Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

H. Tóth E.: A kelebiai kincslelet fémtárgyainak ötvöstechnikai vizsgálata

tárgyalt darabunkhoz típusát illetően előképül szolgálhatott.

1 Mindkét darabról megállapíthatjuk, hogy gyakorlati funkciót nem tölthetett be, illetve a kelebiai lelet esetében a csat peckére forrasztott pajzsalakú préselt monogramja ezt teljesen kizárja. Az öntéssel készült darabok száma szerint elenyészőek a leletben, de mégis említésre méltók. Az öntött veret töredéke és az oroszlánalakokat ábrázoló áttört ővdíszek egyaránt egyedülállóak. (5—6 kép) A kerek veret fontosságát növeli a préselt korongokkal mutatott technikai és formai rokonsága. Hátoldala (8. kép) a hirtelen megridegült fém egyenetlenségeit mutatja, minden bizonnyal az oroszlános véretekhez hasonlóan egyoldalas fémformába öntötték. A verseci verőtő leírásánál Mihalik J.

2 már utal arra, hogy esetleg öntőmintaként is használhatták, s leletünk e feltevés jogosságát a préselt és öntött veretek közötti rokonságot megerősíteni látszik, azaz, hogy egy ugyanolyan préselő mintával nem csupán préselt lemezeket, hanem öntött tárgyakat is készítettek. További érvként emellett csupán megemlítjük a Szabó Kálmán által (benei temető 51 sírjában) talált és közölt oroszlánalakokat ábrázoló ővdíszek és leletünk közötti hasonlatosságot.

3 A kelebiai lelet öntött, aranyozott, oroszlánalakos veretei mögé ezüst alátét lemezt erősítettek, melyeken az áttörések helyét karctűvel kirajzolták és hálós mintával díszítették, a körmendi kincslelet vadászjelenetet ábrázoló csészéjéhez hasonlóan, bár kivitel és díszítésmód tekintetében messze alatta marad a körmendi leleteknek 4 (7. kép) A lelet egyetlen vésett díszű darabja a láncokkal díszített fülbevaló, (10. kép) mely többrétű munkafolyamat eredménye. Drótból készült karikájára függesztő fület és díszítőelemeket forrasztottak kúpos csüngődíszét kúppalást és gömbszelet összeforrasztásával alakították ki, alján drótfülekről, vékony szemenként forrasztott és egymásba fűzött drótláncon ezüst félgömbökből összeforrasztott préselt gombok csüngnek. A vésés a kúpalakú csüngő díszen meglehetősen kezdetleges egyszerű geometrikus mintákat mutat, — hatásában a cizellált lemezes gyűrűkre emlékeztet — és nem éri el a korábbi XIII. századi Gúti leletből származó niellós díszű fülbevaló technikai fokát.

5 A lelet tárgyain többféle forrasztást figyelhetünk meg, egyrészük kitűnő minőségű és szinte észrevehetetlen ezüst forrasztóval készült (például a gombok összeillesztése, fülek felerősítése); másrészük rosszul kivitelezett vastagon szétfolyatott kezdetleges munka. Ez utóbbira legjellemzőbb példa a lelethez tartozó vaskos karperec pár készítése. Alaplemezét nagyjából domborították, majd páros párhuzamos sodrott drót díszítést és vastagabb drótból készített egyszerű kapcsolószerkezetet forrasztottak fel. Az egyik törött darabot ellapított drótból készült lemezkék felforrasztásával megerősítették, s ez alkalommal a karkötő felületén a sodrott drótokat rögzítő forrasztó anyag szétfutott, felületi része megolvadt, s ennek következtében a sodrott díszek is elmozdultak, szétzilálódtak. (11.—12. kép) Hasonló kezdetleges rusztikus forrasztási technikát figyelhetünk meg a lelet csillag-alakú csüngő díszének hátoldalán, amelyet szinte elborít a függesztő és a kerek ezüst gömböket tartó szétkalapált drótok felerősítésére szánt forrasztó anyag. (9. kép) Végül ugyanez a forrasztási mód jelenik meg a lelet egyetlen erősen használt és kopottsága miatt ruhadíszből ruhakapoccsá alakított préselt veretén. (13. kép) E darabon látható levél, makkdíszek és madáralakok szinte renaissance ízű elrendezést tükröznek. E darab kopottsága és másodlagos felhasználása figyelemre méltó adat a lelet földbekerülésének közelebbi meghatározására. A lelet sokfélesége, egyes darabok erősen használt állapota, a közel féltucat különböző garnitúrába sorolható gombkészlet, (leszámítva az előforduló egyedi típusokat), valamint a számos préselt verettípus arra enged következtetni, hogy hosszabb időn át összegyűlt családi kincsnek kell tekintenünk. Az agyonhasznált darabok átalakítása, házilagos igazítása, át- meg átfúrása mellett alátámasztja ezt a leletanyag technikai-minőség szerinti csoportosítása is. Megállapíthatjuk, hogy a lelet préselt veretei, illetve az öntött kerek ővdis^ és a gombok %öme nagy technikai 1 A Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztálya Ltsz. 2 Mihalik József: A verseczi ötvöslemezről. Arch. Ért. 1899. 34—41. 3 Szabó Kálmán: Az Alföldi Magyarság Művelődéstörténeti emlékei. Budapest 1938. 64. old. 4 Vattai Erzsébet: A Körmendi lelet (XIV—

XV. sz.) Arch. Ért.: 1956. 67—74. old. tab. XI—XII. 5 Horváth Attila : Nyirmártonfalva — Guth. Közöletlen. Arch. Ért. 1960. 244. 219