Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Pálóczi-Horváth A.: A felsőszentkirályi kun sírlelet
miatt csak az előkelők, a katonai parancsnokok használták. 32 A nyílhegyek az ún. vágó nyilak vagy kétágú nyilak csoportjába sorolhatók. 33 Ez nagy erejű, közelre, illetve kisebb változatában távolra hordó nyílfajta, rendeltetése vágás, metszés, valószínűleg vadászatnál használták. 34 Ilyen típusú honfoglaláskori nyilainkon szögletes bevágás van; 35 a homorúan ívelt élűek Med végy ev szerint a XIV. századra jellemzőek (60/7. típus), nomád temetkezésekben és az oroszoknál egyaránt előfordulnak. 36 Tekintve hogy Belső— Ázsiában is megtalálhatók, 37 feltétlenül keleti eredetűek lehetnek. Szintén a lelet elpusztult részébe tartoznak a páncélzat darabjai. A közölt fénykép alapján csak olyan védőöltözékről lehet szó, melyet lemezkékből pikkelyszerűen illesztettek össze. A kunok és a korabeli nomádok ugyan harcmodoruknak megfelelően elsősorban bőrpáncélt viseltek, előkelőik pedig sodronypáncélt, 38 de a vaslemezkékből álló vértezet is ismert volt a sztyeppén. A XIII. században a mongoloka bőrpáncél mellettpikkelypáncélt is gyártottak, amint arról Piano Carpini úti jelentéséből értesülünk, a készítésmód részletes leírásával együtt. 39 Érthetően komoly indokai voltak Nyugat-Európának a mongol fegyverzet megismerésére, annyira, hogy a diplomáSárbogárd—Tinód (Fejér m.): szórvány lelet (kengyelpár, ezüst berakású zabla, 2 db szablya), Nagy G. szerint a XI. századnál későbbi, besenyőnek tartható {Nagy G., A régi kunok temetkezése. 116.; Ua., Hadtörténelmi emlékek . . . 349, 351., I. t. 2—3.). 32 Piano Carpini: Györffy Gy., Napkelet felfedezése. (Bp. 1965) 79.; László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) (továbbiakban: HMNÉ) 351—352.; Плетнева, С. А., i. m. 166, 197. 33 U. Kőhalmi, К., Über die pfeifenden Pfeile der innerasiatischen Reiternomaden. Acta Orient. Hung. 3(1953) 53— 54.; Ligeti L., A mongolok titkos története. (Bp. 1962) 167. 34 Ligeti L., i. m. 83, 167.; Cr. Sebestyén K., A magyarok íjjá és nyila. (Szeged 1933) 35. 35 Cr. Sebestyén K., i. m. 12. kép D. 36 Медведев, А. Ф., Ручное метательное оружие. (Лук и стрелы, самострел) VIII—XIV вв. (Москва 1966) 72., 26. t. 19. 87 17. Kőhalmi К., i. m. 53, 71., 5—6. kép. 38 Palócai—Horváth A., A csólyosi kun sírlelet hadtörténeti vonatkozásai. 116, 118. 39 Györffy Gy., i. m. 80. 40 Kalmár]., A brigantin. FA 12(1960) 227.; Györffy Gy., i. m. 54, 147. 41 Le Coq, A. von, Bilderatlas zur Kunst und Kulturgeschichte Mittel—Asiens. (Berlin 1925) 11. ciai levelezésben is találhatunk adatokat a mongol vértezetre. 40 Keleten általános volt ez a bőrszalagokkal és szíjakkal összefűzött hajlékony lemezvértezet, melynek őshazája Perzsia lehetett, ahonnan Kína, Közép-Ázsia és a Kaukázus felé egyaránt elterjedt. 41 Az oroszoknál a IX— X. századtól a XIV. századig kimutatható, a leletek éppen a XIII— XIV. században sűrűsödnek. 42 Nyugaton a mongol veszély hatására egy egészen más rendszerű páncélruha fejlődik ki a XIII. század közepén, a brigantin, ennek apró vaslapocskáit bőrruha belső oldalára szegecselték. 43 Ha Szentkirályon valóban beszélhetünk páncélzatról, akkor az keleti eredetű lehetett. A vaskés és a fenőkő a temetéskor ugyanazon az oldalon maradt, ahol az életben viselték: az öv baloldalán. 44 A magyarországi kun köznép XIV. század közepén-végén nyíló templom körüli temetőiben még sokáig egyik fő jellemző maradt a kések sírba tétele. Öttömösön a 75 feltárt sír közül kilencben volt kés, vagyis a sírok 12%-ában, mindig egyéb mellékletekkel együtt (süvegpántok nyomai, boglárok, gyűrűk, pénzek), s két kivételtől eltekintve mindenütt baloldalt. 45 Ezzel szemben a kun szállásterületen kívül eső, de ugyancsak alföldi Kaszaper XI— XVI. századi temetőjének 424 sírja közül csak egyben volt vaskés, az 50. sírban (veretes bőrövvel és a koponyán zöld 42 Медведев, А. Ф., К истории пластинчатого доспехана Руси. CA 1959/2, 119—134. 43 Kalmár]., i. m. 229—234. 44 László Gy., HMNÉ 469. 45 Móra F., Ásatás a szeged-ötömösi Anjou-kori temetőben. Arch Ért 26(1906) 18—27.; Ua., Szegedvidéki leletekről. Arch Ért 28(1908) 361—371. 46 Bálint A., A kaszaperi középkori templom és temető. Dolg 14(1938) 139—183. 47 Ua., A kiskunfélegyháza-templomhalmi temető. MFMÉ 1956. 55—84. 48 S Z abó K., i. m. 75—78.; László Gy., HMNÉ 99.; Éri L, i. m. 149—151. 49 Dienes I., A karancslapujtői honfoglalás kori öv és mordvinföldi hasonmása. Arch Ért 91(1964) 33—37. 50 Ua., A perbetei lelet. Milyen volt a honfoglaló magyarok öve? Arch Ért 86(1959) 155—156.; Ua., A karancslapujtői honfoglalás kori öv . . . 25—37. 51 Kralovánszky Alán vette észre, hogy „csak kissé ferdén állítva lehet a nagyszíjvéget a csaton keresztülbújtatni": Kralovánszky A., A kerepesi későközépkori ezüstkincs. Arch Ért 82(1955) 50. — A honfoglalás kori öv rekonstruálása során Dienes István felveti, hogy egyes középkori öveink kapcsolási problémáit is megoldaná a külön kapcsolószíj feltételezése: Dienes I., A perbetei lelet. 156. 188
