Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

Kőhegyi M.: Római pénzforgalom és kereskedelem az Intecrisa–Csongrád közötti útvonalon

A teljes anyag felgyűjtése után olyan táblázatot szerkesztettünk, amelynek bal oldalán a lelőhelyek sorszáma és neve, felül pedig azoknak a császároknak—császárnőknek a neve szerepel, akiktől maradt ránk szarmata leletegyüttesben pénz. Jelen alakalommal azonban csak azokat vettük számba, melyekről feltételezhető, hogy Intercisa közvetítésével kerültek szarmata földre. Éppen ezért térképünkön csak a Kalocsa—Szegvár—Orosháza—országhatár vonaltól északra, valamint a Szentendre—Hatvan—Tiszafüred—Debrecen—országhatár vonaltól délre levő területen, illetve a két vonal között előkerült római pénzeket tüntettük fel (1. kép). Az összeállításból kitűnt, hogy a 135 lelőhely közül 71, tehát az összes lelőhelyeknek mintegy 53%-a esik ide. A 135 lelőhelyen 307 a pénzek száma. Ezzel szemben a most vizsgált 71 lelőhelyre 139 pénz esik, azaz az összes veretek 45%-a. Nincs itt terünk és nem is lehet célunk, hogy a táblázatból adódó valamennyi következtetést levonjuk. Altalánosságban annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy a teljes együttes legtöbb érmét az I—

II. században vert ezüst dénárok adják. Ügy tűnik, a szarmaták elsősorban ezeket kedvelték s forgalmuk egészen a III. század közepéig, ha ugyan nem tovább, tartott.

15 Innen van az érmek nagytokú kopottsága. Olyan esetekben, ahol a szarmata sírok leletanyagával lehetett összevetni a sírban előkerült pénz korát kitűnt, hogy a pénz jó kétszáz évig volt forgalomban. Mindez elsősorban a viszonylag nagyszámú Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius véretekre vonatkozik. Commodustól csökken a forgalom, majd II. Claudiustól lassan újra fellendül, hogy azután Licinius Senior csúcspontja után végleg hanyatlásnak induljon. Mindez a szarmata földön előkerült római pénzek egészére vonatkozik s éppen ezért csak nagy általánosságban tájékoztat bennünket. Nézzük most meg közelebbről Intercisa és a szóban forgó 71 lelőhely pénzanyagát. A könnyebb összehasonlítás céljából külön-külön táblázatban mutatjuk be századonkénti bontásban a leleteket: 8 A. A. [Alföldi András]: A keczeli lelet. Arch. Ért. 39 (1920— 1922) 99—102. Itt kell figyelmeztetnünk arra, hogy az ún. Kecel I. lelet nem Kecelen, hanem az eredeti közlemény szavai szerint — a Duna közelében került elő, így leletkörülményei meglehetősen bizonytalanok. 9 Jónás Elemér : A tiszanagyrévi római éremlelet. Numizmatika

1 Közlöny 23—24 (1924—1925) 38—40. Intercisa Szarmata leletek (71 lelőhely) I. század 4 db 8 db II. század 30 db 87 db III. század 1120 db 27 db IV. század 328 db 17 db 1482 db 139 db Az intercisai összegezéshez annyit jegyzünk meg, hogy Alföldi Mária leközölte ugyan a teljes anyagot, de semmiféle statisztikai kimutatást nem készített.

16 Mi először a szórvány leleteket, valamint a sírokból előkerült pénzeket adtuk össze. Századonkénti bontásban ekkor így oszlottak meg: I. század 4 db, II. század 30 db, III. század 123 db, IV. század 320 db. Ezek után hozzáadtuk a zárt leletek pénzeit is. A III. századból két nagyobb lelet került elő. Az egyik a kosziderpadlási 278 db dénár, illetve antoninianus, melyben Severus Alexandertől Gallienusig vannak veretek és 260-ban került a földbe.

17 Tovább növelte a III. századi pénzek számát az a 719 darabból álló együttes, melyben jó megtartású veretek vannak Aurelianustól egészen Diocletianus és Maximianus Herculius közös uralkodásának első szakaszáig. Ennek a leletnek Intetcisához való sorolása azonban eléggé kérdéses. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának naplója szerint ugyanis a lele10 Jónás Elemér: Die sarmatisch-jazygischen Münzen der ungarischen Tiefebene und ihre Beziehungen zu Südrussland. Archívum Europae Centro—Orientalis 1 (1935) 254—262. 11 Kerényi András: i.m. 14. említi, de az általa hivatkozott helyen (Numizmatikai Közlöny, 1939—1940. 67.) nem találom. 12 Jónás Elemér: Az öcsödi éremlelet. Numizmatikai Közlöny 28—29 (1929—1930) 3013 Soproni Sándor: Valentianus-kori éremlelet Hajdúnánás—Tedejről. A Debreceni Déri Múzeum Evkönyve 49 (1966— 67) 91—117. 14 Feldolgozásukat Czuth Béla vette tervbe. Dolgozata elé várakozással tekintünk. 15 A Pannoniától ÉK-re és É-ra fekvő területeken is ez a helyzet. Vojtech Ondrouch : Mince rimskej republiky na Slovensku. Studijne Zvesti AUSAV 9 (1962) 169—186. — Maria Eamiova—Schmiedlova—Stanislav Siska: Nalezy z prelomu letopoctu v Besi. Studijne Zvesti AUSAV 10 (1962) 129. 16 R. Alföldi Mária: Intercisa pénzforgalma. Intercisa I. AH 33. Budapest, 1954. 118—142. 17 Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára, leltári szám: 28/1952. Feldolgozása 863—13—2/1952. ÉT. szám alatt. 104