Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
A. Mócsy: A római-batbár szomszédság utolsó évszázada hazánk területén
kitört válságnak, amelybe azután a kvádok is belebonyolódtak. Hogy a válsággóc az Argaragantes népe volt, az Ammianus egy célzásából is kiderül. 50 A tavaszi expedíció tehát az elűzött Argaragantes által mozgásba hozott népek ellen irányult. így érthetővé válik az Argaragantes említett követelése is : a rómaiak szavatolják szabadságukat. Hiszen a római fegyverek segítségével már keserű tapasztalatokat szereztek: Constantinus 332—334-ben ugyan segítséget nyújtott nekik a gótok ellenében, de hagyományos társadalmi rendjük visszaállításához már nem nyújtott támogatást. A Limigantes magatartásáról a tavaszi expedíció idején Ammianus csak homályos szavakkal tudósít. Azt rója fel nekik, hogy az Argaragantes megmozdulása idején maguk is a limesre támadtak s ezért a császár szükségesnek tartotta a velük való leszámolást is. Mivel Ammianus szerint 357—358 telén Moesia Prima limesét is támadás érte, valószínű, hogy ezt a támadást az e határszakasszal szomszédos Limigantes hajtották végre. Nincs kizárva azonban, hogy a tavaszi expedíciót követő tárgyalások egy közös szarmata-római akciót is előirányoztak a Limigantes ellen, mert a Limigantes ellen vezetett római hadjáratban azután Zizais is részt vett. Az akció célja a Limigantes áttelepítése volt. Ammianus két mozzanatot emel ki: az elűzött népeknek visszajuttatták földjeiket és a népek új szerződésben elismert k : rályt kaptak. A Limigantes-probléma megoldását ilyen körülmények között a hadjárat alapvető céljának kell tartanunk. Ammianus valóban nagyobb figyelmet szentel neki, mint a tavaszi hadjáratnak. Constantius szövetségesei a Limigantes ellen Zizaison kívül a gót taifalok voltak. A szövetségesek példátlan kegyetlenséggel bosszulták meg a 332 évi lázadást, a régi társadalmi rendet azonban ezúttal sem lehetett visszaállítani. A Limigantes népének ki kellett üríteni a Pannónia Secundávil és Moesia Prímával határos délalföldi — bánáti — területet, amit az Argaragantes kaptak meg. A Limigantes másutt jutottak szerződésben kikötött területhez. Mindezek után Constantius 358 júniusában bevonult Sirmiumba. Ott töltötte a telet, miközben híre jött annak, hogy a Limigantes elhagyták a nekik juttatott földet és fennáll a veszély, hogy portyázásaikkal újból felborítják a nehezen helyreállított rendet. 359 áprilisában ezért a császár újból hadrakelt. Ezúttal Valériából indult ki, amiből joggal lehet arra következtetni, hogy a Limigantes-nek juttatott terület a Duna—Tisza köze északi fele volt. A felelősségrevonás céljából előreküldött két római tisztnek a Limigantes azt a kérést adták elő, hogy bebocsájtásukat szeretnék elérni a Birodalomba. Constantius is a krónikussá vált probléma végleges megoldását látta ebben s ezért felkészült az új alattvalók ünnepélyes fogadására. Az Aquincum környékén nagy körültekintéssel megrendezett ceremónia azonban csaknem a császár életébe került. Az orvul támadó Limigantes-t lemészárolták s ez a vérfürdő azután csakugyan lezárta a kérdést. Constantius ezután csakhamar elhagyta Pannoniát. A 361 év uralomvaltása megint csak bebizonyította, hogy a barbár szövetségesnek nem érdeke a római belpolitika válságaival való visszaélés. Jellemző, hogy egy zökkenésmentes uralomváltás idézett elő újabb válsághelyzetet, hasonlóan talán a Constantius halálát követő évekhez, amikor Constans felvette a Sarmaticus jelzőt. Valentinianus 364-ben került uralomra, s mindjárt a következő évben arról értesülünk, 51 hogy kvád és szarmata támadás érte Pannoniát. Lehetséges, hogy ezzel a támadással, pontosabban e támadás leszerelésével függött össze szarmata csoportoknak a Mosel vülgyében való letelepítése. 52 Szinte szabályszerűnek lehet tartani, hogy az uralomváltást a barbár szomszédok alkalmul használták fel arra, hogy pénzügyileg kedvezőbb szerződéshez jussanak. Valentiniaus trónralépése után más határszakaszokon is előfordult ilyesmi. 53 A 365 évi válságnak nem voltak következményei. A békés viszonyokat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 374 évi nagy barbár támadás idején a pannóniai városok védművei elhanyagolt állapotban voltak. 54 A válsággóc már korábban áttevődött az alsó Dunához, ahol 365-ben már nagyarányú erődítési munkálatok folytak. Valentinianus közmondásosán nagyméretű limesmunkálatait azonban nem helyi körülmények indokolták. Mint mindenütt, így Pannónia limesén is megkezdődtek a helyreállítások és építkezések, bár ezt a külpolitikai helyzet Pannoni50 XVII 13,1. 51 Amm. Marc. XXVI 4,5. 52 Ausonius Mosella 8—9, v.o. Not. Осе. XLII 65—70. 53 pl. Amm. Marc. XXVI 4—5. 54 Amm. Marc. XXIX 6. XXX 5. 100
