Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
M. Párducz: Hunkori szarmata temető Bugac–Pusztaházán
z elítő párhuzamai a pannóniai leletanyagban a IV. s zázadra datálhatok. Közelebbi meghatározást ad a pohár korára a rátété s dísz, melynek ez a fajtája későn jelentkezik a tartományban. Többféle típusú poháron megtalálható, leggyakrabban a féltojásalakú poharakon jelentkezik. A poharak előfordulása egyébként megfigyelhető a tartományon belül és kívül is. Korukat a leletegyüttesek a IV. század utolsó és az V. század első évtizedeire határozzák meg. Lényegében ebbe a csoportba tartozik a tárgyalt pohár is és nagy a valószínűsége annak, hogy a csongrádi poharakkal egyidőben került ki Pannoniában a Duna—Tisza közére". Figyelmet érdemel a 2. sír bronzból készült, kis lemezkével ellátott fibulatűje is (II.t.3). Aligha tévedünk, ha ezt a késő szarmata idők és a hunkor egyik legszebb lelettípusát jelentő dobozos fibulákkal hozzuk kapcsolatba. Vannak bronzból, ezüstből, aranyozott bronzból készült fibulák is. Csak két példányra hivatkozunk: a későszarmatakori Szenies-sárgaparti temető 22. sírjából és a hunkori Kunszentmárton-péterszögi leletből származó dobozos fibulákra. 10 Végül felhívnám a figyelmet a 7. sírból származó, III.t.27. ábrán bemutatott kés, vagy korbácsnyél végére húzható kis tégelyszerű vastárgyra (2. kép 2). Fenékkel rendelkező hasonló méretű és formájú kis szelencét a koraszarmata tápiószelei temető 53., kis leánykát befogadó sírjából ismerünk. Ez utóbbival egyező példány került elő a Szentes-sárgaparti temető 22. sírjából is 11 . A két hasonló példány rendeltetése nem kérdéses, mivel a tápiószelei tégelyben fehér és piros festék maradványait is megtaláltuk. A bugaci foglalat esetében erről nem lehet szó. A már említett 10 Párducz M., Az első pontus-germán emlékcsoport legkorábbi emlékei Magyarországon. Berlin 1936. 18—19., VI. t. la-b., Szarmatakor III. VII. t. 6a-b. 11 Párducz M., Szarmata sírok Tápiószelén. AÉ. 77 (1950) 68—71, XIV. t. 2. kép la-e Szarmatakor III. VII. t. 5a-b. rendeltetés látszik a legvalószínűbbnek, hozzá téve, hogy övről lecsüngő más tárgyak (fenőkő?) felerősítésére is alkalmas lehetett. Kés, vagy korbács nyele lehetett a Jászberény-alsómuszaji lelet bronzhengere is.12 Az elmondottak talán nem engednek kétséget a temető időrendi helyzete felől. A tárgyalt leletek szinte bizonyossá teszik, hogy java idejével a hunkorba esik. Az is valószínűnek látszik, hogy a hazai szarmata kultúra valamelyik csoportjához tartozik. Talán a Kiszombor-ernőházaihoz, amely esetben a csoport legkésőbbi temetőjét kell benne látnunk. De szó lehet a Tápé—Maláj doki csoportról is. Ha az utóbbi esetről van szó, akkor ez jelentős etnikai problémát is felvet. A két Tápé—Malajdoki temető ismertetésekor a leletek beható elemzése arra az eredményre vezetett, hogy jellegzetességeik elsősorban a hazai IV. századi gepida kultúrával hozhatók kapcsolatba. Ha ezt az akkori anyag ismeretében nem is lehetett határozottan kimondani ma már mind valószínűbbnek tarthatjuk, hogy e csoport legközelebb a gepidákhoz áll, s talán a kifejlett IV. századi gepida kultúra IV— V. századi előzményét tekinthetjük a Tápé—Malajdoki temetők anyagában és a hozzá kapcsolt csoportban. Ez esetben a bugaci temető népének etnikai meghatározásánál ezt a lehetőséget sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. E feltevéssel kapcsolatban érdekes arra rámutatni, hogy az 1. sír aláhajlított szélesedő lábú fibula változata a Tápé—Malajdoki temető sírjaiban számos példánnyal van képviselve. 13 De meg vannak ebben a csoportban a hosszú szíj szorítólemezzel ellátott kerek fejű csatok is. Itt bronzból készültek. 14 12 Párducz 1959, XXIX. t. 31. 13 M. Pdrducz, Les éléments germaniques dans la civilisation Sarmatique récente de la région limitée par les fleuves Maros—Tisza et Körös AÉ. 1946—1948. 291—299, 310— 312., LV. t. 4, LVII. t. 13a-b, LVIII. t. 16 a-b, LX. t. 9a-b. 14 Pdrducz M., i. m. LXVII, 1,9 129
