Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Pálóczi-Horváth A.: A felsőszentkirályi kun sírlelet
A csat analógiáinak sorát a már ismert kígyóspusztain és csólyosin, valamint a Szent Erzsébet-övön (13. kép 1.) 76 kívül a következőkkel egészíthetjük ki. /. Az említett Voinesti-i lelet csatja, mely a csólyosihoz áll a legközelebb (14. kép 1.). A csatfej granulált gömbjeihez a kígyóspusztai csat fürtös kiképzésű gömbjei hasonlítanak. 77 2. A Kubán vidéki lelet mindkét csatja. Érdekes megoldás figyelhető meg rajtuk: a szíjlemez és a pecek két, egymás után következő külön tengelyen forgott. Az egyszerű csat fejének tagolt, gyűrűs felépítése a Szent Erzsébet-övre emlékeztet (15. kép l.). 78 3. A Rosenberg gyűjteményben őrzött aranyozott ezüst csat oroszlán-ábrázolása a Kubán vidéki lelet állatdomborműves csatjának párhuzama ; szintén kettőstengelyű, szíjlemeze hiányzik (17. kép). Korát a XIII— XIV. századra teszik, de mint Ross megállapítja, nem lehet német munka, a Kubán vidéki lelet példájára a kisázsiai ötvösséghez kapcsolja. 79 4. Tirnovoban, a cári palota templomában, XIV. századi téglasírban találtak két arany övdíszt. 80 A csat sárkány-ábrázolásos, ékkövekkel díszített, csatfeje igen közel áll a Szent Erzsébet-övhöz (13. kép 2.). A trapéz alakú szíjvég ember ábrázolása akkor kerül természetes helyzetbe, ha a szíj vég függőlegesen lecsüng. A közölt kép alapján lehetséges, hogy nem bújtatható keresztül a csatkarikán. 5. Turnu-Severin múzeumában van egy kincslelet, melyet 1929-ben találtak a Duna menti Gogosuban. 81 A leletben aranyozott ezüst övfelszerelés volt, indás csattal és 26 db háromszög alakú, középen félgömb alakúan kidomborodó verettél. 82 Iván Sztracimir vidini bolgár cár (1371—1396) 235 db garasa, valamint Dan (1384—1386) és Mircea (1386—1418) havaselvi vajdák 1—1 db dukátja keltezi a leletet, 83 eszerint elrejtése kapcsolatban lehet a nikápolyi vereséggel végződő 1395—96-i magyar hadjárattal. A szerzők a XIV. század közepén készült bolgár árunak tartják az ötvöstárgyakat. 84 A felsorolt csatok szerkezete és arányai mellett közös vonásként emelhetjük ki a nemesfém alapanyagot és a többnyire gazdag és egyedi díszítést. Ez utóbbiak, leleteink elterjedésével és viszonylagos ritkaságával együtt arra engednek következtetni, hogy Délkelet-Európában a társadalom vezető rétegének tagjai használták ezt a sajátosan archaikus viseleti kelléket, a viselőiknek keleti pompát kölcsönző övfelszerelésekkel. Ez az övfajta a Bizánc hatáskörébe eső területen lelhető fel (18. kép), a balkáni ábrázolások szerint bizáncias viselet tartozékaként. Magyarországon eddigi ismereteink szerint kun etnikumhoz kapcsolható ; nem tudjuk, hogy a kunoktól függetlenül is ismert volt-e, esetleg a honfoglalás kori viselet perifériális továbbéléseként. 85 Az a legvalószínűbb, hogy a kun előkelők hozták divatba Magyarországon a XIII. század második felében ezt a viseletet, miután élénk bizánci és bolgár kapcsolataik révén maguk már korábban átvették. Az övdíszek hamarosan magyar műhelyekben készülhettek, később talán szét is sugárzott ez a gyakorlat a magyar királyság területéről. A kulcsfontosságú kígyóspusztai csat és veretsor magyar készítmény lehet, udvari ötvös műve, s királyi adományként juthatott egy kun főember birtokába. 86 A csólyosi övet már több szál fűzi a szomszédos ketékes anyagát, a XIII. század eleji arannyal átszőtt szicíliai selymet a XIV. században új csatba foglalták. 77 Teodor, D. Gh., i. m. 9. kép 1, 10. kép 1.; Éri I., i. m. 141., XXIX. t. 78 Ross, M. С, i. m. LVII. t. A, B. 79 Falke, О. von, Sammlung Marc Rosenberg. (Berlin 1929) 31., 13. t., 141/h. sz. tárgy; Ross, M. С, i. m. 80. 80 Георгиева, X., Коланни украси от двореца на Царевец в Търново. Археология 6(1964) :2. 39., 1. kép. 81 Bercin, D.—Comsa, E., Sâpâturile arheologice de la Balta Verde si Gogosu (1949 si 1950). MCA 2(1956) 460—465, 488—489. 82 Uo. 189. kép. 83 Uo. 460—461. 84 Uo. 489. * 5 ÉriL, i. m. 151. 86 Tóth Z., A kígyóspusztai csat jelentősége. Turul 47(1933) 11—18.; Éri I., i. m. 151. —• A kígyóspusztai öv keltezése még mindig nem megnyugtató. Tóth Z. a lovagi harci jelenet ábrázolása alapján az 1260-as évekre keltezi, a veretek feliratain szereplő szenteket is legfeljebb a XIII. század végéig tartja jellemzőnek. Eri I. miniatúra-előképek felhasználása és az övveretek betűtípusai miatt valamivel későbbre, a XIII— XIV. század fordulójára helyezi. H. Kolba J. a betűk írástörténeti elemzése után arra a következtetésre jut, hogy a veretek a XIV. század elején, Károly Róbert korában készültek, talán akkor javították a csatot s egyúttal újjáalakították az övet [H. Kolba ]., Epigráfiai adatok a kígyóspusztai öv kormeghatározásához. FA 15(1963) 77—85] . A régészeti párhuzamok inkább a korábbra keltezést igazolják, még az övveretek esetében is;lásd Kígyóspuszta, Csólyos, Voinesti és Zdravec leleteinek összefüggéseit. Nem egyeztethető össze viszont a korai keltezés Vajay Szabolcs igen nagy alapossággal kidolgozott elméletével a sisakdísz magyarországi történetéről: ő a lovagi tornák meghonosodásának függvényeként kezeli a heraldikai sisakdísz megjelenését, erre a művelődéstörténeti mozzanatra pedig legkorábban Károly Róbert uralkodása alatt kerülhetett sor, trónja megszilárdulása után {Vajay Sz-, A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában. Le196
