kelebiai kincs egyes darabjai a XIV. század első harmadában készültek. Erősíti ezt a keltezést Károly Róbert (1308—1342) pénzein előforduló betűk vizsgálata, 14 valamint pecsétjeinek felirat-típusa. 15 A pénz első helyre kínálkozik a párhuzamok közül márcsak alakjánál fogva is: a betűelhelyezésben ugyanis hasonló problémák merültek fel a kerek pénzek és az övveretek, ruhadíszek szintén köriratra elosztott betűinél. 16 Ennyi és még számos más párhuzam önmagában is elegendő lenne a kelebiai kincs keltezéséhez, ám abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerjük az egykori készíttető nevét is. Két azonos verőtőből kikerült, fantasztikus sárkány-alakkal díszített korongunkon (II. tábla, 4—5.) ugyanis a következő felírat áll : ARMELLACONSORTISPAULIBANIDEM. A felírat a sárkány szájánál kezdődik, ezt az ötvös egy kereszttel jelezte, ám ezután összefolyik, a szavak nincsenek egymástól jellel, vagy kisebb cezúrával elválasztva. Ennek ellenére könnyen olvasható s — a három utolsó betű kivételével — első olvasásra érthető. ARMELLA CONSORTIS PAULI BÁNI, azaz Pál bán feleségének karperecei. Sikerült, úgy 8 A lelőhely az 1881-es 1:75 000 méretű Zone 21 Col. XXI. lap. 37° 15'—20' és 46° 10'—46° 15' koordinátái között terül el. 9 Az anyagot a bajai Türr István Múzeum őrzi. Leltári száma: 68.1.1. — 68.1.95. — Itt köszönöm meg H. Tóth Elvira kitűnő rajzait. 10 Pulszky Ferenc: Magyarország archeológiája. Budapest, 1897. II. 203. lap 234. ábra. 11 Bárányne' Oberschall Magda: A Kiskunhalas-bodoglárpusztai középkori ezüstlelet. Magyar Múzeum, 1945. 13—21. 1. kép 1. 12 Hampel JÓ Z sef : Arch. Közi. XIII. K. 2. füzet, 47—48. 13 Arch. Közi. XIII. k. 2. füzet, 47. lap 15. ábra. — Puls Z ky Ferenc: i.m. II. 233. ábra. 14 Re'thy "László: Corpus Nummorum Hungáriáé. Budapest, 1899. II. köt. I. tábla, 1—2. 15 H. Kolba Judit: Epigráfiai adatok a Kígyós-pusztai öv kormeghatározásához. Folia Archeologica, 1963. 77—85. 18 Vattai Erzse'bet: Néhány adat az ötvösmesterség és szerszámok történetéhez (XI—XIX. sz.). Arch. Ért. 1953. 151— 158. 206
