Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

M. Párducz: Hunkori szarmata temető Bugac–Pusztaházán

Induljunk ki a temetkezési szokásokkal kapcsolatban tett megfigyelésekből. Meg lehetett állapítani, hogy hat esetben téglalapalakú, két esetben (7—8. sírok) trapézformájú sírgödröket ástak. Valamennyi sír meghaladta a megszokott sírméreteket. Ilyen méretű téglalapformájú sírgödröket a Csongrád-laktanyái hunkori temetőben tártunk fel.i-Ezek mindegyike szintén ki volt rabolva. Trapézformájú sírgödörre az itt feltételezhető korban eddig még nem volt példa. A temetkezés rítusával kapcsolatban jellemzőnek kell tartani, hogy általános a koporsóba fektetés szokása. Ezt elárulják a csaknem minden sírban feltalált és feltételezhetően két végükön behajlított, vasból készült koporsókapcsok jelenléte, de a 8. sírban megfigyelt koporsódeszkák maradványai is (4—5.kép). Ez a szokás az i.u.III. század utolsó harmadában kezdődő III. szarmata periódus hazai leleteire jellemző. Első fellépése a Kiszombor-ernőházai csoportban figyelhető meg. Az ide sorozott legkorábbi temetők kezdetét a 270 körüli évekre lehetett meghatározni. E korai szakaszban a két végükön behajlított vaskapcsok mellett csaknem ugyanolyan számban az S formájúra alakított kapcsok is megtalálhatók. A két végükön behajlítottak (aminőket a bugaci sírokban is találtak) úgy látszik ez emlékcsoport későbbi idejében váltak általánossá.

2 A Csongrád—Csipai féle földön feltalált temető 7. sírjában e kapcsok helyzetét jól megfigyelték. E megfigyelések alapján a temetkezési mód rekonstrukciójára is tettünk kísérletet.

3 Van azonban olyan késői emlékcsoportunk is, amelyben kizárólag két végükön behajlított vaskapcsok találhatók és ez a Tápé—Malajdoki csoport. Az ide tartozó temetők abban is közel állanak az itt tárgyalt kecskémét környéki temetőhöz, hogy bennük a csontvázak tájo^sa áhalában Dny—Ék, illetve Dk— Ény. A Tápé—Malajdoki temető női sírjainak is jellemző mellékletei közé tartoznak a borostyánkőgyöngyök. A Tápé—Malajdoki emlékcsoport új elemei fellépésének idejét a IV. század utolsó harmadára helyeztük s ez a korhatározás lényegében ma is elfogadbatónaklátszik.

5 Nagyon valószínű, hogy az ehhez a csoporthoz tartozó lelőhelyek hunkor kezdetét jelzik. Ezt a bugaci temető két edénymelléklete is igazolja. Az egyik edény a 7. sír hengeres szájú, gömbölyű kis edénykéje (III.t.28). Ez a típus hazai hunkorunknak vezető formája. Egy korábbi alkalommal foglalkoztunk ezzel az edényformával, s megállapítottuk, hogy a Kárpátmedence területén (1959-ig) 51 lelőhelyről 70 példányban ismerős.

6 A másik hasonlóképpen jellemző edénytípust a 3. sír két töredéke képviseli (III.t.1—2). Olyan edénykéhez tartoznak, amelynek formája hengeres, lapos fenekű. Az említett öszszeállítás 10. típusa, hazai területről kb. 15 példányt ismerünk.

7 Az eddigiek alapján tehát azt lehet megállapítani, hogy a hazai szarmatakori kultúra egyik késői csoportjához tartozó temetőről van szó, amely a hunkort megéri. Az erre az időre való datálást az 1. sír üvegpohara is megrősíti (3 kép), amelynek pontos megfelelőjét a Csongrád-laktanyái, biztosan hunkori temető 5. sírjából ismerjük.

8 Hunkori üvegpoharaink problémájával a csongrádi temető példányaival kapcsolatban magunk is foglalkoztunk, de számos kérdését megvilágító újabb tanulmány is jelent meg erről a témáról.

9 Az alábbiakban dr. Barkóczi László véleményét adjuk a pohárról: „Nem számít gyakori formának. Főleg nem az ívesen elhelyezett üvegszáldíszítésekkel együtt. Megfelelői hiányoznak a Pannoniát körülvevő tartományokból. Fel kell tételeznünk, hogy a pohár Pannoniából kerüh a Duna—Tisza közére annál is inkább, mert ha nem is azonos darabok, de ehhez a körhöz tartozó példányok több esetben ismertek a tartomány késői temetőiből. A csongrádi temető üvegpoharainak tárgyalásánál egyébként már felvetettük a pannóniai eredet kérdését (lásd a 8. jegyzetet). A pohár formája, illetve megkö1 M. Párducz, Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn. Studia Archaeologica I. Budapest 1963, 48—52. 127., 128., 130., 134., 135., 138. sírok (továbbiakban Párdücz 1963). 2 Párducz M., A szarmatakor emlékei Magyarországon III. АН. XXX. Budapest, 1950 (továbbiakban Szarmatakor III) (103—107.) s

Párducz M., Csongrádi leletek. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve I (1944—45), 131—141., 133. 1. Lábra. 4 Szarmatakor III., 107—116. 5 PárducZ 1959, 389. L; Párduc?, 1963 45-46. 1. 6 M. Párducz, Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta. Arch. Hung. 11 (1959) 309—398 (a továbbiakban Párducz 1959). 1 típus, 2. kép 1., a lelőhelyekre nézve lásd a 64. jegyzet adatait; 333—334. 7 Párducz 1959, 345—346., 127. jegyzet. 8 Párduc^ 1959, VII. t. 22 9 Párduc^ 1959, 365—366. lapokon а с pontban; lásd még Barkóczi Lászlónak itt adott megjegyzését, továbbá Barkóczi L.—Salamon Á., IV. század végi V. század eleji üvegleletek Magyarországról. AÉ. 95 (1968) 29—39, 128